Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-10-01 / 2. szám - Papp Endre: Az óvodai és alapiskolai olvasóvá nevelés és szövegfeldolgozó képesség néhány gyakorlati kérdése / Az olvasóvá nevelés kérdéseiről
Az olvasóvá nevelés kérdéseiről AZ ÓVODAI ÉS ALAPISKOLAI OLVASÓVÁ NEVELÉS ÉS SZÖVEGFELDOLGOZÓ KÉPESSÉG NÉHÁNY GYAKORLATI KÉRDÉSE PAPP ENDRE Az olvasás az önálló ismeretszerzés legáltalánosabb eszköze. Tanulóink olvasástudása, az elolvasott szöveg megértése és feldolgozni tudása oktató-nevelő munkánk eredményességének egyik legfontosabb és elengedhetetlen alapfeltétele. A minimális olvasási és szövegfeldolgozási képességgel rendelkező tanulóknál az önálló ismeretszerzés, a legkorszerűbb oktatási eljárás: a programozott oktatás sem lesz képes emelni az oktató-nevelő folyamat hatékonyságát. Eredményes, hatékony olvasási és szövegfeldolgozó képesség nélkül tehát nem beszélhetünk eredményes matematika-oktatásról sem. Ezért vált szükségessé — a matematika-oktatás korszerűsítése mellett, — az olvasástanítás jobb előkészítésével, az önálló szövegfeldolgozás néhány problémájával is foglalkozni. Az olvasásra, a könyvszeretetre, a szövegelemzésre való nevelést egész kicsi korban, a szülői házban és az óvodában kell elkezdeni. A kisgyermekek nagyon szeretik a hangutánzó szójátékokból, cselekmény-ismétlődésekből álló, egyszerű mondókákat, a mondókaszerű meséket, csalimeséket. A mesével, a mese aktív feldolgozásával kezdődik tehát az olvasásra, a könyvszeretetre, a szövegelemzésre való nevelés. A mese valóban varázslatos műfaj, egész történelmet, évezredeket ölel fel. A mese aktív feldolgozásán a televízió, a szülő vagy a pedagógus által felolvasott mese a tanulók (és nem a pedagógus] által való feldolgozását értjük. A hallott mese aktív feldolgozása, az életkortól függően, más-más szinten, többféleképpen is történhet: 1. Kezdetben kérdések feltevése alapján, majd önállóan számolnak be a hallott történetről. Kezdettől fogva ügyelni kell arra, hogy a tartalmat, a történetet különböző tanulók más-más szavakkal önállóan mondják el. Az óvodában még csak néhány önálló mondat alkotása legyen az igény, de az első és második osztályban egyre bővüljön ez az önálló összefüggő beszéd. 2. A mese tartalmának, történetének csak egy-egy alakjáról, jelenségéről fejtse ki az osztály vagy csoport a véleményét; fejezzék ki rokon- vagy ellenszenvüket. Ez alkalmat ad egy-egy személy, állat jellemzésére, vagy valamely jelenség részletes megtárgyalására, tehát tárgyismeret-bővítésre. 3. A mese egy-egy részegységének közös vagy csoportonkénti feldolgozása. 4. A mesét vagy annak részegységét próbálja egy-egy csoport dramatizálni, ilyenkor egyszeri, esetleg kétszeri meseolvasás után az alakítást és a szöveget is a tanulók fantáziájára bízzuk. 5. A mese szereplőinek felcserélése, a szerepek megváltoztatása, a téma variálása, a félbehagyott mese folytatása vagy adott szereplőkkel új mese komponálása. Természetesen ezt is önállóan végzik a tanulók. 6. A mese vagy valamelyik szereplőjének, jelenetének rajzban, képben vagy képsorban való megörökítése. Kezdetben papírlapokon majd füzetben. 7. A rádióban, televízióban vagy az iskolában hallott, látott mese képről való olvasása. Különféle képeskönyvek, színes folyóiratok képeiről való olvasás. Ezekkel az eljárásokkal már kicsi kortól biztosíthatjuk a beszédkészség fejlődését, a mondatalkotást, a jó hangképzést, a tiszta kiejtést, az önállóságot, a megértés és a lényegkiemelő képesség fejlődését, az összefüggéselemzést, az alkotóképesség kibontakoztatását. Az utóbbi években sokat foglalkoznak az olvasástanítás módszertanával. Megállapítást nyert, hogy az olvasásban gyenge eredményeket elért gyermekek nem mindig gyengébb értelmi képességük miatt maradnak le, hanem szókincsben, mondat- tanilag tagolatlan, szegényebb beszédük miatt. Ha az elsős tanítónő felismeri a gyermek szegényes szókincséből származó hátrányos helyzetet, akkor is leggyakrabban az olvasást tekinti a leghatékonyabb eszköznek a hátrány enyhítéséhez, kiküszöböléséhez. Pedig az eredményes olvasástanításnak elengedhetetlen előfeltétele a beszédbeli fejlettség egy bizonyos foka. A beszéd pedig a megismeréstől, a tapasztalástól, a megértéstől függ. Ezért szorgal39
