Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1976-05-01 / 9. szám - Kecskeméthy Viktor: A szlovák elöljárós szerkezetek tanítása
A SZLOVÁK ELÖLJÁRÓS SZERKEZETEK TANÍTÁSA KECSKEMÉTHY VIKTOR A magyar tannyelvű alapiskolában a szlovák nyelv mind a tanuló, mind a társadalom szempontjából a legfontosabb tantárgyak közé tartozik. Ahhoz, hogy az elsajátított szókincset tanulóink nyelvileg helyesen és folyamatosan tudják használni gondolataik kifejezésére, múlhatatlanul szükséges az elöljárós szerkezetek alapos elsajátítása és begyakorlása. Hogy ez mennyire nehéz és fáradságos munka a pedagógus és tanuló számára egyaránt (legalábbis ösz- szefüggő magyar etnikumban), mutatják a minden igyekezet ellenére is fel-felbuk- kanó kudarcok. Vizsgáljuk meg, milyen gondolkodási folyamat játszódik le a tanulóban, ha az elöljárós szerkezeteket mint külön elöljárókat, majd (néhány hét elteltével) ragozási mintákat (nemek és végződések szerint) tanítjuk: 1. az elöljáró jelentés szerinti megválasztása, 2. tudatosítás, milyen esettel is kapcsolódik az elöljáró, 3. a fogalom megnevezése a célnyelvben, 4. a főnév neme és ragozási mintája, 5. az esetvégződés meghatározása (a főnév számától függően) az adott mintában, 6. az előző logikai lépések eredményeként (ha minden lépés helyes) képes a tanuló kimondani vagy leírni a helyesen alkotott elöljárós szerkezetet. Annál az egyénnél, aki a szlovák nyelvet beszéli, a fent említett logikai menet olyan gyorsasággal folyik le, hogy még maga a beszélő sem tudatosítja az egyes „részletfeladatokat”, az egész kifejezés a folyamatos beszéd részeként jelentkezik. Szlovákia déli részein azonban a tanulók túlnyomó többsége a szlovák nyelvet az iskolában tanulja meg. S mikor először hallanak a főnévragozásról, az elöljárós szerkezetek helyes képzéséről, bizony, nem mindig világos nekik még akkor sem, ha az elöljárók közül csak a legfrekventáltabbakat tanítjuk, azoknak is csak az elsődleges jelentését. így is mintegy 30—35 elöljáró + az elöljáró nélküli esetek jelentése és 144 (!) végződés (3 nem, nemenként 4 ragozási minta egyes és többes számban számonként 6 esettel — csak a főneveknél) az, amit meg kell (kellene!) tanítanunk lényegében a 6. évfolyamban. És éppen ez az a probléma, amit valahogy egyszerűsíteni kellene akár a 6., akár az előző, az 5. évfolyamban. Kizárt dolog, hogy tanulóink ezt a meny- nyiséget előszöri „tálalásra” elsajátítsák, még ha bármilyen lelkiismeretesen is végezzük munkánkat. Kínálkozik egy másik lehetőség, ami eredményesebb és mindenekelőtt nem a nyelvtani anyagot (főnévragozás), hanem a beszélt nyelvet helyezi előtérbe és e szerint inkább megfelel a tanterv előírta követelményeknek és a társadalmi szükségleteknek is. Ez a második lehetőség az, hogy a főnévragozást megelőzően (a főnévragozás az új tanterv szerint szintén a 6. évfolyam tananyaga marad) az 5. évfolyamban be kell vezetni egy, a főnévragozást előkészítő anyagrészt, ahol a főnevek végződés szerinti felosztása (lásd a Szocialista Nevelés 1975/6. sz.), valamint az elöljárók főnévvel együtti jelentésének és a főnév végződésének begyakorlása a cél vízszintes (esetenkénti) irányban. Az új, kísérleti tankönyv tartalmazza ezt az anyagrészt, és bízunk benne, hogy az elöljárós szerkezetek használatát a beszédben tanulóink jobban fogják elsajátítani. Az 5. évfolyamban tehát nem ragozási mintákat tanítanánk, hanem elöljárós szerkezeteket, ahol világossá válna a tanulók előtt az elöljáró és a főnév végződésének szoros kapcsolata (na dvor — na dvore), már itt automatizálódna az elöljárók helye (a főnév előtt) és mindenekelőtt az elöljárós szerkezetek jelentése. A hat logikai lépésből, melyekre az előbbiekben utaltunk, legalább a begyakorlás fázisában elmaradna a 2., 5. és részben a 4. lépés, hiszen több ragozási mintánál egy adott esetben előfordulnak egyforma végződések (például zérus végződés a többes szám genitívusában: žien, ulíc, miest sŕdc vagy az egyes szám loca- tívusában az -e végződés: o dube, o žene, o meste stb.), ami ugyanahhoz az elöljáróhoz megkönnyíti a főnév helyes alak276
