Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1978-04-01 / 8. szám - Patócs Józsefné: Néhány szó az óvodás korú gyermekek munkára neveléséről
Sokan, nagyon sokan voltak segítségünkre. Hogy csak néhányat említsek: a nőszövetségi és a vadaszegyesületi tagság, meg a hetényi szülők. De sorolhatnám még sokáig, kiknek köszönhető rajtuk kívül a széj közlekedési park. Nélkülük aligha sikerült volna megvalósítani tervüket a parkot, melynél nagyobbal, korszerűbbel járásunk egyetlen óvodája sem rendelkezik. Nem is csoda. Az említettek kereken 800 brigádórát dolgoztak építése során társadalmi munkában. S tették ezt a gyermekek örömére, gyermekeik érdekében és a NOSZF hatvanadik évfordulója tiszteletére. Sokan megírták már, hogy miért kell, én inkább azt hangsúlyozom ki, hogyan született meg a közös mű, a hetényi óvoda közlekedési pályája. Remélem, példánkat mások is követik. Mert így is lehet! És a falu nem csupán egy „színfolttal” gazdagodott. Néhány szó az óvodás korú gyermekek munkára neveléséről Patócs Józsefné Pártunk XV. kongresszusa irányelvként tűzte ki a pedagógusok, nevelők és minden iskolai intézmény számára, hogy a gyermekeket jobban fel kell készíteni a munkára, az életre, a munkára nevelést magasabb szintre kell emelni. — Ezt a felkészítést már az óvodában el kell kezdeni. Az űj nevelési irányzat széles körű lehetőséget ad az óvónőknek a gyermekek munkára neveléséhez, mert konkrét feladatokat tűz ki, és reális lehetőségeket tár fel. A munka hatással van a gyermekek testi és szellemi fejlődésére egyaránt. Munka közben megismerkednek különféle anyagok tulajdonságaival, megtanulják megkülönböztetni a tárgyak felületét, súlyát. Ezáltal az anyagokról, tárgyakról alkotott képzeteik pontosabbakká válnak. A munka a gyermeket gondolkodásra készteti, ezáltal fejlődik a beszédkészsége is, mert a különféle munka végzése közben vagy társaival beszéli meg a munkafolyamatot, vagy — ha nem ért valamit — tanácsért fordul az óvónőhöz. A gyermekek erkölcsi tulajdonságainak kialakításában is nagy szerepe van a munkának, mert céljuk eléréséhez le kell küzdeniük azok- kat az akadályokat, melyek a munka végzése közben felmerültek. így jobban tudatosítják, hogy a munka erőfeszítést követel meg az embertől, és akaratuk is megszilárdul. Az óvodában a munkára nevelést úgy kell irányítani, hogy a gyermekek mindig örömmel, jó kedvvel fogjanak munkához, s bármilyen folyamat legyen az, lássák munkájuk eredményét. A gyengébbek kapjanak segítséget az óvónőtől is és a gyermekkollektívától is. A sikerélmény nem maradhat el sohasem, mert csak így tudjuk a gyermekeket a munka szeretetére nevelni, hogy a későbbi évek folyamán is örömüket leljék a munkában. Hogy ezt valóra tudjuk váltani, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy munkával nem oüntet- hetünk, és ezt a szülőkkel is meg kell értetnünk. Az év elején történt az osztályomban erre egy példa: Zoli már egy hete járt az óvodába, de sem önként, sem felszólításra nem segített a játékok elrakásakor. Ez gyakran előfordul kiscsoportos gyermekekkel, de ő már nagycsoportos volt. Egyszer aztán megkérdeztem tőle, miért nem segít a játékokat a helyükre rakni. A válasz rövid volt: „Mert most nem voltam rossz!” Az édesanyjával való beszélgetés során fény derült arra a furcsa nevelési módszerre, amelyet Zolival szemben alkalmaztak a szülei. Ha Zoli jól viselkedik, akkor szülei elrakodnak helyette. Ha pedig rendetlenkedett, szigorúan ráparancsoltak: „Most rossz voltál, el kell raknod a játékokat!” Vegyes korcsoporttal dolgozom, ami bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból hátrányos a munkára nevelés során. Például az önállóságra nevelés folyamán előnyös, mert a nagycsoportosok ha252
