Szocialista Nevelés, 1976. szeptember-1977. június (22. évfolyam, 1-10. szám)
1977-03-01 / 7. szám - MF.: Anyanyelvét is jobban tudja, aki még egy nyelvet tud! / Válaszolunk olvasóinknak
A gimnázium harmadik évfolyamában a szabad szög fogalmának megértéséhez szükség van a kongurencia ismeretére. Itt említem meg azt is, hogy az MO példáinak szerzői saját bevallásuk szerint azt a szempontot is figyelembe vették, hogy a 8. osztály rátermett, ügyes tanulói is bekapcsolódnak az MO versenyeibe, tehát nem kizárólagosan a végzős kilencedikesek előjoga a versenyen való részvétel. A példák tematikája és összeállítása tükrözi is ezt a szándékot. A szakos kollégák bizonyára észrevették, hogy a járási versenyeken az előkészítő vagy versenyfeladatokhoz témájukban nagyon hasonló feladatok is szoktak előfordulni. Pl. az 1975/76- os év Z-II-4-es példája csak abban különbözött az első forduló példájától, hogy a téglalap négyzetre lett cserélve. A magam gyakorlatában ezt úgy szoktam megvalósítani, hogy közvetlen a verseny előtt egy-két nappal az első forduló példáit újraszámoljuk, így frissen tartjuk az eljárás mechanizmusát, s az első forduló példáinak kulcsával a második forduló példáinak nyitja is megoldódik. Gondolom, az eredmény is jobb lesz e tanácsok megfogadásával, s ezzel a magyar tanítási nyelvű iskolák reprezentációja és presztízse is alaposan megjavul majd. Válaszolunk olvasóinknak ANYANYELVÉT IS JOBBAN TUDJA, AKI MÉG EGY NYELVET TUD! A Szocialista Nevelés júniusi számában közölt cikkünkre: Anyanyelvét is jobban tudja, aki még egy nyelvet tud. (Sz. N. 1976. 10. szám 302—4. l.j több olvasónk reagált. Elismeréssel szóltak az írásról. A cikk tartalmának újszerűségét hangsúlyozta néhány olvasónk, ami viszont meglepte a szerkesztőséget, hiszen a cikk elsősorban tájékoztató jellegű volt. Egyik olvasónk azonban a „beží—Bözsi“ egymás mellé állítását virtuóz ötletnek, de ugyanakkor valószínűtlennek nevezte. A szerkesztőség nem tartja szükségesnek bizonyítgatni a leírtak valóság- értékét. Ez ugyanis az említett cikk tüzetesebb átolvasásból kitűnik. Ettől eltekintve azonban az írás való- ságértékének nem is ez az alapja. A szépirodalom valóságértéke — ismeretes —: a tipikus megragadása. Szabó Dezsőt például az egyik írása megjelenése után többen is bepörölték becsületsértés miatt. A bíróság viszont az írót éppen azért mentette fel, mert többen magukra ismertek a regény figurájában. A mi esetünkben másról van szó, habár a „Bözsi—beží“-t, azaz az ,,e“ és az „ö fonéma hallásának nehézségét és elhallását több olvasónk igazolta. Ez elsősorban az oka, hogy felkérjük a cikk szerzőjét, hogy néhány mondattal térjen vissza a problémára. A magyar labiális ö, ő, ü, ű, hangok megfelelésének a szlovák nyelvben ma már jelentős irodalma van. A teljesség igénye nélkül csupán néhány tanulmányt idézek: Pavel Ond- rus (Stredoslovenské nárečie v MĽR Bratislava, 1956.), Ján Stanislav (Dejiny slovenského jazyka I, Bratislava, 1958.), Sipos István (Geschichte der slowakischen Mundarten, Budapest, 1958.), Zoe Hauptová (Magyar Nyelv, LVI. 180; Slavica VI. 9—12); Drahos Ágoston (Szegedi Tanárképző Főiskola Közi. 1963, 103.). Gregor Ferenc (Štúdia Slovaca XII. 157—9, Magyar Nyelv XXXI. 438—48.). A kérdés iskolai vetülete persze nem olyan egyszerű. Tény, hogy egy informatív jellegű írás — melynek lényege inkább a problémára való rádöbbentés és a 220
