Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1976-02-01 / 6. szám - Gremsperger József: A februári örökség és a CSKP kongresszusa
A szocialista építés jeltételei közt az iskolaügy demokratizálódása lehetővé tette a gyerekek és az ifjúság iskolai oktatását nemzetiségi és osztály különbség nélkül. Az elfogadott örvény jelentőségének magyarázatakor mondta Gott- wald elvtárs: „Az új iskolatörvény eltöntet minden különbséget az ifjúság 15 éves korig történő oktatásában és nevelésében. Mindenki tudja, milyen különbség volt eddig a középiskola és a polgári iskola, a városi és falusi iskolák között. Ez a különbség most megszűnik. Most minden fiatal 15 éves korig ugyanolyan iskolába fog járni városban és falun egyaránt. Ez lesz a legjobb minden szegény és gazdag számára, mind együtt fognak járni, ugyanolyan iskolába. Aki tehetséges lesz, arról gondoskodik a köztársaság, hogy továbbtanulhasson. A magasabb fokú iskolák is hozzáférhetők lesznek mindenki számára. Egyedül a tudás és tehetség dönti el, ki tanulhat tovább, legyen az munkás, paraszt vagy iparos gyermeke.“2 Az egységes iskolarendszer bevezetése hatással volt a magyar nemzetiségű gyermekek és ifjúság nevelésére és oktatására is. Hiszen a marxista-leninista pszichológia és pedagógia hangsúlyozza az anyanyelvi oktatás jelentőségét. 1948 februárjának az iskolák fejlődésében nagy jelentősége volt egész köztársaságunk területén, de főleg Szlovákiában. A Szlovák Szocialista Köztársaság területén az iskolák fejlődésén belül, fejlődtek a magyar tanítási nyelvű iskolák is. Ezt a CSKP marxista-leninista politikája tette lehetővé. Az iskolaügy demokratizálása, amely már az SZNF-ben elkezdődött, a CSKP iskolai politikájának kísérője, ezért az 1953-ban kiadott „Az iskolarendszer és a tanítók művelődésé“-ről szóló törvényt, valamint az 1960-as „Nevelési és oktatási rendszer“-ről szóló örvényt is, mint a II. fokú iskolák (középiskolák) demokratizálását lehet értékelni. Az 1953-as iskolatörvény kötelezővé tette a 8 éves alapiskolát, utalással a tizenegy éves általános műveltséget nyújtó iskolák kötelezővé tételének lehetőségére. Tekintet nélkül a gazdasági lehetőségekre és a pedagógiai munka biztosítására, a nyolc- és tizenegyéves középiskolák gyors, szinte ugrásszerű fejlődése következett be. Végül is bebizonyosodott, hogy az 1953-as iskolatörvény alapján létrehozott iskolák nem feleltek meg a gazdasági feltételeinknek éppúgy, mint a munkaerők intenzív növekedésének. Az iskolaügy magasabb fokú, szocialista demokratizmusának kifejezője az 1960. december 15-én elfogadott iskolatörvény, melyet a következők jellemeznek: — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden polgárának egyforma joga van a művelődésre, — az iskolarendszer minden fokán a nevelés és oktatás ingyenes. — az egységes alapműveltséget az iskolatörvény biztosítja minden 6—15 éves gyermek számára a kilencéves alapiskolában, — az általános műveltséget mindenki az anyanyelvén szerezheti meg. Iskolaügyünk demokratizmusát meggyőzően bizonyítják az 1948. február utáni iskolaügy fejlődését mutató számok. Nézzük meg a magyar tannyelvű iskolák fejlődését az 1959160-as iskolaévtől, amikor is érvénybe lépett az 1960-as iskolatörvény. Az SZSZK területén 555 alapfokú iskola volt 2490 osztállyal. Ezekbe az osztályokba 1—9. évfolyamig 72 144 tanuló járt. Az 1964/65-ös iskolai évben a magyar tannyelvű iskolák száma ugyan 496-ra csökkent, de az osztályok száma 2914-re nőtt meg, ami bizonyítja az oktatás jobb megszervezését. Ugyancsak növekedett a tanulók száma 162
