Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1975-04-01 / 8. szám - Mózsi Ferenc: Az olvasóvá nevelés

AZ OLVASÓVÁ NEVELÉS Dr. MÓZSI FERENC kandidátus 1. „Tisztelet adassák, hódolat a bitófának“ írja Egri Vik­tor az Irodalmi nevelés c. tankönyv (az alapiskolák 6. osztálya számára, SPN, 1972) 165-ik oldalán közölt Ártatlanok igazsága című írásában. És hát adassák tisztelet és hódolat az olvasóvá nevelés vagy a szövegértés­re nevelés gyakorlatának is? Nem állt módunkban „reprezentatív“ fel­mérést végezni, s egyébként is — talán nem is érdemes olyan módszer­tani jellegű „kinyilatkoztatást“, cikket írni, (de közölni sem!) amivel mindenki feltétlen egyetért... Négy pedagógus tanítását néztem meg, hogyan is dolgozza fel ezt az ol­vasmányt. Az eredmény kb. a következő. A tanító néhány bevezető mon­datot mondott az íróról, majd arról, hogy az elbeszélés cselekménye mikor játszódott le (a régmúlt feudalizmus idején, amikor az arisztokrá­cia, a birtokosok uralkodtak és kegyetlenül elnyomták a dolgozókat). Ezután a tanulók — mondatonként vagy fejezetenként váltakozva — fel­olvasták a szöveget. Majd a tankönyv kérdéseire válaszoltak és a leg­gyakrabban „meta-irodalmi“ kérdések magyarázatába bonyolódtak (kín­zóeszközök, bíráskodás régen és ma stb.), azaz olyanokba, melyek meg­oldására sem a tanulók kora, sem ismereteik nem kielégítőek. Persze nem is lenne itt nagyobb baj, hiszen a pedagógusok a nevelési szempontokat mindenütt előtérbe állították. A hiba „csak“ ott történt, hogy a nevelési tényezőket általában (erőszakolt, giccses díszítmény­ként) ráaggatták a tananyagra úgy, mint a karácsonyfa-díszeket a fe­nyőfára. Tehát a nevelési tényezők nem a tanítási folyamat természetes gyümölcseként értek be a tanulók tudatában, mint az alma az alma­fán ... Mit tehetnénk? Próbáljuk meg ennek az élvezetes elbeszélésnek pedagógiai szempontú, tehát a 6. osztály didaktikai transzponálású elem­zését (ezért a János vitézzel való párhuzam!) rövidített formájában le­írni —, természetesen a teljesség igénye nélkül. 2. A tankönyvi kérdések tömör megválaszolása után megbízom a tanulók két csoportját, hogy egymástól függetlenül végezzék el az elbeszélés hármas tagolását. (Hány sor a bevezetés, a tárgyalás és a befejezés?) A kapott két választ egyeztetetem. Majd az osztállyal „közös“ munkában kihámozom a bevezetés fő gondolatait, amit a következő táblai vázlat­tal rögzítek: „ ... Tisztelet adassák, hódolat a bitófának!“ (Az elbeszélés alapgondolata = téma) j/ <----------------■> \ (János szolga érve:) (Adám bíró ellenérve:) „A szolgaember nem ér sokat, gazdám. Ha ártatlanul gyanúba kerül, nincs senki, aki védené.“ \ „Az ártatlanok igazságát a törvény védi.“ 238

Next

/
Oldalképek
Tartalom