Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1976-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Kedves Olvasó!
„Azért vagyunk, hogy rendet teremtsünk önmagunkban és a világban. (Benjámin) KEDVES OLVASÓ! Jeles költőnk szavait idézve írjuk ezt a levelet. Hiszen a húsz év minden levelét — azaz sorát, cikkét vagy tanulmányát, egyszóval üzenetét — ezzel a szándékkal fogalmaztuk. Az új szocialista iskoláért, az újszerűén gondolkodó és érző pedagógusi magatartásért, iskoláink megbecsüléséért dolgoztunk. Elsősorban az új, a jobb, az értékesebb meghonosításért fogtunk tollat, mert az ideológiai tevékenység karakterisztikusan offenzív jellegű. Lapunk 20 évében a ritka kivételt — a valami ellen való harcot — talán éppen a Kedves Olvasó c. rovat képviselte elsősorban. Élő dolgokra, az olvasók ügyes-bajos ügyeire, levelekre reagáltunk —, az elkötelezett pedagógus hangján. Nyíltan szóltunk, néha talán keményen, de bántó szándékkal sohasem. Ezt a kedves Olvasó megérezte, és ma már nem ritka az olyan levél, melyben a levélíró magát a „lap kedves olvasójáénak nevezi. Az egyik Kedves Olvasó pedig ezt írja: „Fiatal koromban is hátulról kezdtem böngészni az újságokat, hiszen aktív sportoló voltam. S ma lapunkat, a Szocialista Nevelést is „hátulról“ kezdem olvasni, mert a „Kedves Olvasó“ c. rovat amellett, hogy színesen megírt, érdekes olvasmány, rendszerint az élet elevenére tapint Ha visszalapozzuk a „Kedves 01vasó“-t, a téma sokrétűsége, az írások nyíltsága és baráti hangvétele mellett az előítéletek elleni harc az egyik állandóan visszatérő motívum. Harc a rutin, a „noteszes tanár“, a buktatás ellen, harc az előítéletek ellen. Harc azért, hogy saját előítéleteinket ne akasszuk címkeként tanítványaink és szüleik, a szocialista társadalmat közösen építő embertársaink nyakába. Harcoltunk a mindennemű előítélet ellen, mert az előítéletes ember merev és rugalmatlan szellemű, s ez a pedagógusi tevékenység halálát jelenti. „Címkét“ akasztani valakikre, valamire csak egy mozdulat, mely nem kíván agytornát, míg a másik ember, nemzet vagy nemzetiségi csoport megismerése nem egyszer alapos munkát igényel. Persze könnyebb átvenni papagáj módra egy kész véleményt, mint sok szempont alapján önálló ítéletet alkotni. Ezért pellengérezzük ki azokat, akiket képességeik, lehet hogy szellemi renyheségük akadályozták önálló véleményük megalkotásában. A jövőben is kipellengérezzük azt, aki az igaz, a jó és a szép értékeit kellőképpen nem becsüli. Persze tudjuk: nemcsak abban van a különbség, hogy egyesek mást tartanak értéknek, hanem abban is, hogy másképpen tartják annak, s az így nyert különböző értékfajták esetében értékelésük egész mechanizmusa „másképpen működik“. Tehát feladatunk :egy olyan társadalmi tudat formálása, amely szocialista magatartásformát eredményez. Olyan magatartásformát, mely nem utasít el semmi újat és nem riad vissza a nemzetiségi lét megkövetelte többlet-munkától. S mert a tanítás-tanulás kétágú folyamat, a tanító és a tanuló közös munkája, egyetértünk Nyikolaj Kortsikovval, az USZSZK érdemes tanítójával, aki — legbensőbb, lelkiismereti ügyként — saját tanítványát nevezi ki „legfőbb tanfelügyelőjévé“ (Szoc. Név. 1976. június, 295—6. old.). Ez a pedagógusi tevékenység legmagasabb mércéje —, mert a tanítvány mindig és mindenkor a legszigorúbb bíró. Ma bírája, de holnap — mint szülő — éltetője is. az iskolának. Ezért igaz a mi részünkre hétszeresen is Kor- tiskov gyakorlata ....
