Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-10-01 / 2. szám - Papp Endre: Az óvodai és alapiskolai olvasóvá nevelés és szövegfeldolgozó képesség néhány gyakorlati kérdése / Az olvasóvá nevelés kérdéseiről
„könyvüket” bemutassák, munkájukról beszámoljanak, és gyakran kapjanak pozitív megerősítést. Ismerjük el a legcsekélyebb teljesítményt is, állandóan dicsérjük, bíztassuk tanulóinkat, és ösztönözzük őket többre. Az én mesekönyvemnek, az én gyűjteményemnek a fent említett előnyein kívül nagy a nevelőhatása is — önállóság, rendszeresség, kötelességtudás, iskolára előkészítés, könyvszeretet, olvasóvá nevelés, stb. A képeskönyv önálló összeállításának oktató-nevelő hatására ajánlatos az óvónők figyelmét is felhívni, és a módszertani szempontokat is megbeszélni velük, majd a tanítási év folyamán az önálló teljesítményeket többször is közösen értékelni. Ezzel az eljárással az első osztályban tanító pedagógus már óvodáskorban megismerheti leendő tanulóit, és szükség esetén a leggyengébbekkel iskolára előkészítő különfoglalkozásokat is szervezhet. Nagyon fontos, hogy az óvónőnek konkrét segítséget (nem pedig utasítást] adjunk. Ez nagyon jó alkalom az óvoda és az iskola kapcsolatának elmélyítésére, az iskolára való jobb felkészítésre. Ajánlatos a felsőbb osztályosokkal ízléses külsejű „Az én mesekönyvem”, „Az én gyűjteményem” című füzeteket készíttetni (tussal, filctollal, bélyegzővel] és az első osztályba íratáskor a beíratottakat megajándékozni. A füzet átadásakor a szülőt okvetlen meg kell kérni arra, hogy gyermeke a hallott, a látott mesék alapján szabadon rajzoljon, ragasszon a füzetbe, de rendszeresen legalább hetente egyszer a szülők segítsége nélkül önállóan, kényszer és ijesztgetés nélkül. Ajánlatos beíratáskor a szülők és új elsősök részére az előző évi „az én mesekönyvem”, „az én gyűjteményem”, „az én rajzaim” könyvecskékből kiállítást rendezni és hangsúlyozni az önállóság, az önállóságra szoktatás fontosságát. A szülőtől beíratáskor érdeklődjük meg, hogy milyen újságot járat a család, milyen játékszerekkel, mese- vagy képeskönyvekkel rendelkezik a gyermek, milyen társasjátékot tud. Ezekről ajánlatos feljegyzéseket készíteni, a beíratás befejeztével elemezni és a szükséges intézkezdéseket — óvodalátoga~ tás, szülőlátogatás, iskolára előkészítés szervezése, stb. alkalmával — azonnal megtenni. Az iskolai és a helyi könyvtár- állomány megfelelő irodalommal való ellátottsága és a szülőtől kapott információ alapján ajánlatos a szülőnek — azonnal a behatásnál — kölcsönzésre vagy megvételre játékszert, mesekönyvet, képeskönyvet ajánlani vagy kölcsönadni. Hasonlóképpen eredményre vezet a szülők figyelmét egy-egy rádió- vagy tv-műsorra is felhívni, és megkérni őket, hogy egy- egy műsor után legyen türelmük gyermeküket a látottakról, hallottakról meghallgatni, társasjátékot játszani. Adjanak lehetőséget gyermeküknek az élményeik rajzzal való rögzítésére is. Szeptemberben-októberben az oktató-ne- veló munka kezdődhet a képeskönyvek bemutatásával, egy-egy mese megtárgyalásával, a mesekönyvek és más képeskönyvek képeiről való olvasással, társasjátékokkal. Ezt a komoly, rendszeres és nem is könnyű előkészítő munkát az óvodáskortól kihagyás nélkül a 3—4. osztályig ajánlatos folytatni, természetesen egyre magasabb szinten és egyre igényesebben. Sajnos ma még túlteng az olvasóvá nevelési feladatok verbális hangoztatása — nagyon fontos az olvasás!, olvassatok többet!, Látogassátok a könyvtárakat!, kölcsönözzetek több könyvet!, gyűjtsetek!, használjátok ki ésszerűen a szabad időtöket! stb. Sajnos ma még azt kívánjuk gyermekeinktől, hogy tudják elmondani, hogy mit kell, kellene tenniük. A felmondások, szavaltatá- sok helyett a tényleges cselekvést, azaz a naponkénti néma és hangos iskolai (és otthoni] önálló olvasást, a rendszeres gyakorlást kell biztosítani. A 2—3. osztálytól kezdődően ajánlatos a hangos és a néma olvasást is egyidejűleg és rendszeresen minden órán alkalmazni. Ez az eljárás számos előnnyel jár. A hangos olvasásnál a jó hangképzést, a tiszta kiejtést, az írásjeleket figyelembe vevő értelmes olvasást, a szép beszédet gyakorolják. A néma olvasásnál a tanulók rákényszerülnek a tényleges olvasásra, a szöveg értelmének önálló keresésére, a gondolkodásra, tehát fejlődik a megértés képessége és javul az olvasás technikája. A néma olvasás lehetőséget ad a korszerűsítésre, a differenciált foglalkozás bevezetésére is, segíti az önálló ismeretszerzés módszerének az iskolában való elsajátítását is. Serkentőleg hat a jelenlegi merevségek, megkötöttségek, egyhangúság feloldására, mert megszünteti az ,,egy” könyv hegemóniáját, tágítja a könyv szerepét, ha lehetőséget biztosítunk tanulóinknak, hogy legalább kéthetente egyszer — ezt is rendszeresen végezve — az olvasókönyv helyett az otthoni mesekönyvükből olvashassanak az iskolában. Ezzel az eljárással figyelemmel kísérhetjük tanulóink fejlődését, lehetőséget adunk nekik, hogy rendszeresen beszámoljanak arról, hogy ki mit és mennyit olvasott, (ezekről ajánlatos feljegyzéseket készíteni és az önálló ismeretszerzést ennek alapján irányítani] elősegítjük a helyi, az iskolai és az egyéni könyvtárakból való kölcsönzéseket is. 41
