Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1976-03-01 / 7. szám - Rácz Olivér: Számadás előtt / A CSKP XV. Kongresszusa tiszteletére

hogy az adottság és érdeklődés, érdeklődés és figyelem nem azonos fogal­mak, hogy a taszítás ott lapul a vonzás minden egyenletében, s hogy iskolai és iskolán kívüli munkánkban nem mindig feltétlenül szükséges tehercsökken­tésről beszélni: helyesebb, ha a helyes megterhelés és teherbírás arányait ku­tatjuk. Szembe kell néznünk azzal a felismeréssel, hogy az otthon nem pótolhatja az iskolát, de az iskolának gyakran az otthont is pótolnia kell — különösen ott, ahol a jövő, az érvényesülés, a közös út a tét. Hermész Triszmegisztosz óta tudjuk, hogy csak az igaz, ami örök, s Benedet­to Croce óta azt is tudjuk, hogy a világ minden bajának oka a tudatlanság. De a tétel fordítva is érvényes: ami igaz, az örök, de minden, aminek az ér­téke csak a formájában rejlik, az hamar elévül. Elévül már a főiskolai, már a középiskolai felvételi vizsgák idején. Es ez természetesen a nemzetiségi isko­lákra is érvényes: a tudás a nemzetiségi iskolák számára is közvagyon. A szel­lem legyőzi a tudatlanságot: a szellemnek le kell győznie a tudatlanságot részleteiben, az egyes tantárgyakon belül is. Le kell győznie a nemzetiségi iskolák távlataiban is, le kell győznie a ma­gyar tanítási nyelvű iskolák életében is: a tantárgyaktól csak egy kurta lépés vezet a kinti világig. A szlovákiai magyar tannyelvű iskolák helyzete, jövője, tanulóinak érvénye­sülési lehetősége a színvonalon áll vagy bukik. Ezeket az iskolákat Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának az akarata, politikai programja és tisztánlátása hozta létre. Az internacionalista hozzáállás és a szocialista gondolat lett az alapjuk, s legfőbb tantárgyunk a szocializmus lett. A háborút követő első évek­ben a jól ismert politikai okokból a felszabadulás perifériáira sodródtak, de mert világunk nem absztrakt fogalmakból, hanem élő emberekből, mi több, serdülő, útjukat kezdő gyermekekből, fiatalokból állott, 1948 februárjának kel­lett eloszlatnia tudatukból a kétkedés, a bizonytalanság és gyökértelenség nyomasztó érzeteit. 1948 februárjának kellett önbizalmat és szocialista öntu­datot öntenie ezeknek az iskoláknak a pedagógusaiba és a fiatal gyerekszívek­be, hogy ismerjék meg önmagukat és a nagy egészet, amelyhez tartoznak és tartozni akarnák. Tudatosítani kellett önmagukban és az iskola falain kívül létező világban, hogy a szlovákiai magyarság nem valamiféle elvont fogalom, önmagába zárt kör, állóvízben lehorgonyzóit sziget, hanem élő szervezet, embe­ri közösség az emberi közösségben, s hogy a társadalom belső adottságai ezen a közösségen belül is érvényesek. Hogy a szlovákiai magyarságon belül is van fehér és fekete, sőt szürke is, s ezek ezernyi árnyalata is, és főleg létezik osztályharc is. De ehhez is önismeret szükséges, ehhez is önbizalom és szocia­lista öntudat kell. A gondolkodás szüli az akaratot, s ez az akarat ötvözi egymásba a szocialista iskolát és a szocialista társadalmat. A közös cél: tartásra és magatartásra ne­velni önmagunkat és az utánunk arcvonalba lépőket. A közös cél nem taníta­ni és nevelni, hanem nevelve tanítani és tanítva nevelni. Gyarapítani az egyén javára és a közösség érdekében akkor lehetséges, ha megtanítjuk fiataljainkat akarni. A fiatalság a teljes értékű életet kívánja, rohamozza, ostromolja s nekünk a teljes élet igényét kell eléjük tárnunk, meg kell őket tanítanunk a harc ne­mes formáira, arra, hogy az élet buktatói leküzdhetők, s a mindennapok küz­delmeiben csak az bukik el végérvényesen, aki gyáván és ön­ként a porban m ar ad. Az emberré, a teljes értékű emberré formálódás örökértékű erőit kell beléjük oltatnunk: a szeretetet — az élet, a haza, a szó­im

Next

/
Oldalképek
Tartalom