Szocialista Nevelés, 1977. szeptember-1978. június (23. évfolyam, 1-10. szám)
1977-09-01 / 1. szám - Teleky Miklós: A csehszlovák közoktatás-tervezet és a csoportos oktatás jelenlegi problémái
het szó, hanem teret kell adni, hogy az egész oktató módszer egészségesen forrja ki magát. A járható vagy az ajánlott utat hasznos megjelölni, és segíteni kell a gyakorló pedagógusokat mindennapi munkájukban, hogy a legcélravezetőbb megoldás tartóssá váljon. I. A csoportos oktatás célja és feladata a) Az oktatás célja, hogy kiküszöbölje a tanulók között még esetleg meglevő szociális egyenlőtlenséget, és megteremtse az egészséges közösségi szellemet. b) A csoporton belül a tanulóknak érezniük kell, hogy egymásra vannak utalva. Társadalmunkban mindenki munkája értékes és hasznos, minden tanulónak más és más hajlama van. Az egyiknek nyelvérzéke van, a másik jó matematikus, a harmadik rajztehetség, a negyedik ügyes politechnikus, és így egymást jól kiegészítik. Fontos a kisebbségi érzés kiküszöbölése. c) A csoportos oktatás a modern oktatás egyik formája, előnye, hogy a kollektíva munkája jobban áttekinthető, az óra felépítése, a nyugodt óravezetés mellett is dinamikus, a tanulók aktív cselekvői az órának, nem pedig passzív tényezői. d) A pedagógus feladata, hogy megteremtse a tanítási órán a jó, az alkotó atmoszférát, ne legyenek a tanulónak gátlásai és ne féljenek a feladat megoldásától. A gyengébb tanulókat át kell segíteni a nehézségeken, és arra kell törekedni, hogy nekik is sikerélményeik legyenek. Lehetőséget kell adni, hogy képességeik minél többször megnyilvánuljanak, teljesítményüket elismeréssel és biztatással támogassuk. e) A csoportoktatás hatékonysága járuljon hozzá a személyiség, a jellem kialakításához, és domborítsa ki a magabiztonság, kollektív felelősség, aktív magatartás és a társadalommal szembeni felelősség érzését. A csoportos oktatásnak ezek a nevelési feladatai még nem elég világosak a pedagógusok körében. Több esetben azt tapasztalom, hogy az osztálybontáskor, vagyis a nagy csoportok létrehozásakor csak azt az előnyt könyvelik el pozitívumnak, hogy nem kell 34—36 tanulóval foglalkozni, de nem érzik a belső tartalmi változásokat. Néhány esetben az osztálybontáson belül is csak klasszikus tanítási módszert alkalmaznak, ami teljesen helytelen. II. A csoportoktatás szervezési feladatai Nem teljesen lezárt és eldöntött kérdés, hogy az osztálybontást csoportos oktatásnak kell-e tekinteni vagy sem. A pedagógusok többségének és a magam véleménye is az, hogy az osztálybontás modern iskolarendszerünk folyamatos fejlődésének az eredménye és szükségessége, hogy ebben a helyzetben a csoportos oktatás előnyeit kihasználjuk. Ha egy 36 tanulóból álló osztályt két 18-as tagozatra osztunk, azt egy tagozaton belül ajánlatos két 5-ös és két 4-es tanulócsoportra bontani. A csoportok nagysága persze csak külső feltétel, de a gyakorlat azt igazolja, hogy 3—5-ös létszámú tanulócsoportok a legegészségesebbek. A tagok száma 6-nál ne legyen több. Ott, ahol ennek az oktatásnak az optimális feltételei nincsenek meg, ott csak az ülésrend szerinti [soronkénti) csoportoktatás valósítható meg bizonyos esetekben, és az órák többsége a klasszikus óratípust követi, esetleges belső modernizációs törekvésekkel. A csoportok élére aktív vezetőt kell állítani, akinek jó viszonya van a kollektívához. Lehetőség szerint saját maguk válasszák meg a vezetőt. Tapasztalatom, hogy nem minden esetben a jeles tanuló a jó vezető. Fontos, hogy az asztalok a táblával merőleges síkban legyenek elhelyezve, úgy, hogy a tanulók ne üljenek háttal a táblának, továbbá fontos, hogy az 8
