Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1975-09-01 / 1. szám - Morvay Gábor: A konstrukcionális szemlélet érvényesítése a középiskolai mondatelemzésben
A KONSTRUKCIÓNÁllS SZEMLÉLET ÉRVÉNYESÍTÉSE A KÖZÉPISKOLAI MONDATELEMZÉSBEN MGIÍVAY C-ÁBOR Néhány évvel ezelőtt bemutató órát tartottam mondatelemzésből a nyugat-szlovákiai kerületből összejött kollégák előtt. Ekkor úgy tűnt fel — ha hozzászólásuk nem csupán udvarias gesztus volt —, hogy módszerem kedvező fogadtatásban részesült. Akadtak olyanok is, akik biztattak, hogy írásban közöljem tapasztalataimat. Megvallom, egy ideig foglalkoztatott is a gondolat, azonban ekkor még nem mertem rászánni magam. Az eltelt évek újabb tapasztalatokat szolgáltattak eljárásomhoz, s most már bátorkodom ismertetni a középiskolai mondatelemzés terén folytatott kísérleteim jellegét és eredményeit. Azzal a céllal teszem mindezt, hogy másokban is kedvet ébresszek egy gyümölcsöző tapasztalatcsere kibontakoztatásához, amely hozzájárulna nyelvtantanításunk színvonalának emeléséhez. „A mondattani elemzés kétségtelenül a legváltozatosabb összefüggéseket vizsgáló s a gondolkodás fejlesztése szempontjából is a leghatékonyabb elemzésfajta” — írja Szemere Gyula. Ez vitathatatlanul így igaz, azonban csak akkor, ha ez az e- lemzés valóban összefüggéseket vizsgál, és nem merül ki az egyes mondatrészek mechanikus felsorolásában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy iskoláink többségében a mondatrészi, szerkezeti összefüggéseket feltáró elemzés folyik. A tanulók zöme már az alapiskolában szerzett tudására támaszkodva felismeri, hogy melyik mondatrész vagy szerkezettag melyikhez kapcsolódik. Nehézségek elsősorban a mondatrészek és a szerkezettagok megkülönböztetésében mutatkoznak. Ha például olyan mondatot kell elemezniük, a- melyben az alany mondatrészi és szerkezeti szinten is szerepel, zavarba jönnek. Olyasféle mondatokra gondolok, mint ez: „A traktor szántotta föld meghálálja a reá fordított munkát.” Az év eleji ismétlések, felmérések, alkalmával a gimnázium első osztályában a tanulók minden nehézség nélkül meghatározzák az ilyen mondat állítmányát, alanyát, az alany és a tárgy jelzőjét is; akkor néznek kissé zavartan, ha megkérdezem, vajon lehet-e a „traktor szántotta” kapcsolatot tovább elemezni (előbb persze tisztázzuk írásmódját). Ugyanez a probléma a „reá fordított” kapcsolattal is. Bizony kissé hitetlenkedve fogadják, hogy egy mondatban kétféle alany, tárgy és határozó lehet. Az egyszerű mondat, a mondatrészek és a szerkezetek a gimnázium második osztályában szerepelnek a lanterv által e lőírt anyagként. Az előben mondatelemzést csak másodlagosan végzünk, hogy az alapiskolákból hozott ismeretek feledésbe ne merüljenek. A másodikban tehát a mondatrészek mellett szerepelnek a szerkezetek is. Itt nyílik alkalom példákon bemutatni, hogy az egyes szerkezetek, szerkezetláncok hogyan épülnek bele a mondatba. Visszatérve a fent idézett mondatra, így próbálhatnánk meg szemléltetni a mondatrészek és a szerkezetek összefüggéseit: A mondat összefüggéseinek konkrét jelképekkel történő ábrázolásában az Ä = állítmány; A = alany; T = tárgy; j = jelző; h = helyhatározó (szerkezeti szinten); a = alany (szerkezeti szinten). A mondatrészek összefüggésének ilyen ábrázolása azt is mutatja, hogy az állítmányt abszolút fölérendelt mondatrésznek vettük, amelynek alá van rendelve a többi mondatrész. Ezek lehetnek egyszerűek vagy szerkesztettek. Elemzett mondatunkban tehát csupán három mondatrész van: az állítmány, a szerkezetes 21
