Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1975-02-01 / 6. szám - Sipossné Karsay Katalin: Az angol és a magyar múlt idő morfológiája és morfofonemikája

Past Tense-üket a magyarhoz hasonlóan külön jellel, az -e d jellel képezik: cry — Present T. cried — Past T. Az angol Past Т.-ben személyrag nincs. Az igealak mindkét számban és minden személyben azonos. Kivételt képez a to b e segédige. Past Т.-ben két alakja van: egyes szám első és harmadik személyben was, a többiben were. Nézzünk meg egy példát az angol és magyar múlt idő­re: I waited he waited én vártam ő vart (ő festett) A magyarban a múlt időt mássalhangzó után t-vel, magánhangzó után -tt-vel je­löltük. Az igékhez személyragok járultak- pl. -m. Interrogative (kérdőalak) Negative (tagadó alak) Negative — interrogative (tagadó-kérdő alak) A Past T. kérdő, tagadó és tagadó-kér­dő alakját a szabályos és rendhagyó igék, a to be és a to have kivételé­vel, egyformán képezik. Képzésükre a t о d о segédige Past Tense-ét — did — al­kalmazzák. A d i d segédige mellett a fő­ige to nélküli főnévi igenév (infinitive without to) alakja áll, a múlt időt csak a segédige jelzi: Did I wai^? I did not wait. Vártam? Nem vártam. Did I not wait? Nem vártam? Láthattuk, hogy a magyar ezt a hang­lejtés változtatásával és a nem kérdő- szócska bevonásával oldja meg. Ezért o- koz nehézséget az angol nyelvet tanuló magyaroknak a do ill. a d i d használa­ta a kérdezésben ill. tagadásban. Általá­ban ezek és hasonló hibák szoktak elő­fordulni: I call call I? I waited I waited not I not waited Az angolban az ige kifejezheti a cselek­vés lefolyását, tekintet nélkül annak kez­detére és befejezett voltára: he was going home hazafelé menőben volt Ezt az igealakot, amely a cselekvés folya­matosságára utal, a magyar nyelv ilyen formában nem ismeri. Magyarra egyszerű múlt idővel fordítjuk. A könnyebb megér­tés céljából a tanulók használhatják az éppen határozószót is. Ennek az igei­dőnek a begyakorlásánál felhívhatjuk a diákok figyelmét azokra a stilisztikai ár­nyalatokra, amelyeket ez az igeidő ki tud fejezni, pl. rosszallás: He was always telling me to do things I did not want to do. Ilyen funkciója van az ún. Unreal Pást­nak is, amellyel az angol nyelv a reali­tást és a lehetőséget állítja szembe: I wish I knew him. Bárcsak ismerném! Külön igealakot használ az angol nyelv az olyan cselekvés kifejezésére, amely a jelenben fejeződött be ill. eredménye, a bekövetkezett szituáció, a jelenben is fennáll. Ezt az igeidőt Present Perfect- tel jelölik: I have bought a book. Megvettem a könyvet. (A könyv meg van véve.) Láthattuk, hogy a magyar igekötőkkel ol­dotta meg ennek az igeidőnek a kifeje­zését. A Present Perfect T. és a Past T. kö­zötti különbséget a tanulók könnyebben megértik, ha figyelembe veszik, hogy az angol nyelv erősen elkülöníti valamely cse­lekvés múltidejűségét ill. befejezettségét. A Perfect tehát nem időfogalmat jelöl, ha­nem csak befejezett állapotra utal, elő- idejűséget fejez ki. Mindkét nyelvben kö­zös, hogy ennek kihangsúlyozására hatá­rozószókat használ: now most just éppen today ma A magyar tanulók akkor vétnek leg­több hibát, ha nem veszik figyelembe, hogy a magyarral ellentétben nem azt fe­jezzük ki, hogy mennyi ideje végezzük a cselekvést, hanem hogy mióta végezzük, mennyi ideig tartott a cselekvés: I have worked for six months. Mar hat hónapja dolgozom. A cselekvés folyamatosságát a követke­ző módon fejezi ki az igealak: I have been singing for three hours. Már három órája énekelek. Láthattuk, hogy a Present Perfect Tense-t magyarra jelen idővel fordítjuk. Mivel­hogy a magyarban a Present Perfect Con­tinuous Tense-t és a Present Continuous Tense-t is jelen időnek értelmezzük, ü- gyelnünk kell arra, hogy a Present Per­fect Continuous esetében időmegjelölés szükséges — mennyi ideje, mióta tart a cselekvés, viszont a Present Continuous Tense esetében nem: I have been talking with him for two hours. Két órája beszélek vele. I am talking. Beszélek. 184

Next

/
Oldalképek
Tartalom