Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1978-01-01 / 5. szám - Mózsi Ferenc: Kedves Olvasó!
KEDVES OLVASÖ! Az utóbbi időben az a gondolat foglalkoztat, hogy vajon szeretnek-e iskolába járni a csehszlovákiai magyar szülők gyermekei. Beültem az osztály utolsó padjába és több tanítási órán próbáltam magam beleélni a tanuló helyzetébe. jVLert szeretnek vagy miért nem szeretnek ezek a tanulók iskolába járni? Az ezerarcú kérdésben nyilván nem jutottam el „a legfontosabb láncszemig“, de a sok-sok tanítási órának és a tanítási órák hangulatának meg a tanulókkal és szüleikkel való beszélgetéseknek eredményeként rájöttem: sok tanuló számára bizony az iskola, az osztály légköre kedvezőtlen. Most persze már „csak“ az a kérdés, hogy miért és főleg hogyan lehet a tanulók, hangsúlyozom a tanulók túlnyomó többsége számára az iskolát feszültségmentes, kellemes beilleszkedést biztosító munkahellyé változtatni? Hogyan lehet a bizalom és a derű légkörét megteremteni az osztályban, a tanulók kimerülését vagy érdektelenségét megakadályozni a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolában, illetve hogyan lehet növelni-erősíteni a szülőknek a gyermekneveléssel kapcsolatos érdekeltségét? Mit tehet az iskola, és mit kell tennie a nemzetiségi pedagógusnak a tanulók sikerélményei meg a szülők bizalmának elnyerése érdekében? S mint máskor, most is a választ az iskola, a gyakorlat feltette kérdésre a szakirodalomban kerestem. Főleg két ismert szerző munkásságában találtam sok értékes tanácsot. Durič László egyetemi docens és Dr. Geréb György művei e téren is sok érdekes adattal-válasszal tettek gazdagabbá. íme néhány Dr. Geréb György tollhegyéről kölcsönzött tanács: Az iskolának mint munkahelynek megismerése, befolyásolása elsősorban a tanítványok pszichikus sajátosságainak feltárása útján lehetséges. Ezért fontos, hogy minden nemzetiségi iskola igazgatója, de elsősorban a pedagógus, tanulmányozza a pedagógiai folyamat pszichológiai vonatkozásait, valamint a gyermek személyiségének jellemző jegyeit. Az iskola sajátos társaslélektani egység. A felnőttek és a tanulók munkakapcsolata, egymással dialektikus kölcsönhatásban megnyilvánuló pozitív és negatív, aktív és passzív, egysíkú és többsíkú kapcsolatok halmaza. Egy iskola, a pedagógus tevékenységének hatékonysága nemcsak az elért eredmények, az ismeretszint, a fogalmi rendszer, tehát a tanítás-tanulás tényezők hatékonyságán mérhető le, hanem a pedagógusnak a személyiségformáló erején és a tanuló lelkivilágát alakító funkciójának az alapján is. Az iskola — s erről sokszor feledkeztek meg a kartársak — a közösségi alkalmazkodás, a munkavégzés, az emberi kapcsolatok alakulásának is színtere. Volt alkalmam látni a pedagógus egyéniségének személyes hatását. Ezt a pedagógust várták a tanulók, színes egyéniségéért, nagy tudásáért s meleg emberi kapcsolatokat teremteni tudásáért. Nem udvarolt a tanulóknak, néha kellemetlen igazságokat vágott a tanuló fejéhez, de úgy, hogy ez többletmunkára ösztönzött és sohasem „sújtott“! Másutt viszont a tanulótársak hatása került az előtérbe. A szomorú az volt, amikor a magát rendkívül precíz tanárnak tudó pedagógus nem vette észre, hogy az osztály többségét egy „mini-galeri-vonzalom“ motiválja és, hogy ki is a osztályban a „hecc-mester“. A tanár kinek a beszólásaira reagál az óramű precízségével, pontosan úgy, ahogy azt a „hecc-mester“ betervezte. Az ilyen tanítás lehet „mutatós“, de jó nem lehet, mert az osztályban beteg a pszichés klíma. Nagyon jó lenne, ha az új évben felülvizsgálnánk azt a klímát, amelyben élünk, és minden erőnkkel igyekeznénk kialakítani munka helyünkön egészséges társas kapcsolatokat, igazi boldog, magát szerencsésnek valló közösséget és feszültségmentes, mindenki, de elsősorban éppen tanítványaink számára kellemes beilleszkedést biztosító munkahelyet.
