Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)

1977-10-01 / 2. szám - Szemerédi András: Játékos olvasás skimming, skipping alapján

Ez a vásárlási mód nem jelent különösebb anyagi terhelést az iskola, illetve az iskolai könyvtár számára, mert a diákkönyvtári kötetek 3—6.— Ft-os olcsó áron is kaphatók. Mikszáth, Móricz, Solohov stb. elbeszéléskötetek, regények 35—40-es példányszámban való beszerzése 150—200,— forintos ráfordítással megoldható. Olcsón vásárolhatók Petőfi, Arany, Ady, József Attila válogatott versei, melyekből hasonlóan jól lehet játszani. Ugyanígy olcsóbb kiadások találhatók mai magyar alkotásokból, prózában és versben egyaránt.

Ha az iskolai könyvtáros, a magyartanár, mérlegeli az évi könyvvásárlás irodalmi anyagának felhasználási lehetőségét, feltétlenül arra az eredményre jut, hogy a drágább, egyedi kötetek vásárlása helyett érdemesebb a tanulók létszámának megfelelő példányszámban vásárolni alkotásokat, ezeket a tanítási órákon minden gyereknek kezébe adni, hogy böngésszék, hogy ismerkedjenek vele. Például egész biztosan többet ér, megközelítőleg azonos áron, negyven darab, Petőfi válogatott verseit tartalmazó kötetet venni az iskolai könyvtárnak, mint a Petőfi-szótárt megvásárolni. A drágább, egyedi kötetek egy-egy tanórai felhasználásra kikölcsönözhetők a közművelődési könyvtárakból is. Akár a tanulók is elhozzák a városi, kerületi, községi könyvtárból egy-egy órára.

Ennek a vásárlási módnak nemcsak az az előnye, hogy egy-egy költő, író tanításakor mindig, minden tanuló padjára odakészítik a megfelelő könyveket a könyvtáros gyerekek, s időtől-anyagtól függően felhasználhatjuk a tanítási órákon, beleolvashatunk, az itt ismertetett, vagy más módon játszhatunk belőlük, kötelező vers számonkérésekor a felelésen túljutottak szabadon böngészhetik, hanem az is, hogy néhány játékalkalom után a tanulók kikölcsönözhetik azonos időben, egyszerre oldhatnak meg otthoni feladatokat belőle.

Mivel a játék és a tanórai felhasználás kellőképpen felkelti a tanulók érdeklődését a könyvek iránt, így igen nagy számban ki is kölcsönzik azokat. Példaként említem meg, hogy 4—5 játékalkalom után az egyik nyolcadik osztályban minden tanuló elvitte olvasni Mikszáth elbeszéléskötetét. Későbbi beszélgetésünkkor meglepődve tapasztaltam, hogy még a leggyengébb olvasók is elolvastak egy-egy novellát belőle. A néhány perces tanórai kötetbemutatás egész biztosan nem hozta volna ezt az eredményt. Más könyveknél is előfordul az ötven-hatvan százalékos olvasottság néhány játékalkalom után.

Végezetül még annyit a könyvvásárlás ilyen módjáról: évi két-három sorozat jól kiválasztott könyv megvásárlása lassan kialakítja a könyvtár, a szak- tanterem sajátos arculatát is. S a fűzött könyvek gyengébb minősége nem indokolja az általuk biztosítható előnyök elvetését.

A játék módjai:

Ismeretlen könyvből a játékot kétféleképpen játszhatjuk:

1. Ha azonos kiadású könyvpéldányok állnak rendelkezésünkre, megelégedhetünk azzal is, ha a szöveget megtalálók csak a megtalálás oldalszámát mondják meg.

2. Ha a példányok különböző kiadásúak — ez sok iskolai könyvtárban előfordul, főleg a kötelező és ajánlott olvasmányoknál —, és ezért nem egyeznek az oldalszámok, akkor meg kell követelni a megtaláló együttolvasását.

Nagyobb terjedelmű művekből, kötelező és ajánlott olvasmányokból, csak egy-egy kijelölt részből játsszunk. Pl.: 50, 100 oldalból, néhány fejezetből stb.

Jól lehet játszani azonos kiadású verseskötetekből is. Egy versszak olvasása után — ezt időnként megismételtetjük — a vers címét és a megtalálás oldalszámát kell megmondani.

Külön érdekes játékmódot tesz lehetővé a „Petőfi összes versei“. Egy év verstermését kell belőle kijelölni, majd egy versszak (4 sor) olvasása után, megoldásként a vers címét és a megírás helyét kell megmondani.

A

51