Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)

1977-10-01 / 2. szám - Valkóné Huszti Rózsa: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója a magyar nyelv és irodalom tanításában

szocializmus gondolata szocialista szemléletet adott az irodalomnak. Ady mellé felzárkóznak a haladó polgári írók, akik a marxista Szabó Ervin vezetésével háborúellenes, antimilitarista mozgalmat indítanak. Kaffka Margit, Móricz Zsigmond, Juhász Gyula, Krúdy és Kosztolányi a nép küzdelmeit ábrázoló új irodalmat sürgetik. 1918 elején új lap indul meg, az „Esztendő“, melynek szerkesztését a legjobb írók vállalták: Tóth Árpád. Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes. Ez a lap ismerteti az orosz proletárforradalom eredményeit és az Üj orosz alkotmányt. 1917-ben írja Móricz Zsigmond a félfeudális társadalommal leszámoló Fáklya című regényt. Móra Ferenc hitvallását szinte valamennyi haladó magyar író magáénak tartotta. „Én tudom azt, hogy itt még lesznek földrengések, s lávaömlések és hogy sok minden, ami szívünknek kedves, elpusztulhat még, és a saját éltünk is füstté válhat a nagy tűzveszélyben, amelynek csóvavetői voltunk — és én mégis hívő hittel kiáltom, hogy füstön, ködön, gyászon, szenvedésen túl látom az ígéret földjét, amelyen nálunk boldogabb nemzedék él, a miénknél emberibb életet. Hiszek abban az állandó szociális erőben, amely az emberiség történelmének zűrzavarában állandóan azon dolgozott, hogy a céltalanságból rendet, a zavarból szépséget, a kegyetlenségből emberséget — az erőszakból szeretet hozzon ki. Hiszek abban a cselekvő emberi jóakaratban, amely a fejlődésnek csak olyan hajtóereje, mint a szerelem vagy az éhség, s amely, ha néha elbújt is, ha néha megbénult- nak látszott is, mégiscsak évszázadról évszázadra javított az életen s ha sánti- kálva, ha visszacsúszva is, mégiscsak előbbre vitte az emberiséget.“

„A forradalomban a népek testvériségének és az ember felszabadulásának a lehetőségét látták. S az ember testvériségében, a testvéri szóban találkozó anyanyelvű szegénységben a jövendőt.“ Űj irodalmi egyesületeket is a haza s az emberiség eszménye jegyében alakítottak. A Vörösmarty Akadémia elnökének a forradalom költőjét, Ady Endrét választották. Az együttélő népek testvériségét vallották.

1918-ban a polgári forradalom legszebb hadijelentéseit Móricz Zsigmond és Krúdy Gyula írta. Juhász Gyula most talált igazán magára, magányából kilépve a forradalom énekese lesz. Móricz Zsigmond a vidéket járja, ott van az első földosztásnál, Kerepesen, ahol a magyar és a szlovák parasztoknak oszt először földet a demokrácia. „Űj világot teremtsünk“ — írja egyik cikke fölé február végén. „Ennek az új világnak olyannak kell lenni, hogy minden embernek jusson annyi föld, amennyi juthat. Mindenkinek jusson annyi étel, ameny- nyi a teste táplálására elégséges, annyi ruha, amennyi a teste védésére szükséges, annyi önérzet, amennyi a lelke egészségére elengedhetetlen. Űj világ legyen. Ebben az új világban nem szabad alázatos, nyomorult, úrtisztelő szol- galelkeknek ácsorogni az útfélen, s nem szabad sörtedíszes, puskás, kamásnins, hetyke, parasztlenéző uraknak kocsizni az út közepén ... Emelje fel mindenki a fejét ebben az országban, nézzen föl az égre, szívja tele a tüdejét jó levegővel, s vegye tudomásul, hogy ha megnyílik a tavasz, azzal megnyílik egy új világ. Testvérek vagyunk, most lettünk igazán testvérek. Emberek vagyunk, és csak most lettünük először emberek.“

„Több ez a polgári demokrata hitvallásnál. Amit Móricz a demokratizmustól vár — az elegendő kenyér, a teljes emberi felszabadulás, a teljes demokrácia“ — olyan ős álmai az emberiségnek, melyek csak a szocializmusban valósultak meg. Ezt az igazságot már 1918-ban is sokan tudták. Egyre, több írás jelezte a polgári forradalommal szembeni elégedetlenséget (Móricz, Juhász Gyula, Nagy Lajos], Kassák Lajos, Komját Aladár, Barta Sándor és mások a proletár- forradalom közeledtét jelzik és siettetik.

1919 januárjában megindul az Internacionálé című folyóirat is a Kilencszáz- tizenhét szellemében. íróink mindenben vállalják a kommunista párt eszmeiségét, művészetüket a proletárforradalom szolgálatába állítják. „A lenini értelemben pártos irodalom eszméjét fogalmazták meg és tudatosították, lerakva a forradalmi proletárirodalom alapjait.“ 1919. március 11-én kiáltották ki a

37