Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1978-01-01 / 5. szám - Orosz Béla: Az anyanyelvi nevelés feladata az alapiskolában
delkezne ezzel a könyvvel! Igen nagy segítséget nyújtana az iskolai anyanyelvi nevelés eredményeinek fokozás sához. Ahhoz, hogy a társadalmi nyelv- használat a művelt köznyelv legyen. Mózsi Ferenc helyesen állapította meg, hogy: . a pedagógusoknak nem egy szinttel kell felemelniük tanítványaik hazulról hozott nyelvhasználatát (mint a nemzeti körülmények között tevékenykedő iskolák pedagógusainak), hanem kettővel.“ (Módszertani tanulmányok I. Slov. Pedagogická nakiad. Bratislava, 1974. Szerk. Révész Bertalan. 9. 1.) Ehhez még hoz zá tehetnénk, hogy nemcsak a művelt köznyelvet nem ismerik és nem használják a tanulók, s ezért az iskolában és más nyilvános szerepléskor is a családi környezetben elsajátított nyelvjárási jellegű nyelvet használják, hanem a társadalmi környezetben elsajátított idegen szavakkal „fűszerezik“ a magyar beszédüket akkor is, ha azoknak van magyar megfelelőjük. Ebből az a feladat hárul a magyar tannyelvű iskolák nevelőire, hogy az ilyen szavak magyar megfelelőit mind a tanulókban, mind a szülőkben tudatosítsák. Tapasztalatom, hogy a szülők többsége igen sok tárgynak, eszköznek stb. nem ismeri a magyar nevét, ezért szlovákul nevezi meg azokat. Ilyenkor előfordul az is, hogy nem a magyar nyelvtani szabályoknak megfelelő toldalékkal látják el a szavakat. Félreértés ne essék, nem „üldözzük“ a táj nyelv, a nyelvjárási nyelvi jelenségek használatát, mert ahogy azt a nemrég elhunyt nagy magyar nyelvtudós, Bárczi Géza írta: „A táji ejtésnek a maga családias bizalmas hangulatával megvan a maga intim, de fontos szerepe, akárcsak a nyelvjárásoknak“ (Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. Tankönyvkiadó. Bp., 1967. 17. 1.). Egyetértünk Kovács Lászlóval abban, hogy: „Az anyanyelv oktatásának ... oda kell irányulnia, hogy a tanulók elsajátítsák a köznyelvet, s bizonyos fórumokon és helyzetekben a köznyelv kiszorítsa a nyelvjárást“ (Módszertani tanulmányok I. 60. 1.). A feladat tehát az, hogy a szülőket is felvilágosítsuk a nyelvjárási nyelv használatának mikéntjéről, tudatosítanunk kell, hogy mikor és hol kell helyesen beszélniük a köznyelvet. Csak így érhetjük el, hogy a tanulók is tudják, mikor lehet és kell táj- vagy idegen szavakkal élniük úgy, hogy a mondanivalójuk világos, értelmes, logikus, célratörő legyen, s a hallgató érzelmeire is hasson. A eszülők figyelmét arra is fel kell hívnunk, hogy mennyit ártanak a 2— 3 éves, beszélni tanuló gyermek anyanyelvi fejlődésének akkor, amikor selypítve szólnak hozzá. Minden normálisan fejlett gyermeknek van utánzó és alkotó képessége. Példaként említem meg, hogy egy hároméves gyerek a szemöldök analógiájára a bajuszt szájöldöknek nevezte. A szót maga alkotta. Egy másik ezt mondta: Anyu elollantotta a szalagot. Ez azt jelenti: Anyu ollóval elvágta a szalagot. Nos, ha a gyermek selypes beszédet hall, azt fogja utánozni, sőt már a rendesen, szabályosan képzett hangokat is torzítva fogja ejteni. Később ezt igen nehéz „javítani.“ Olyan ez, mint amikor valaki rossz dallammal tanul meg egy dalt. Javítani nem lehet, újból meg kell tanulnia. Szóvá kell ezt tennünk azért is, mert a Bárczi Géza megállapítása szerint „ ... a nők, főleg az értelmiségi nők között igen gyakori a pösze beszéd, az sz-nek, a c-nek, hibás ejtése ...........Azt hiszem, a kisbabákkal való selypes beszéd a ludas ebben, s az óvodák, melyek e téren sokat tehetnének, közel sem ártatlanok“ (Nyelvművelésünk. Gondolat. Bp., 1974. 31. 1.). Természetesen e dolgozatunkban nem szólhatunk minden feladatról. Csak azokat emeljük ki a legfontosabbak közül, amelyeket könnyen vég- rehajthatónak tartunk. Feladatainkat a következőkben látjuk: 1. Az elmondottakból kiderül, hogy a legnehezebb feladatot a magyar tannyelvű iskolák nevelőinek kell megoldaniuk. Ez a szülők nyelvi nevelése, a felvilágosító munka. Az iskolák vetői tegyék lehetővé, hogy a nevelők a szülők körében különböző alkalmakkor az anyanyelv helyes és tudatos használatára vonatkozóan felvilágosító munkát végezzenek. Ahhoz ugyanis, hogy a gyermekek olyan nyelvhaszná-* 133
