Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)

1978-03-01 / 7. szám - Horálek, Jozef: Mit tudnak matematikából az alapiskola 1. osztályába lépő tanulók

manipulálni a tárgyakkal, és az adott körülmények között tudnak-e játszani. Hogy lehetőségük legyen érvényesíteni a gyermekeknek való feladatadáskor és válaszaik feldolgozásakor a tevékenységek eredményét, a csoportos vizsgálat jellegzetes alapvető formáját alkalmaztuk, az egyéni szóbeli diagnosztikai beszélgetést. A tanító a jegyzet szerint fokozatosan minden gyermeknek egyénileg adta az utasításokat a cselekvésre, és úgy olvasta a kérdéseket, ahogy az egyes táblázatokban látható. A jegyzetbe azonnal bejegyezte az eredményt (egyszerű jelekkel — pozitív válasz esetén „ + “, negatív válasz esetén „— ha a gyermek nem válaszolt „n“). Ha a gyermek jól válaszolt, a következő feladattal folytatta, ellenkező esetben a feladatot egyedül vezette le majd a következővel folytatta. A diagnosztikai beszélgetés utasításában hangsúlyozták, hogy e forma alapvető küldetése, hogy nyugodt, egyéni beszélgetéssel áttekintést nyerjünk a vizsgált gyermekek ismereteiről, jártasságáról, hozzáállásáról, készségeiről az egyszerű feladatok megoldásában. A magyarázat utasítást is tartalmazott, mely szerint a tanító a feladatokat, kérdéseket, felhívásokat úgy intézze a gyermekekhez, ahogy a jegyzetben fel volt tüntetve (ahogy az 1. táblázatban idézzük), ne változtasson rajta, ne egészítse ki, és ne használjon további példákat; ha nem volt benne bizonyos, hogy a gyermek a feladatot érti, akkor azt a gyermekkel megismételtette. Az utasításban fel volt tüntetve a gyermek személyi adatain kívül, hogy járt-e óvodába. Ezenkívül a vizsgáztató — saját szükségletére — minden gyermeket röviden jellemzett. Részletes és pontos megállapításra törekedtünk, hogy a gyermek beszélgetés közben hogyan nyilvánult meg, pl. milyen a megfigyelőkészsége, milyenek az ismeretei, melyek a beszélgetés folyamán megnyilvánultak, és melyeket nem jelöltünk be a jegyzetbe az egyes feladatok megoldásakor. A vizsgáztatókat egyúttal kértük, hogy a beszélgetés befejeztével értékeljék a beszélgetést (tartalmi és időbeni szempontból), elégedettek voltak-e a beszélgetés folyamatával, esetleg mit változtatnának rajta (alkalmasabb tartalom, forma). A legérdekesebb észrevételeket a cikk végén közöljük.

A diagnosztikai beszélgetés tartalmának szükségszerű jellemzése után, valamint adminisztrációja és a gyermekekkel történő lefolytatása után közöljük az eredményeket. Áttekinthető képet kapunk a 2. táblázat alapján, amely azoKnak a gyermekeknek a létszámát tünteti fel százalékban, akik helyesen oldották meg az egyes ismeretkörök és feladathelyzetek kérdéseit; az adatokat fiúk és lányok csoportja szerint tüntettük fel, összesen 16 osztályból 458 gyermek vett részt a vizsgálaton. A 2. táblázatból kitűnik, hogy három témakörben helyesen válaszolt, ill. a kért tevékenységet a gyermekek kb. 95 °/o-a hajtotta végre. (A — tájékozódás a térben; В — hozzárendelés, rendezés; C — a halmaz elemeinek a száma és egyesítésük), a D témakörben a helyes megoldás 90 % (D — a halmaz és elemei számának hozzárendelése).

Az egyes feladathelyzetekben a gyermekeknek több mint 95 °/o-a felelt jól (1. kéményépítés, 1. almákat számlálunk, 2. a kalácsokról, 1. az ujjakról), a gyermekek 90 °/o-a (2. gyermekek a kertben, 1. mókusok és mogyorók, 2. az autókról, 2. számjegyek és pontok). Az egész beszélgetésből a feladatot helyesen oldotta meg a fiúk 93 %-a és a lányok 94 %-a, összesen 93,7 % (lásd a 2. sz. táblázat utolsó oszlopát!). Feltételezem, hogy az elért eredményekből egybehangzó eredményt lehet levonni: a Csehszlovák Tudományos Akadémia Matematikai Intézete kabinetjének irányításával az 1975/76-os tanév elején 16 kísérleti osztályba lépő gyermek a diagnosztikai beszélgetés feladatait túlnyomó többségben megoldotta. A. 2. táblázatból kitűnik, hogy gyakorlatilag a lányok és fiúk eredményei között nincs lényegesebb eltérés (lásd a 2. táblázat első két sorát). A vizsgálat során az osztályokban megállapítottuk, hogy egész sor feladatot tudnak megoldani, amelyek a matematikatanulás kezdeti időszakában nagy jelentőségűek a természetes számok fogalmának megértésében és a térbeli kapcsolatok megismerésében.

Az egyes osztályokban végzett diagnosztikai beszélgetés eredményeinek átte213