Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1978-02-01 / 6. szám - Győry György: Magyarországi pedagógiai sajtószemle
alakban elhelyezett bútorokat „gondos kezek csakhamar visszarendezték a szokványos sorokba. A tanárok többsége a kényelmes,. „Jobb megtanítani az anyagot”, mint együtt munkálkodni a növendékekkel álláspontra helyezkedik: itt a gyökere a nevelés és az oktatás különválásának. Ebben a rendszerben „jó az a gyerek, aki szót fogad ... aki viszont másképpen gondolkodik, érez és tesz, mint ahogyan a tanár elvárja — az a gyerek rossz”. Pedig a mai gyerek más igényekkel megy az iskolába. Egy iskolai műsorban a gyerekek előadtak egy „szülői ér- tekezleť’-jelenetet, melyből kiderült hogy azt a tanárt szeretik és tisztelik, akit nemcsak hódolat illet meg, hanem aki a bírálatukat is meghallgatja. Galicza vitába száll azokkal, akik azt tartják, hogy a kis elsősöket mindenekelőtt az iskola szigorú fegyelmével kell megismertetni. Azokkal ért egyet, „akik szellemi örömökön keresztül vezetik be a gyerekeket az iskolai tanulásba”. Végül körvonalazza az általa elképzelt „mai típusú pedagógusok” személyiségét, melynek sarkkövévé a merész kockázatvállalást és mind a tanulói, mind a tanári önállóság vállalását teszi meg. PEDAGÓGIAI SZEMLE A Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pedagógiai Intézet [OPIj folyóiratában, „Társadalmi érdek és iskola- rendszer” című tanulmányában Loránd Ferenc tudományos kutató abból az alapvető meghatározásból indul ki, hogy „az iskolarendszerek minden korban az uralkodó osztályok érdekeinek szolgálatában állottak, kiépülésük annak megfelelően ment végbe, ahogyan az uralkodó osztályok érdekei azt megkövetelték”. Szemléletes és izgalmas példák, idézetek sorával bizonyítja fenti megállapítását, majd fölteszi a kérdést: „Érvényes-e a szocialista iskolára is, hogy elsősorban az ideológiai befolyásolás eszköze?” Válasza: Igen, érvényes. Miután nemcsak kijelenti, hanem tudományos alapossággal be is bizonyítja ezt az érvényességét, fölteszi a legidőszerűbb kérdést: „Milyen feladatok hárulnak az iskolára és az iskolarendszerre a proletariátus alapvető politikai érdekeinek szolgálatában?” Válasza az, „hogy fegyelmezett, öntudatos, öntevékeny, alkotó dolgozókat neveljen ...; olyan embereket,, akik saját mindenoldalú társadalmi vonatkozásaik urává lesznek, saját társadalmi viszonyaik tudatos formálóivá válnak”. Ennek érdekében Loránd Ferenc olyan alternatívát terjeszt elő, amely föltehetően heves viták forrása lehet. Ma ugyanis, amikor hosszú, kacskaringós, tévedésekkel, tévhitekkel és ballépésekkel kikövezett úton végre kínkeservesen visszajutottunk a családnak mint döntő fontosságú nevelési tényezőnek az újra-elismeré- séig, Loránd Ferenc szerint „abban az irányban kell gondolkodnunk, hogy a felnövekvő generáció egész nevelését mennél jobban függetlenítsük a családtól, és mennél inkább társadalmi kötelezettséggé tegyük. Ebben döntő szerepe van az iskola egésznapossá tételének és mind nagyobb mértékben bentlakásos intézménnyé változtatásának”. Kissé meghökkentő ez a mai magyar pedagógiai közgondolkodással ellentétes „javaslat”. ÉLET ÉS TUDOMÁNY A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat népszerű és nagy példányszámban megjelenő hetilapjában Pataki Ferenc — a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének igazgatója — „A mindig időszerű Makarenko” című cikkével a Makarenko körül kialakulóban levő (újabb) vitába szól bele. Bármilyen furcsa, ennek a magyar sajtóban föllobbant vitának az a célja, hogy „rehabilitálja” Makaren- kót azokkal szemben, akik a mai korra érvénytelennek, időszerűtlennek és meg- valósíthatatlannak mondják elméletét és gyakorlatát. Vajon miért? „Nehéz sors jut osztályrészül azoknak az életműveknek — válaszolja a kérdésre cikke bevezetőjében a szerző —, amelyeket túlságosan gyakran — olykor konjukturálisan is — egyetemesen kötelező példa gyanánt emlegetne”. Az emberek kétkedve tekintenek az ilyen életműre. Pataki Ferenc bizonyítékul Németh Lászlót idézi, aki hosszú ideig vonakodott Makarenko könyveit kézbevenni, mert „a feltűnő sokat emlegetett kirakatremekekkel szemben” ellenállás élt benne. Amikor azonban végül elolvosta a Hőtkölteményt, fölfedezte a mű varázs- latátá és az övével rokon gondolatrendszerét. De hát hogyan lehet ma időszerű Makarenko, akinek életműve az Októberi 187
