Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1977-05-01 / 9. szám - Sz.J.: A pályaválasztásról / Figyelő
A gyermek szívesen tanulja a szöveget, és ez a siker alapja. A szövegtudással ugyanis a tanulók olyan sok új szót, kifejezést sajátítanak el, amelyek formálják társadalmi magatartásukat is. Természetesen igyekszem mindig a szereplőket alakjuk, jellemük szerint megválogatni. Nyelvük tisztaságára egyre több gondot fordítok. Korszerű nevelési törekvéseinkben — amelyeknek végső célja a sokoldalúan képzett embereszmény kialakítása —, a személyiségformálásra tevődik a hangsúly. A pedagógus kötelessége megszervezni a tanulók különféle megismerő és cselekvő tevékenységének rendszerét, hogy alkalmat adjon számukra minél több, minél színesebb, minél változatosabb tevékenység végzésére. „A színjátszás egyik legfontosabb nevelési tevékenységi formánk. Nemes és élvezetes szórakozás, és olyan örömet szerző tevékenység, amelyet a tanuló saját alkotása láttán érez.” (Bácskai Mihály). Németh László tanácsa: „Az iskolai színjátszást szervezetten is bele lehetne kapcsolni a tanításba.” A szakköri munka a tanítási órán kívüli irodalmi nevelés egyik legfontosabb területe, melynek eredményessége az alapos, tudatos szakköri foglalkozás előkészítésétől függ. Sok gazdag lehetősége van még a szakköri irodalmi nevelésnek, mely a tanórán és tanítási órán kívüli esztétikai nevelésnek fontos tényezője lehet. Fi igyeio A PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL JEDNOTNÁ ŠKOLA Hazánkban a pályaválasztási tanácsadás rendszere lényegében mind az előkészítés, mind a tanácsadás fázisában az iskolarendszerre, azon belül is kezdeti — éppen ezért döntő — szakaszában a kilencéves alapiskolára épül. Ez nagy gondot jelent a pedagógusok számára, mert szüntelenül keresniük kell a lehető legoptimálisabb megoldásokat, amelyekkel a helyes pályaválasztást kedvező irányba befolyásolhatják (a tananyag tartalmi kihasználása, az iskolán és a tanórán kívüli foglalkozások ily irányban való kihasználása, a tanuló érdeklődésének felkeltésére és fejlesztésére meg kell találni a leghatékonyabb módszereket, eszközöket, elmélyíteni az iskola és a család kapcsolatát, együttműködni az üzemekkel, munkahelyekkel stb.). A folyóirat a levicei (lévai) pszichológiai tanácsadó, illetve pályaválasztási ta nácsadó néhány tapasztalatát közli. A szerző hangsúlyozza, hogy a módszertani tapasztalatok és az egyes iskolák nevelési eredményei azt bizonyítják, hogy helyesen kitűzött távlati és rövidlejáratú tervek nélkül nem lehet igazi eredményeket elérni. A pályaválasztás elősegítésére a lévai tanácsadó módszertani levelet dolgozott ki az alapiskolák igazgatói és nevelési tanácsadói számára. Ebben hangsúlyozzák, hogy a nevelők és oktatók nevelő-szervező tevékenységét a következőkre kell összpontosítani: 1. Minden tantárgyban meg kell találni a lehetőséget a pályaválasztás szempontjából szükséges ismeretek kellő hangsúlyozására, gazdasági rendszerünk iránti tisztelet kialakítására. 2. Fokozni kell az osztályfőnök nevelő hatását. Az osztályfőnöki óra igen alkalmas szervezési forma a tudatos pályaválasztásra nevelés folyamatában. Számos osztályfőnök ki is használja ezt, találkozásokat, beszélgetést szervez az iskola jelesebb végzett növendékeivel, bányásztanulókkal stb. Leveleznek velük, közös üzemi kirándulásokat szerveznek, olvasó délutánokat, könyvvitákat rendeznek, mindezzel fokozzák érdeklődésüket egy bizonyos szakma iránt. 3. A pionírszervezet segítségével el kell mélyíteni a nevelési ráhatást. A szakkörök struktúrája lényegében szintén biztosítja a pályaérdeklődés felkeltésének lehetőségét. Társadalmi szempontból jogos a követelmény, hogy az ifjúság műszaki érdeklődését és alkotókészségét kell fejleszteni. Igen eredményes lehet, ha kapcsolatot teremtünk az osztályközösségek, illetve a pionírcsapat és egy szocialista munkabrigád között. A gyermekek szívesen látogatnak el a felnőttek munkahe284
