Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)

1977-09-01 / 1. szám - Tanulóink Ady-képéről

nyelv ismerete és a két kultúra értése többlet. A többlet persze nem a mennyiség, hanem a minőség értelmében követeli meg az általános és a sajátos jegyeinek pontosabb körülhatárolását.* Mert csak az egyetemes magyar, valamint az egyetemes szlovák és cseh kulturális élethez való viszonyítás — és az ezekből a kultúrákból való meríteni tudás, az ismereteknek- tapasztalatoknak saját körülményeinkhez módosítása, sajátunkká adaptálása —alakíthat ki bennünk egy igényesebb szellemi magatartást a gyökértelen és éppen ezért perspektívában vagy önáltató illúziókkal szemben. Ebből adódóan a nemzetiségi iskolának több az előnye, és (de) ez bizonyos vonatkozásban többletmunkát követel (egyesek szerint: ez a hátránya). Előnye, hogy külső forrásai bővebbek. A szlovák és a cseh iskolák anyagából eszmei korlátok nélkül válogathat, és az e területen elért eredményeket áttétel nélkül alkalmazhatja. A magyar nemzeti iskolák anyagából pedig nyelvi áttétel nélkül meríthet. A többlet- munka (véleményem szerint: nem hátrány!) viszont abból adódik, hogy a pedagógusoknak válogatniok kell, önállóan és sajátszerűen. Sajátszerűen, mert a nyelvi-irodalmi anyagot a mi viszonyainkhoz kell idomítaniok.

Ezt a kérdést próbáltuk konkrét körülmények között vizsgálni két gimnázium négy harmadik osztályában. Az Ady-centenáriumra való tekintettel ehhez a tanulók Ady-képének vizsgálatát használtuk fel. A vizsgálat nem reprezentatív felmérés, tehát az itt közölt ismeretek nem általánosíthatók. Módszere a megszokott kérdőíves forma mellett az egyéni és a kollektív, az osztályban végzett beszélgetés.

2. A vizsgálat teljes anyagát nem közölhetjük, hanem elsősorban csak a bevezetésben érintett problémakörre térünk ki, ezt is a teljesség igénye nélkül. A tanulókkal való beszélgetés során a következőkre kerestük a választ (ezt viszont azért közöljük teljes egészében, hogy pedagógusaink el* (Misablsvili: Dialektyika ob'scsego i oszob- nyego v szocialnom rozvityi, 1972, Moszkva)

lenőrizhessék, vajon náluk milyen a helyzet?).

2.1 Ady élete, személyisége:

2.1.1 Milyen kép alakult ki a tanulókban a költőről, az emberről, a „forradalom viharmadaráról“?

2.1.2 Melyek az életrajznak és a személyiségnek azok a vonásai, amelyek hatást gyakoroltak a gimnazistákra? Játszik-e szerepet az Ady-kép értékítéleteik alakulásában? Mi az, amit a költő személyiségéből befogadtak?

2.1.3 Vannak-e torzulások, félreértések e témakörben?

2.3 Az Ady-életmű esztétikai hatása:

2.3.1 Melyek az életmű azon elemei, amelyeknél a hatás a legerősebb?

2.3.2 Kimutatható-e a tanulók világnézeti és társadalmi, magánéleti és erkölcsi ítéleteinek ideálképeinek alakulásában az Ady életmű?

2.3.3 Vannak-e olyan momentumok, amelyek ellenérzést ébresztenek?

2.4 Ady öröksége vízválasztó a magyar irodalomban — ,,Amit adtam: örökség, nem divat“

2.4.1 Mit jelent a „forradalom a költészetben“ — Ady helye az európai irodalomban.

2.4.2 Ady és a szlovák moderna.

2.4.3 Ady és a szlovákiai magyar irodalom.

3. A felmérésből nyert információk

Ady életéről és személyiségéről nagyon eltérő képe van ifjúságunknak. A „hivatalos“ kép, mely a közös beszélgetések során alakult ki, az „Ady — a forradalom viharmadara“. A másik kép, mely inkább az egyéni beszélgetések során rajzolódott ki, az a futó szerelmek borgőzös Adyját, az önhibájából beteggé lett Adyt festette elénk. A beszélgetések során tehát két kép alakult ki. — Az egyik egy nagy forradalmi regény romantikus regény- hősének a képe, a forradalmáré zászlóval a kezében, szónokias pózban. A másik kép a szerelmes Ady, akinek „Párizs a Bakonya“, aki szereti az élet könnyebbik oldalát, aki nem veti meg az italt, de az alkalmi szerelmeket sem. ír a pénzről és Diósné Brüll Adélról, a tiltott szerelemről, de a falusias magyarországi viszonyokról is. A tanulók értékítéleteinek alakulására

11