Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1976-03-01 / 7. szám - Tankó László: A barokk korszak irodalma / Az irodalmi nevelés körszerűsítéséről

tegóriát alkot, de fejlődésében egyike a- zoknak a láncszemeknek, amelyet egyfelől a reneszánsz, illetve annak késői formája, a manierizmus, másfelől pedig a klasszicizmus és felvilágosodás határol el. Ezért természetes, hogy az összefüggéseket, illetve az egyező és eltérő vonásokat mindenekelőtt ezzel kapcsolatosan vizsgáljuk és mutatjuk ki. A reneszánsz, a- mint azt Szerb Antal megállapította: „két ellentéses irányban hatott a gondolatra és művészetekre: egyrészt felszabadította 6s szertelenségek felé ragadta, ez a barokk; másrészt szigorú formák közé rögzítette; ez a klasszicizmus”. (A világirodalom története, Bp. 1957, 334. o.) Időben pedig a XVI. század végétől a XVIII. század közepéig terjed, de távolról sem mutat egységes képet Európa minden területén. A barokk kultúra és irodalom Spanyolországban keletkezett, majd Portugáliában, Itáliában és Németországban fejlődik ki és éri el legnagyobb virágzását. A barokk az újjáéledt feudalizmusnak volt a kulturális felépítménye, tehát mindenekelőtt azokban az országokban talált termő talajra, ahol a feudalizációs folyamat a leghamarabb és legintenzívebben kezdődött el. A polgári haladásban élen járó országokban, mint Hollandia, Anglia, Franciaország, csak rövid életű, s már XVII. ún. „barokk század” derekán átadja helyét a klasszicizmusnak. A feudalizmusban jobban megrekedő Spanyolországban, Itáliában és Németországban szívósan fennmarad, és még a XVIII. sz. első felében is fontos tényező.

A barokk művészet 4 fázisát különböztethetjük meg:

1. a későreneszánsszal, manierizmussal kevert barokk kezdeteit;

2. a hősi eposzok virágzásának a korszakát;

3. az élvezetek kultuszát, a lélek mélyére, misztikába való menekülést;

4. a rokokót, a barokk kései stílusváltozatát.

2. A BAROKK MŰVÉSZET ÉS IRODALOM

A barokk művészet és irodalom a XVII., valamint a XVIII. század első felének történelmi hátterén születik, annak sokrétűségét, belső feszültségét és végletes ellentmondásait tükrözi, legyen az akár a festészet, szobrászat, építészet vagy az irodalom is. A feudalizmus újramegerősö- désén keletkezik, s az ellenreformáció, a katolicizmus és a jezsuiták előretörésével erősödik és bontakozik ki. Külső és belső vonásaiban is ezeknek a kifejezője,

s mindenekelőtt az egyházat és a főnemességet szolgálja. A barokk művészet feladata úrrá lenni az ellentmondásokon,, vagy elfedni azokat csillogó külsőségekkel. Mindebből logikusan következik, hogy a barokk művészetben és irodalomban nagy hangsúlyt kapnak a formai elemek.

A barokk művészet fő jellemzői:

— a lenyűgöző monumentalitás,

— az érzékek elkápráztatása,

— a díszítésre és túlbonyolításra való' hajlam,

— a dinamika, a túlzás és a szertelenség,

— tobzódás a hangokban, színekben, formákban,

— a nyugtalan lobogás,

— a misztikum, a sejtelmesség,

— a látomás kedvelése,

— az oktató, propagandisztikus célzat,

— az allegóriák és a szimbólumok használata,

— az erotikus feszültség.

Mindezek azonban jelentkezhetnek e- gyütt, egyszerre, egyetlen mű keretein belül.

a) A barokk festészet legnagyobb, leg- neveztesebb mesterei: Rubens (flamand festő) és Caravaggio (olasz festő). Caravaggio hatása 1600 előtt árasztotta el Észak-Európa festészetét: Rubens hatása a XVII. századra terjed ki. A barokk festészet sajátos vonásai: kedveli a sötét-világos ellentéteket, a csoportkompozíciót, a hatásos beállításokat, s ezt célozza a pompa, a pátosz, a monumentalitás. Építészei közül említésre méltó ]. Fischer von Erlach (osztrák építész), valamint a ver- sailli kastély, mint tipikus barokk épület.

b) A zeneművészet legnagyobb barokk mesterei: Vivaldi, Monteverdi, Bach és Händel. Főbb stílusjegyei: a szenvedélyesség, érzelemtelítettség, a tömeghatásra való törekvés, valamint a nagyszámú énekes vagy hangszer alkalmazásával keltett kontraszthatások. Az opera, a kantáta, az oratórium ekkor keletkezett.

c) A barokk irodalom témái elsősorban a vallásos képzetekhez és a főnemesség életéhez kapcsolódnak. A kor legkedveltebb műfaja: az eposz és a dráma.

Az egyetemes barokk irodalom nem szűkölködik remekművekben és írói lángelmékben. Legjobbjai között ilyeneket találunk, mint a spanyol Cervantes, Calderon és Lope de Vega, az olasz Tasso, az angol Milton, a francia Corneille és a német Grimmelshausen.

A tananyag szerepe: oktató nevelő és sokoldalú fejlődést elősegítő.

210