Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-02-01 / 6. szám - Bujdosó Éva: Az egésznapos iskolai nevelés tapasztalatai
Bujdosó Eva Az egész napos iskolai nevelés tapasztalatai Az egész napos iskolai nevelés mind a szocialista, mind a kapitalista országok napirenden levő problémája. Ennek szükségességét nemcsak az anyák munkába állása indokolja. A tudományos-technikai forradalomnak a nevelésre gyakorolt hatására a módszerek szinte napról napra váltakoznak. Sok család ma már akkor sem tudna eredményesen segíteni gyermekének, ha az anya vagy az apa egész nap otthon lenne. Világszerte folynak ilyen irányú kísérleteit, de nincs olyan szervezeti forma, melyet teljes egészében átvehetnénk, s olyan iskolamodell sincs sehol, mellyel mi Magyarországon próbálkozunk. Ezért tájékoztatom a kar- társakat a mi iskolaotthonunk modelljéről. A kísérlet (az 1—4., ill. az 5—8. osztályokban] 1964-ben indult, s a szülők nyomására egyre szélesebb körben terjedt el a „játszó iskolaiként nevezett iskolaotthonos forma. A több mint tízéves tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy: — az 5—8. osztályban nem oldható meg a délelőttre, délutánra „szétaprózott“ órák miatt a tanulók, tanárok órarendjének összehangolása, mely rendkívül sok problémát von maga után; — a 3—4. osztályban is magasabb az óraszám, mint a kezdő évfolyamokban, s a felsőbb vezetés a 3—8. osztályban nem javasolja az iskolaotthonos modellt, mert gátja a fakultatív óráknak, s a magasabb — egész napra széthúzott — óraszám szétdarabolja a szabad időt, mely a gyerekek fölfrissülé- se, pihenése szempontjából elengedhetetlen. A 9—14 évesek a hagyományos napközi otthonba járnak, s a gyerekek kívánságainak, irányultságának megfelelő foglalkoztatást (a tanítókon, tanárokon kívül] a szakkörök, klubok, közművelődési intézmények végzik. A kísérleti évek alatt folyó felmérések, fáradtságvizsgálatok stb-, s a pedagógusok kedvező tapasztalatai alapján a felsőbb vezetés úgy határozott, hogy amely iskola 1—2. osztályában a személyi és a tárgyi feltételek megteremthetők, az iskolaotthon szervezéséről az igazgató dönt. SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEK Az iskolaotthonban nem a „kiválasztottak, kiváltságosok“ kerülnek. A beiratkozásnál az iskola vezetősége és az érdekelt tanítók — az óvodai személyi lapok, ill. az iskolaérettségi vizsgálatok alapján — figyelembe veszik a gyerek szociális helyzetét, pszichés (egyéb] sérülését, mert az évek során beigazolódott, hogy az iskolaotthonban jobban csökkenthetők a kulturális hátrányok, a szintkülönbségek is. Az iskolaotthonos osztályok az óvodai foglalkoztató termekhez hasonlítanak. (Több osztály esetében az iskola külön szárnyában kapnak helyet.) Berendezésük a gyermekek testméretéhez szabott, mert nem használja váltva az alsó, felső tagozatos osztály, mint a többi tantermet. Minden tanulónak saját fiókja (íróasztala, szekrénye) van, a táskát nem kell hazavinniük. A padok mögött szőnyegek vannak, játszó-mesesarok bábukkal, könyvespolcokkal, virágokkal. Ebben a gyermekszobaszerű mikroklímában jól érzik magukat a kisiskolások. A tanulói létszám (a berendezés, fektetés miatt) általában 24—28. A pedagógusok önként vállalják ezt a munkát. Egyikük — általában — a tanítói, másikuk a napközis munka181
