Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1974-10-01 / 2. szám - Papp Endre: A módszertani és tantárgybizottságok munkáját segítjük! / Könyvekről
Könyvekről A MÓDSZERTANI ÉS TANTÁRGY- BIZOTTSÁGOK MUNKÁJÁT SEGÍTJÜK! Sok szó esik mostanában a korszerűsítésről. Miközben ikorszerű iskola kiépítésén fáradozunk (a CSKP XIV. kongresz- szusának és a júliusi plénumának iskolaügyünkre vonatkozó határozatai értelmében), egyvalamiről ez idáig lényegében megfeledkeztünk: a tantárgybizottságok által szervezett továbbképzéssel kellő segítséget adni a pedagógusoknak ahhoz, hogy az újat megtanulják. Az elengedhetetlen önképzéshez minden iskolában az iskolavezetésnek kell megteremteni a feltételeket. A pedagóguspálya, ahogyan a múltban, úgy ma méginkább megköveteli az állandó tanulást, hogy az egyre igényesebb követelményeiknek megfeleljünk. Ezt a pedagógusok zöme tudja is, és nem is kis erőfeszítést tesznek azért, hogy előrelépjenek. Azonban ezt a sok-sok, gyakran még egy iskolán belüli egyéni erőfeszítést az eredményesebb oktató-nevelő munka érdekében össze kell hangolni, irányítani, szervezni és tervezni kell. Ehhez kívánunk segítséget adni pedagógusnak, osztályfőnöknek, módszertani- és tantárgybizottságoknak és az iskolavezetésnek egyaránt. Oktató-nevelő munkánk színvonala, az eredményes iskolai munka gyermekeink tanulni tudásától, a tanulásra tanítástól függ. Minél gazdaságosabban tanulnak gyermekeink, annál mélyebben és eredményesebben tudjuk elsajátíttatni velük az iskolai tananyagot, és annál több szabad idejük is marad. Gyermekeink tanulási nehézségei és az iskolai munkához való nem kielégítő viszonyuk legtöbbször nem a felelőtlenségükből, hanyagságukból vagy a nem akarásukból adódik, hanem abból a tényből, hogy nem tudnak tanulni. A tanulás, a tanulni tudás nagyon összetett folyamat, de elsajátíttatását eddig szinte teljesen elhanyagoltuk. Egyszerűen a tanulókra bíztuk, de elvártuk tőlük, hogy a tanulás tanítása, elsajátítása és gyakorlása nélkül is tudjanak tanulni. Pedig ma már tudjuk, hogy társadalmunknak olyan emberekre van szüksége, akik nem félnek az újtól, akik az iskolát elhagyva is önállóan tudnak majd művelődni, tanulni. Aki tudja, hogy több éven át, pl.: fát fog fűrészelni, annak nagyon is érdemes valamilyen gépet szerkeszteni a fűnészelés megkönnyítésére még akkor is, ha kezdetben időt veszít a gép összeállításával. Később ez az időveszteség bőségesen megtérül. Hasonló a helyzet a tanulással is. Gyermekeink jövőjét tekintve nagyon is érdemes egyéniségükhöz a tanulás néhány olyan módszerét megkeresni, ajánlani, választani, megtanítani, a- mellyel szinte egy életen át könnyen boldogulnak majd, s ha szükséges, korszerűsíteni is tudják. Ehhez kívánunk az iskolavezetésnek és az egyes bizottságoknak konkrét segítséget adni: JAROSLAV RUDNIANSKI: HOGYAN TANULJAK? Tankönyvkiadó, Budapest, 1974, 11,— Ft Tartalomjegyzék:*) 1. A szerző levele az olvasóhoz 2. Nagyon kérlek, olvasd el az előszót! 3. A jó emlékezőtehetség titka 4. Ember, gondolkodj! 5. Megfigyelés, kirándulás és Sherlock Holmes *) Ez a könyv tizenéveseknek készült, de felfedve a tanulás törvényszerűségeit, mindenkinek szól, aki tanul és tanít, gyermeknek, tanítónak és szülőnek. 63
