Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-10-01 / 2. szám - Bertók Imre: Szlovák nyelvi tankönyveink egy negyedszázad mérlegén
SZLOVÁK NYELVI TANKÖNYVEINK EOY NEGYEDSZÁZAD MÉRLEGÉN Dr. BERTÓK IMRE Az iskolarendszerünkben küszöbön álló strukturális és tartalmi változások szervesen összefüggnek a tantervek átdolgozásával és a tankönyvek fokozatos kicserélésével. Ezért nem hiábavaló számot vetni az elmúlt negyedszázad szlovák nyelvi tankönyveiről azzal a céllal, hogy ezeknek hibáin okulva, pozitívumaikat felhasználva fogjunk hozzá a felépítésükben és tartalmukban tudományosan megalapozottabb, módszertani elrendezésben korszerűbb, po- ligráfiai kivitelben vonzóbb új szlovák nyelvi tankönyvek megírásához. Az elmúlt negyedszázad három jellegzetes korszakra osztható. Az első 1949-től 1959-ig terjedt, melyet a szervezés és az alapozás jellemzett. A második 1959-től 1970-ig, melyet a személyi és a tárgyi ellátás mennyiségi törekvései fémjeleztek. A harmadik 1970-től napjainkig tart, melyet a minőségi mutatók emelésének igényessége hat át. Mielőtt rátérnénk az elmúlt negyedszázadban használt szlovák nyelvi tankönyveink elemzésére, szeretnénk néhány szót ejteni a tanterveinkben lebontott tananyag struktúrájáról. Ezen a téren, sajnos, csak lassú ütemű haladás érzékelhető, mivel mind a három korszakban mind az alapiskolák, mind a középiskolák tananyagbeosztása a lineáris és koncentrikus jellegű felépítés közötti váltakozást mutatja. A tantervelméletünk, sajnálatos *ény, még mindig gyermekcipőben jár, csak újabban kezdenek ezzel behatóbban foglalkozni és kifejezésre juttatják, hogy a tanterveinkben, különösen a konverzációs témakörökre előirányzottakban, valamint a nyelvtan némelyik fejezetében el kell állni a tananyag ciklikus struktúrájától, és érvényesíteni kell a spirális módszert, amely kifejezi nemcsak az ismeret meny- nyiségi, hanem minőségi növekedését is, ahol csak a feltétlenül szükséges tananyag ismétlődnék. Eddigi tanterveink struktúrájának legnagyobb hibája, hogy a szlovák, a magyar és az orosz nyelvek közti integrációs pontok hálózatos tervezését nem alkalmazta. Ezzel ugyanis a redundáns elemek kiesnének, a tiszta logikai váz pedig racionálissá tenné a tananyagtervezést, ami elejét venné a tanulók túlterhelésének és a járulékos tananyag eltávolításának az egyik oldalon, a másik oldalon pedig biztosítaná a konfrontációs nyelvszemlélet szempontjából fontos sajátos eltérésekre szentelt időmennyiség emelését és az interferencia fokozatos csökkenését. Nézzük most meg kritikusan közelebbről, ha csak nagy vonalakban is, tankönyveinket különös tekintettel a kontrasztivi- tásokra, elvégre ez tulajdonképpen munkám fő célja. Az első korszak tankönyvei a tananyag kiválasztásában és elrendezésében, tekintet nélkül az iskolatípusokra, abból az irreális koncepcióból indultak ki, hogy a szlovák nyelv a tanulók második anyanyelve. Ez szülte azokat a képlékeny feladatokat, amelyek megvalósítása eleve lehetetlen volt. A tankönyvek nem számoltak eléggé a gyermekkor pszichológiai, pedagógiai és fiziológiai sajátosságaival. Nélkülözték a tudományos megalapozottságot, tisztán empirikus alapok- re épültek és tág teret engedtek a szub- jektivizimusnak. Az elemi (nemzeti iskolák) iskolák tankönyvei a szókincs és a nyelvtani alapfogalmak területén a maxi- malizmust képviselték. Igazolásképpen hadd említsem meg, hogy a 3. osztályos tankönyv 1005, a 4. osztályos 1586, az 5. osztályos pedig 2003 ismeretlen szót, lexikai egységet és idiómát tartalmazott. A kontrasztivitások esetlegesen, rendszer és tudatosság nélkül elszórtan iktatódtak a tananyagba. A nyelvtani jelenségeket a fokozatosság elvének figyelembe vétele nélkül dolgozták fel. Az esetek begyakorlását sem a gyakoriságuk és fontosságuk alapján végezték. A 3. osztályos tankönyvben a leginkább megterhelt esetek a no- minativus és az accusativus, majd az inst- rumantalis és a dativus voltak. A legkisebb fordulatszámmal a genitivus rendelkezett. A locativus alig-alig fordult elő. A szlovák és a magyar nyelvi kontrasztív sajátosságokat fonetikai síkra szűkítették le, a kontrasztív oppozíciók bemutatását meg sem kísérelték. Az anteponált és a postpo- nált jelzők minden magyarázat nélkül szerepeltek, az igeidők és az igemódok átmenet nélkül követték egymást, a három vonzattal rendelkező elöljárószók garmadával bukkantak fel minden rendszer nélkül. A 4. osztályos tankönyv a nyelvtani nem eltérésén kívül más kontrasztív jelenséget meg sem említett. Minden meg48
