Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)

1976-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Kedves Olvasó!

„Azért vagyunk, hogy rendet teremtsünk önmagunkban és a világban. (Benjámin) KEDVES OLVASÓ! Jeles költőnk szavait idézve írjuk ezt a levelet. Hiszen a húsz év minden le­velét — azaz sorát, cikkét vagy tanulmányát, egyszóval üzenetét — ezzel a szándékkal fogalmaztuk. Az új szocialista iskoláért, az újszerűén gondolkodó és érző pedagógusi magatartásért, iskoláink megbecsüléséért dolgoztunk. El­sősorban az új, a jobb, az értékesebb meghonosításért fogtunk tollat, mert az ideológiai tevékenység karakterisztikusan offenzív jellegű. Lapunk 20 évében a ritka kivételt — a valami ellen való harcot — talán éppen a Kedves Ol­vasó c. rovat képviselte elsősorban. Élő dolgokra, az olvasók ügyes-bajos ügyei­re, levelekre reagáltunk —, az elkötelezett pedagógus hangján. Nyíltan szól­tunk, néha talán keményen, de bántó szándékkal sohasem. Ezt a kedves Ol­vasó megérezte, és ma már nem ritka az olyan levél, melyben a levélíró ma­gát a „lap kedves olvasójáénak nevezi. Az egyik Kedves Olvasó pedig ezt írja: „Fiatal koromban is hátulról kezdtem böngészni az újságokat, hiszen aktív sportoló voltam. S ma lapunkat, a Szocialista Nevelést is „hátulról“ kezdem olvasni, mert a „Kedves Olvasó“ c. rovat amellett, hogy színesen megírt, ér­dekes olvasmány, rendszerint az élet elevenére tapint Ha visszalapozzuk a „Kedves 01vasó“-t, a téma sokrétűsége, az írások nyílt­sága és baráti hangvétele mellett az előítéletek elleni harc az egyik állandóan visszatérő motívum. Harc a rutin, a „noteszes tanár“, a buktatás ellen, harc az előítéletek ellen. Harc azért, hogy saját előítéleteinket ne akasszuk cím­keként tanítványaink és szüleik, a szocialista társadalmat közösen építő em­bertársaink nyakába. Harcoltunk a mindennemű előítélet ellen, mert az előíté­letes ember merev és rugalmatlan szellemű, s ez a pedagógusi tevékenység halálát jelenti. „Címkét“ akasztani valakikre, valamire csak egy mozdulat, mely nem kíván agytornát, míg a másik ember, nemzet vagy nemzetiségi cso­port megismerése nem egyszer alapos munkát igényel. Persze könnyebb át­venni papagáj módra egy kész véleményt, mint sok szempont alapján önálló ítéletet alkotni. Ezért pellengérezzük ki azokat, akiket képességeik, lehet hogy szellemi renyheségük akadályozták önálló véleményük megalkotásában. A jö­vőben is kipellengérezzük azt, aki az igaz, a jó és a szép értékeit kellőkép­pen nem becsüli. Persze tudjuk: nemcsak abban van a különbség, hogy egye­sek mást tartanak értéknek, hanem abban is, hogy másképpen tartják annak, s az így nyert különböző értékfajták esetében értékelésük egész mechaniz­musa „másképpen működik“. Tehát feladatunk :egy olyan társadalmi tudat for­málása, amely szocialista magatartásformát eredményez. Olyan magatartásfor­mát, mely nem utasít el semmi újat és nem riad vissza a nemzetiségi lét meg­követelte többlet-munkától. S mert a tanítás-tanulás kétágú folyamat, a tanító és a tanuló közös munkája, egyetértünk Nyikolaj Kortsikovval, az USZSZK érdemes tanítójával, aki — legbensőbb, lelkiismereti ügyként — saját tanítvá­nyát nevezi ki „legfőbb tanfelügyelőjévé“ (Szoc. Név. 1976. június, 295—6. old.). Ez a pedagógusi tevékenység legmagasabb mércéje —, mert a tanítvány mindig és mindenkor a legszigorúbb bíró. Ma bírája, de holnap — mint szü­lő — éltetője is. az iskolának. Ezért igaz a mi részünkre hétszeresen is Kor- tiskov gyakorlata ....

Next

/
Oldalképek
Tartalom