Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1978-04-01 / 8. szám - Medeková, Tatiana - Parízek, Bohumír: "Szakközépiskolások" és a matematika a műszaki főiskolákon
A közölt mennyiségi mutatókhoz néhány észrevételt füzünk, amelyeket a táblázatból nem lehet kiolvasni. Már az első szemeszter folyamán kialakul az évfolyam diákjainak három csoportja: I. A tehetséges és jó felkészültségű diákok aránylag kis csoportja (10-től 20 %ig), akik a gyakorlatok és előadások aktív résztvevői. Ezek a diákok rendszeresen tanulnak, úgyhogy az előadásokat megértik és a gyakorlatokra, valamint a vizsgákra való felkészülés sem okoz nekik különösebb nehézséget. II. Az előadásokat rendszeresen látogató, szorgalmas diákok nagyobb csoportja (30-tól 50 %-ig), akiknek a hiányosságok leküzdése sok fáradozásukba kerül. Ezek a diákok azonban tudják, hogy szívósságukkal az említett hiányosságokat le tudják küzdeni, a vizsgákat dicséretes vagy jó eredménnyel, legrosszabb esetben egyszer megismételve teszik le. III. A diákok aránylag nagy csoportja (30-tól 60 %-ig, akik elégtelen előzetes felkészültségük miatt nem tudják a matematikai előadásokat követni, és nincs elég akaraterejük ahhoz, hogy a nehézségeket rövid időn belül leküzdjék. Ennek a lemondás az eredménye, amely a gyakorlatokon elégtelen osztályzatban, az előadásokon passzív jelenlétben vagy mulasztásban nyilvánul meg. Az ilyen diákok a vizsgákat csak a legnagyobb megerőltetéssel tudják letenni, legtöbbször második megismétlésekor, vagy a dékán által engedélyezett további terminusokban. A vizsgán elért osztályzatuk ritkán jobb, mint a „jó” — az idézőjelek ebben az esetben valóban helyénvalók. Ezen diákok jelentős része az első, de még a második év folyamán is otthagyja az iskolát. Azoknak, akik maradtak, a tananyag elvontabb jellege a magasabb évfolyamokban is rendszerint nagy nehézséget okoz. Nagyon ritkán történik meg, hogy e csoport diákja a magasabb évfolyamokban a kiváló diákok közé sorakozik fel. E csoport tagjainak túlnyomó részét a szakközépiskolák azon végzett tanulói teszik ki, akik a felvételi vizsgákon átlagon aluli vagy elégtelen felkészültséget tanúsítottak. Meg kell említeni, hogy az utóbbi időben az I. és II. csoport diákjai között bizonyos áttolódást tapasztalunk. Emelkedik a gimnáziumok és más iskolák azon kitűnő diákjainak a száma, akik a második és magasabb szemeszterek folyamán az átlagosok közé süllyednek. Az okok az első látásra különlegesnek tűnnek. A diákok nagy részének gyönge felkészültségét tekintve az első szemeszterben lassabban kell haladni az anyaggal, és alkalomadtán a középiskolai tananyag bizonyos részeit át kell ismételni (pl. komplex számok, valós függvények, a sík analitikus geometriája). Ezáltal egyes jól felkészült diákok számára az előadások kevésbé lesznek vonzóak. A vizsgákra megerőltetés nélkül felkészülnek és valamilyen téves, túlzott magabiztossági és önmegelégedési érzés lesz úrrá rajtuk, amelyet magukkal visznek a további szemeszterekbe is. Nem alakítják ki magukban a rendszeres munka szokását, mert az első szemeszter tananyagának nagy részét a gimnáziumokból ismerik. Ezek az ismeretek azonban a későbbi szemeszterekben már nem elegendőek. Matematikából a további vizsgára való felületes felkészülés miatt a vizsgát rendszerint meg kell ismételniük. Viszont vannak olyan gyengébb felkészültségű diákok is, akik az első szemeszterben nem tartoznak az I. csoportba, de szorgalmuk és rendszeres munkájuk folytán bizonyos idő múlva a kitűnő diákok közé dolgozzák fel magukat. Az itt közölt tények nag .on sokrétűek, de ez a valóság. Fordította: Lászlóné Sz. Márta 250
