Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-02-01 / 6. szám - Tankó László: Megjegyzések irodalomtanításunk problémáihoz / Az olvasásból mozgamat
nak még problémák, s ennek megvilágításával a cikkíró is adós marad. Azt mások és ő is elismeri, hogy: „Természetesen a vers nem nyújt élményt annak sent, aki azt elszakítja az embertől, a társadalomtól. Hogy érthetem a költőt, ha nem ismerem az őt és engemet körülölelő világot? Ha „leparkolok” és nem lépek utána? Ha nem kutatom fel azokat a műveket, amelyek közelebb visznek az emberhez, a költőhöz? .. .” Vagy: „ ... Hiszen az irodaloméleti tanulmányok oktatási célja éppen a tanulók műelemző készségének kialakítása az irodalmi hozzáértés, a tudatos irodalomélvezés érdekében...” (Mózsi F.: Nemzetiségi iskola, irodalmi nevelés, 95. oldal) — Tehát az irodalomtörténeti és irodalom- elméleti ismeretek is szükségesek, teljesen azokat sem mellőzhetjük, de miből menynyit? Az elméleti meghatározás: „Az irodalomtanítás nem törekszik irodalomtörténeti teljességre, csak alapvető irodalomtörténeti ismereteket nyújt (a kiemelés nem tőlem származik), s ezekre maximálisan a tanítási idő Уз-át használhatjuk fel”. (Magyar nyelv és irodalom, Tanterv, 29. 1951-ben I-IV. osztály — 1953-ban 9-11. osztály — 1958-ban 10-12. osztály — 1963-ban I-III. osztály — 1966-ban MII. osztály — 1968-ban I-III. osztály — 1963-ban (5 napos tanítási hét) 1969-ben I-IV. osztály — (mai gimnázium) Világosan kiolvasható, hogy ma, amikor a hároméves középiskolák gimnáziumokká alakultak, kevesebb évi összóraszá- mot tudunk irodalomoktatásra fordítani, mint azelőtt. Ha például csak a magyar- országi irodalomtanítással teszünk egy összehasonlítást, azt látjuk, hogy mi a gimnázium négy osztályában mintegy 119 összóra hátrányban vagyunk az ottani 351 órával szemben, holott részterületként nekünk lényegesen többet kell érintenünk, mint nekik. (Ilyenek például a csehszlovákiai magyar irodalom, a szlovák-magyar és cseh-magyar irodalmi kapcsolatok stb.) A követelmények kitűzése során egyszer oldal) — és a gyakorlati megvalósítás között sajnos még sok a probléma, az akadály. Tudomásul kell vennünk, hogy az elmélet realizálása gyakorlati, úgyis mondhatnám, kézzelfogható útmutatást igényel. Ne ringassuk tehát magunkat illúziókban, hogy — mi elmondtuk, a tanterv előírja — annak menni kell! Amivel persze távolról sem azt állítom, hogy egy kis odafigyeléssel és akarással nem lehetne elkerülni a sematikus oktatást, a verbaliz- must. Az elmúlt tanévtől a gimnáziumokban is szinte minden tantárgyhoz tanári kézikönyvek készülnek, fokozatosan minden osztály számára. Kétségtelenül már ezek is közelebb viszik az elméletet, az előírásokat a gyakorlathoz; s számos tanácsot tartalmaznak arra vonatkozólag, mit — hogyan, miből — mennyit? A száguldás egyik oka: az időhiány. Elmélyült, komoly olvasmányokat elemző oktatást csak megfelelő időráfordítással lehet végezni. A középiskolai (ide értve a gimnáziumot is) irodalomoktatásra fordítandó évi órakeret minden iskolában, általában csökken: évi 291 óra évi 288 óra évi 241 óra évi 212 óra H tagozat évi 288 óra R tagozat évi 211 óra H tagozat évi 266 óra R tagozat évi 211 óra H tagozat évi 244 óra R tagozat évi 211 óra H tagozat évi 232 óra R tagozat évi 204 óra azt is komolyan számba kell vennünk, hogy azokat milyen időráfordítással lehet elvégezni. A sematikus irodalomtanítást kétségtelenül ez az égető probléma is nagy mértékben elősegíti. S e dolgokat még sokáig sorolhatnánk, így például az irodalom és anyanyelv tanításának viszonya — ami szintén nem tisztázott! A sematizmus és verbalizmus veszélyére itt sem ártana odafigyelni.' Ugyanakkor, ha újra egy rövid összehasonlítást teszünk a nyelvtan és irodalom magyarországi óraszámai között, felvetődik a kérdés, hogy irodalomtanításunk miért van több mint négyszereres hát178
