Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1975-03-01 / 7. szám - Kérdéseinkre válaszolt…

nincs szó, hanem csak rossz szokás, helytelen beszéd a felnőttek részéről (kényeskedés), akkor megkezdhetjük foglalkozásainkat a beszédhibás gyermekkel.

Elsőrendű feladatunk, hogy megismerjük a gyermek legszűkebb otthonát, környezetét és a családot. Ebből kiindulva meg kell állapítanunk, hogy a gyermek kivel tartózkodik legtöbbet odahaza (édesanya, nagyszülők vagy más családtag).- E körülmények megismerésére szükséges a szülői látogatás. A szülői látogatást lehetőleg olyan időpontban válasszuk, amikor a család felnőtt tagjai a gyermekkel odahaza tartózkodnak. Ennek azért van nagy jelentősége, hogy megismerjük a családtagok viszonyát, viselkedését a gyermekkel szemben, mivel tudjuk, hogy a felnőttek sokszor utánozzák a pöszén beszélő gyermeket. Ez a felnőtteknek tetszik, miközben nem sejtik a helyzet súlyosságát, nem sejtik, milyen nagy mértékben ártanak gyermeküknek ún. ma- jomszeretetükkel.

Az elmúlt iskolaév szeptemberében kezdte az óvodát látogatni az 5 éves Janika. Nyugodt, csendes természetű gyermek, keveset beszélt, nem kapcsolódott be a kollektív játékba, nehezen barátkozott. Szükségét láttam az egyéni foglalkozások beiktatásának, hogy bátorítást kapjon, barátokat találjon, jól érezze magát az óvodában, mely most már második otthonává vált. Janikát feladatokkal bíztam meg, jó magaviseletéért több ízben

megdicsértem és megbíztam a naposi teendőkkel, így közelebb kerültem hozzá és lassan kialakult köztem és a gyermek között egy ún. baráti kapcsolat. A naposi teendők elvégzése közben alkalmam nyílt a vele való hosszabb beszélgetésekre. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a gyermek beszédét alig értem, fölcserélte a hangokat, elhagyott hangokat, helytelenül vette a lélegzetet beszéd közben. (Megállapítottam, hogy mogiláliás, paraláliás, rotacizmusos és sigm. beszédhibájú gyermek.) Novemberre beütemeztem a szülői látogatást. Janika jól szituált munkáscsaládból származik. A családdal laknak a gyermek nagyszülei is. A család élete kiegyensúlyozott, látogatásom folyamán nem tapasztaltam semmiféle rendellenességet.

Mivel a szülői látogatás alkalmával nem jutottam ismeretek birtokába, orvoshoz fordultam. (Az orvos У\ évenként látogatja az óvodát, így lehetőség nyílik a vele való szoros együttműködésre.) Az orvos megállapítása szerint semmiféle szervi, idegrendszerbeli s örökölt betegségről nincs szó. Tehát csakis rossz szokás az ok, esetleg a szülők hanyagsága olyan értelemben, hogy nem voltak következetesek és nem figyelmeztették a gyermeket a helytelen kiejtési módra, tehát nem terelték helyes irányba a gyermek beszédének fejlődését (lehet, ezt nem tudatosították). Ilyen minimális ismeretekkel rendelkeztem, amikor megkezdtem foglalkozásomat a gyermekkel.

Játék közben, majd egyéni foglalkozásokat beiktatva, észrevétlenül, fokozatosan ismételtem helyesen a gyermek által kiejtett helytelen hangokat. így kezdődött Janikával való foglalkozásom, majd folytatódott mondókák ismétlésével, segítségül fölhasználtam a magnetofont, amely nagyon jó segítőtársnak bizonyult ebben a munkában. A mondókák után következtek a versek, mesék, különböző, a gyermekhez közelálló témájú képek és a film fölhasználása. Természetesen utolsó segédeszközként szerepelt a fizikai beavatkozásra fölhasznált hajszálvékonyságú a- céltű (a gégészeti osztályon használja a gégeorvos), melynek már vajmi kis szerep jutott ebben a munkában.

Az egyéves munka meghozta gyümölcsét. Janika megtanult tisztán, hibátlanul beszélni. Már nem kell attól félnie, hogy a társai gúnyt űznek belőle. Minden nehézség nélkül tanulja most már a betűket társaival együtt az alapiskola első osztályában.

Örömmel fogadnám, ha a Szocialista Nevelés többet foglalkozna az óvodai ne221