Szocialista Nevelés, 1975. szeptember-1976. június (21. évfolyam, 1-10. szám)

1975-11-01 / 3. szám - Sz.J.: Figyelő / Figyelő

trendszerének kritikai elemzése után vázolja a szocialista iskola kialakulásának és fejlődésének útját. Néhány adat a fejlődés érzékeltetéséhez: míg 1945/46-ban egy osztályra országos méretben 42,0 gyermek esett, 1974/75-ben egy osztályra 26,2 gyermek jut. Az óvodák száma ugyanezekben az esztendőkben 335-ről 2790-re növekedett. A szak- illetve a szakközépiskolák száma Szlovákiában 101-ről 180-ra nőtt. Különösen az ipariskolák mentek át rendkívül erőteljes mennyiségi és minőségi fejlődésen. Ugyanez elmondható a főiskolákról is, hiszen 1945/46-ban Szlovákiában 3 főiskola volt, 1974/75-ben pedig 13. A főiskolai oktatók száma 732-ről 6379-re emelkedett, ezek közül 117 professzor és docens volt a mai 1147-tel szemben, tehát 546,9 %-os a növekedésük.

Az iskolaügy tehát hatalmas forradalmi fejlődésen ment keresztül, mint ahogy számottevő a változás a gazdasági, politikai és a kulturális téren is. Mindez elősegíti az ember gyorsabb fejlődését, az akcelerációt.

A fejlődési akceleráció szomatikus területen szembetűnőbb, s könnyebben is vizsgálható. A szerző több évtizeden keresztül vizsgálta a gyermekek fejlődésének mentális akcelerációját, írásban ismerteti a vizsgálat eredményeit. A felszabadulás óta a 6 éves vidéki gyermekek mentális színvonalának az akcelerációja 2 évvel növekedett, a félig vidéki (polo- vidiecke) gyerekeké 1 évvel.

Pavlovié akadémikus elemzi a gyermeki fejlődés akcelerációjának lélektani, szociológiai és pedagógiai szempontjait. A pedagógia számára igen fontos feladatokat ró a fejlődés meggyorsulásából adódó új lehetőségek kihasználása. A gyermekek fejlődésének akcelerációja pozitív jelenség, s föltétlenül mint elsőrendű fontos pedagó- gaiai problémát kell kezelnünk, vagyis az iskolarendszerben a mennyiségről a minőségi változásokra kell helyezni a hangsúlyt. Az iskolaügy fejlesztése szempontjából tehát szem előtt kell tartani a tényt, hogy az ifjúság pszichikumában ma rejtett mentális tartalékok találhatók, amit a nevelés folyamatában eddig még nem használtunk ki (különösen az óvodáskorú és a kisiskolás gyermekeknél találhatók e rejtett tartalékok).

(Dr. Prof. Gustáv Pavlovič: Akcelerácia a socialistická škola, 1974, 4. sz. 393—405. old.)

A szocialista iskola fejlődési iránya című írásában szintén érinti az akcelerációt, mint iskolaügyünk egyik igen fontos, szem előtt tartandó problémáját. Előzetesen leszögezi, hogy a fejlett szocialista iskolaügy alapvető jegye az iskolák egyes fokainak közvetlen egymásraépüléséből, minden iskola egyenrangú voltából adódó demokratizmus. A hazai iskolarendszer 1948- ban lépett erre az útra, akkor jelent meg az egységes iskoláról szóló törvény, Ez volt a szocialista iskola kialakításának első szakasza. A társadalmi feltételek mai fejlettsége megköveteli, hogy a második szakaszba lépjünk, vagyis a kötelező alapiskola demokratizálása után a II. ciklusú iskolákon is betetőzzük a demokratizálást, s az iskolák belső szervezetében kellő módosításokat eszközöljünk.

A párt júliusi plénumának határozata azt a feladatot tűzte ki, hogy a II. ciklusú iskolák egész koncepcióját úgy kell kidolgozni, hogy szűnjön meg az elit jelleg, hogy a főiskolára előkészítsenek, de készítsenek fel szakmára is, illetve teremtsék meg minden egyes tanuló számára a permanens művelődés és önművelés feltételeit. Iiyen szempontból elsősorban a gimnáziumok és az iparitanuló iskolák funkcióját kell átértékelni.

A társadalom és a nevelés vonatkozásainak a szintjén ki kell dolgozni az ifjúság szocialista nevelése szervezeti módosításának problématikáját, amely megfelel a tudományos műszaki forradalom követelményeinek, s a fejlődés és a nevelés vonatkozásainak szintjén pedig a fejlődés lélektani, biológiai és szociális feltétele- zettségének kérdését kell átvizsgálni, illetve az e téren szerzett elméleti ismereteknek az iskolai gyakorlatban való alkalmazását kell megoldani.

E feladatok megoldása megköveteli a szocialista nevelés alapelveire épülő oktatási-nevelési rendszer optimális modelljének összpontosított, tudományos kutatáson alapuló előkészítését. A tanítás anyagát úgy kell módosítani, hogy az biztosítsa a megszerzett ismeretek és jártasságok terjedelmének növekedését, s hogy a tananyag által minden tanuló pszichikai és fizikai képességei maximálisan ki legyenek használva. Ehhez nélkülözhetetlen a tanító irányító munkája. Míg a tradicionális iskolában az összes pszichikai funkciók közül az emlékezet volt leginkább foglalkoztatva, a jövőben az aktív tevékenység a döntő, a tanító didaktikai munkájának a súlya egyre inkább a tanításra való előkészületre tolódik. Az oktatási folyamat középpontját a tanuló aktív és alkotó jellegű pszichikai tevékenysége képezi. (M. Simoničová: Vývinové tendencie socialistickej školy 1974/75, 2. szám. 54— 58. old.).

SZ. J.

95