Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-05-01 / 9. szám - Szamos László: Eredményeink és feladataink a tanulóifjúság szlovák nyelvi ismeretének elmélyítésében
i I vek közös feladata, hogy pedagógiai tanácsüléseken, módszertani összejöveteleken ismertessék a legkorszerűbb tanítási módszereket és eljárásokat. Ha tekintetbe vesszük a magyar tanítási nyelvű iskolák képzett szakemberekkel való személyi ellátottságának kezdeti állapotát — ami szlovák szakos pedagógusok tekintetében különösképpen szembetűnő — hallatlan fellendülést állapíthatunk meg. Manapság már nem egyedülálló jelenség, hogy bizonyos járásokban és gimnáziumokban (főleg Nyugat-Szlovákia területén) a képesített szlovák szakos tanerők százaléka megközelíti a 96—98 %-ot. Bizonyos járásokban, elvétve egy- egy gimnáziumban, a képesítetlen tanerők száma 20—30 °/o-nak felel meg. E tekintetben fokozatos javulás várható, mivel a Nitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozata, részben a Komenský Egyetem, emelt számban vesz fel szlovák szak iránt érdeklődő jelentkezőket. A továbbiak során elsődleges feladataink egyike az iskolák szakképzett pedagógus-ellátásának biztosítása, s ezzel egyidejűleg a szakoktatás százalékarányának növelése, mert a szakképzettség ugyan feltétele, de nem biztosítéka az e- redményes oktatásnak. E tekintetben az illetékes iskolai szervekre igényes feladat hárul. A szakképzettség és szakoktatás állapotának javításával egyidejűleg mind nagyobb mértékben kell biztosítanunk a szlovák nyelv választható és nem kötelező tantárgyként való tanítását iskoláinkban, valamint az osztálybontást, a csoporttanítást. Persze ennek megvalósítása elsősorban személyi és helyiség-probléma, de nem utolsósorban szervezési teendők - megfontolt, célravezető érvényesítését is megköveteli. Hangsúlyozzuk: e tekintetben még számos tennivaló vár az irányítási, ellenőrzési szervekre, de elsősorban az iskolavezetésre. Hisszük és valljuk: a magyar tanítási nyelvű iskolák szlovák nyelvoktatása és a tanulók általános tudásszintje ebből a tárgyból — az előzőek során felvázolt fejlődés következtében — jelentős fellendülést és eredményeket ért el, de maradéktalanul nem tudott eleget tenni a még rohamosabban fejlődő szocialista társadalom igényeiből származó követelményeknek. Ez az állapot nyilván bizonyos feszültséget, esetenként elégedetlenséget és türelmetlenséget váltott ki, bizonyos esetekben az elért eredmények vulgáris értelmezésére adott lehetőséget. Ily okoknál fogva került sor két évvel ezelőtt — a 270/1972 sz. kormányrendelet nyomán — azon pedagógiai-szervezési intézkedéseket summázó alapdokumentum kidolgozására, mely a szlovák nyelvoktatás hatékonyságának és további eredményességének fokozását tűzte célul. A kitűzött feladatok megvalósítása — tartalmi vonatkozásban, anyagi, személyi ellátottság tekintetében egyaránt — az iskolaügyi szervek és az iskolavezetés minden szintjén megköveteli pártunk novemberi plenáris ülésén elfogadott elemző szempont következetes érvényesítését. A gyakorló pedagógusokra az eddiginél lényegesen igényesebb feladat hárul az ilyen értelmezésű munkavégzésben. A jubileumi esztendő nyomán készített mérlegelésnek akkor lesz igazi értelme, ha konkrét feladatmegjelölésben és ezt követő eltökélt és fáradhatatlan munkavégzésben nyer kifejezést. Az elért eredményeket vizsgálva kutatnunk kell a fejlődés további lehetőségeit, irányvonalát mind a tantárgyon belül, mind a tantárgyon kívül. Tanulóink szlovák nyelvi ismeretének elmélyítését segíti elő a természettudományi tárgyak szakkifejezéseinek kétnyelvű oktatása az alapiskola 7—9-ik osztályában, valamint a szakkonverzáció bevezetése a gimnáziumokban. A tantárgyon kívüli nyelvismeret-szerzésnek e formái pozitív tapasztalatokat szültek egyrészt a nyelvtudás gazdagodásában, másrészt pedig a műszaki orientáció megerősödésében. A tantárgyon belüli teendők következetes végrehajtása, a tantárgyon kívüli lehetőségek, valamint az osztályon és iskolán kívüli munkaformák céltudatosabb érvényesítése kétségtelenül tanulóink szlovák nyelvi ismeretének bővüléséhez és gazdagodásához vezet. És ezt valamennyi poszton kellőképpen tudatosítani kell. A szlovák nyelv oktatásának több mint negyedszázados fejlődési irányvonalát felvázolva, és a teendőket tudatosítva, ma már joggal elmondhatjuk: a magyar tanítási nyelvű iskolák növendékeinek többsége kellő szlovák nyelvi alapismeretek birtokában hagyja el az iskolát. Ezek a fiatalok szlovák nyelvi környezetben a- ránylag rövid idő alatt leküzdik nyelvi nehézségeiket és adottságaiktól függően szinte tökéletes szlovák nyelvi tudásra tesznek szert. Ha azonban magyar nyelvi közegben élnek és végzik munkafeladataikat, úgy az iskolában szerzett szlovák nyelvismereteik megrekednek, illetve visszasüllyednek a zömmel a passzív nyelvismeret szintjére. 272
