Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1976-02-01 / 6. szám - Mészáros József: Közekednek a felvételi vizsgák

A felvételi vizsgák tapasztalatairól érdemes és szükséges is beszélni, mi­vel minden iskolaév áprilisának, már­ciusának visszatérő refrénje. Ismétlő­dő jelenség az is, hogy a tanulók fel­vételi jegyei a félévi jegyektől elté­rést mutatnak, legtöbbször rosszabb szereplést tapasztalni. Nem megy ritkaságszámba még a 4 (négy) jegykülönbözet sem. Az egy, esetleg 'két jegy eltérést még indokol­ni lehet, de a négy jegyeltérést már aligha, főleg akkor nem, ha ez sta­tisztikus méreteket ölt valamely isko­lából. Az egy vagy két jegyeltérést — azt hiszem — meg lehet előzni a felvé­teli vizsgákra való tudatos és alapos felkészüléssel. Elsősorban tudni kell, hogy a felvé­teli vizsgákon 4 példát szokás adni. A kidolgozásra engedélyezett idő tisz­tán: 60 perc. Ilyen időtartamú írásbeli munkához a tanuló az alapiskolában nem szokott hozzá, mert ott legfel­jebb 45 perces egy óra. A felvételin anyanyelvből és mate­matikából is vizsgáznak a tanulók. Struccpolitikát folytatna az a mate­matikus, aki ezek ismeretében nem próbálná végzős növendékeit kétszer- háromszor ilyen „szituációba“ hozni, s arra hivatkozna, hogy a tanterv ezt nem írja elő. Ez úgy nézne ki, mint­ha a labdarúgó válogatott a mexikói világbajnokság előkészítő helyéül Csal­lóköz rónáit választaná. A labdarúgók technikai-taktikai elő­készületével párhuzamba vonhatjuk az abszolvensek pedagógiai — pszicholó­giai felkészítését. Fontos a példák megoldási sorrend­jének helyes megválasztása, hiszen a vizsgarend a tanuló kezét ilyen irány­ban nem köti meg. Évközben tanu­lóinkkal gyakrabban oldatunk meg át­fogóbb jellegű feladatokat. Elmagya­rázzuk az idővel való leghatékonyabb gazdálkodást. Az sem árt, ha gyakor­lásnál a tanulók idegen arcokat is látnak. Az ilyen, mesterségesen elő­idézett feltételektől nem sokban tér el a felvételik hangulata. A felvéte­li láz azonban, több évi tapasztalatból tudjuk, hogy a példák láttán elmúlik, a kedélyek megnyugszanak. A 60 perc leteltével a példákat összeszedik és sor kerülhet kijavításukra. A kerületről, lepecsételt borítékokban leküldött pél­dák mellékletként egy utasítást szok­tak tartalmazni a javításra vonatkozó­lag. Felsorolják az osztályozásra vo­natkozó főbb szempontokat, amelyeket a javítónak a jegy megállapításánál figyelembe kell vennie. Természetesen a jegy felelősségteljes és igazságos megállapítása a fel nem sorolt szem­pontok figyelembe vételével végül is a javító feladata. Felsorolnék az uta­sításból néhány ilyen szempontot: Ha numerikus számolásnál kisebb számolási hibát ejt a tanuló, vagy szö­veges feladatnál elfelejti leírni a vá­laszt, kettes osztályzatot kap. A mí­nusz előjel elvétése nem számítódik a kisebb hibák közé. A szöveges fel­adatoknál az elemzés és felvázolás el­hagyása egyébként teljesen hibátlan menet mellett és próbával is kettes osztályzatot von maga után. Szerkesz­tési feladatok esetében, ha hiányzik az elemzés, vagy a szerkesztés me­netének helyes lejegyzése, a tanuló nem számíthat jobbra kettes érdem­jegynél. Hármas, közepes osztályzatot a kö­vetkező esetekben érdemelheti ki a ta­nuló: ha 2 vagy 3 kisebb számolási hibát ejt, ha szöveges feladatnál nem csinál próbát a szövegből, algebrai ki­fejezéseknél nem tesz korlátozást, szerkesztési feladatoknál a két meg­oldás közül csak az egyiket tünteti fel. Ha pl. a tanuló a szerkesztési fel­adat megoldásánál, elemzés és szö­vegkíséret nélkül csupán az egyik jó megoldást tünteti fel, négyes érdem­jegyet érdemel. Ugyanilyen bírálat alá esik a tanuló, ha pl. térfogatszámítás esetén a helyes számításban szöveg- függvényt tévesztett. A módozatok egész skáláját feltün­tetni lehetetlen, mivel helyszűke miatt a felvételi példák elemzése sem lehet­séges. Az utasításban sem lehet kitérni a valószínűség szerint előfordulható minden kis apróságra, ezért a négyes vagy ötös osztályzat megítélése a ja­vító belátásán, jóhiszeműségén, szigo­rán, ^becsületességén múlik. 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom