Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-10-01 / 2. szám - Teremtsünk a könyv ajándékozásából hagyományt, az olvasásból mozgalmat… - Mózsi Ferenc: "Modern gyermek született kíváncsi…"
ж. c—1 = a Rossz megirigyelte a Jó jutalmát, s önként vállalja a „büntetést" (melyről persze még nem tudja, hogy az lesz); c—2 = és így elnyeri méltó büntetését. Szerkezetileg, mint az ábráról leolvasható, az I. mese majdnem azonos az említett sztereotip mese-cselekmény vázzal. A cselekmény az I/b—2-es frázissal, mint már említettük, akár be is fejeződhetne, de — a hallgatóság elvárásának megfelelően — ehhez kapcsolódik (toldalékként) az új cselekményszál, az „a” rész cselekménysorával részben párhuzamos „c” rész. А II. mesében a „c” rész a cselekménynek nem a b—2-es, hanem a b—1-es frázisából indult, (így szervesebb egységet alkot), hogy aztán okozatként juttassa a hőst jutalomhoz a b—2-es, a cselekményt kicsú- csosító frázisban. Az ábra természetesen egyszerűsít, mert a „c” részt mindkét mesében spirálisként ábrázolva, más síkba kellene helyezni. így ugyanis jobban kidomborodna, hogy az I. mesében a gazdag ember bünhődésében (az I/c—2 frázisban), míg а II. mesében a szegény kislány békés élettel való meg jutalmazásában (a Il/b—2-es frázisban) kulminál a mese cselekménye. 2. 4. A következőkben vessük össze a két mese egyes frázisait. 2. 4. 1. Az a—1 frázis tulajdonképpen a két mese negatív főszereplőjének jellemzése. Az I. mesében a jellemzés egyetlen jelző (dúsgazdag) és többet a dúsgazdag és ezért a rossz, hatalmával visz- szaélő, fukar és irigy emberről, cselekedeteiből tudunk meg. А II. mesében viszont bő jellemzését olvashatjuk Holená- nak, az édeslánynak, aki „nem sokat lendített a ház körül, a kemencepadkán he- verészett vagy cicomázta magát”. Érdemes megjegyezni, hogy míg а II. mese a negatív hősök, a gonosz mostoha és Holená cselekedetének motívumát részletezi („Bolond lennék, ha ezt a szép Maruskát tovább itt tartanám, hiszen ha majd kérők jönnek a házhoz, mind belészeretnek, mind őt akarják, Holená meg a nyakamon marad.”), addig az I. mesében a gazdag ember cselekedete motívumát a mese mindenki által ismertként kezeli, ezért nem tartja azt szükségesnek még csak meg sem említeni (hiszen természetes, hogy a gazdag rossz, fukar, irigy, s ezért törvényszerűen csak rosszat tehet!). 2. 4. 2. Az a—2-es frázis az I. mesében: a Rossz a Jónak „ártatalanul kivette két szemét, s elvezette a falu végére a kereszt alá”. Ez a magyar szólások világából magyarázhatóan is a legnagyobb rossz, amit egy ember a másiknak tehet, hiszen a „szeme világától” fosztotta meg és „koldusbotot adott a kezébe” (7). А II. mesében a szerző ennek a frázisnak több figyelmet szentel. A gonosz mostoha és Holená a tél kellős közepén Maruskát háromszor küldi az erdőbe. Az ibolya, az eper és a piros alma nagyság- és fontossági-rendjéből fokozás olvasható ki. Lényegében, az I. és а II. mese eltérő jegyei ellenére is, a frizás funkciója mindkét mese cselekmény vázában azonos. 2. 4. 3. Az a—3-as frázis a két pozitív hős jellemzése. A szegény ember jó és igazságos, segíteni kész és dolgos. Marus- ka még ezenkívül szép és szelíd is, mert nemcsak „égett a keze alatt a munka”, de „szelíden tűrte anyja és nénje szidalmait” (...). 2. 4. 4. A b—1-es frázis a mesebeli lények leírása. Az I. mesében a két fekete holló, a zöld béka és az orvosság, а II. mesében „a tizenkét férfi a tizenkét hónap” szerepel (...). 2. 4. 5. A b—2-es frázis a hősnek kijáró jutalom, mely az I. mesében a királytól kapott vagyon (királyi ruha, köznapi ruha, sok pénz) а II. mesében pedig a kunyhó, tehén, kis föld, derék férj, boldog békesség. Messze vezetne témánktól a két mese hőse értékrendjének összevetése. Mindenesetre, érdemes rá felfigyelni (...). 2. 4. 6. A c—1-es frázis azonossága, hogy mindkét mesében a rossz ember saját maga elkövette gonoszsággal bűnhődött. V. ö.: Aki másnak vermet ás, maga esik bele. (...) Mindkét mesében a legrettenetesebb büntetés okozta „rút halálát” a „Rossznak”. A gazdag emberről a hollók — az akasztófa alatt tépik le a ruhát úgy, hogy „csak a csontja maradt”. (Vö. a magyar szólással, „holló vájja ki a szemét (...) és Petőfinek ugyancsak a 6. osztályban tanított János Vitézével: „... az akasztani való, Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!”), (8). Az elkényeztetett (a kényelmet szerető és a meleghez szokott (Holená viszont, aki „egész álló nap a kemencepadkán heverészett”, „megbotlott egy 46
