Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1974-09-01 / 1. szám - Molnár Ferencné: Legyen a zene mindenkié!
Az angol John Curwen a 19. században bevezette a kézjegyeket a hangközök relatív szolmizációval való gyakorlásának megkönnyítése céljából. A kézjelek alkalmazása érdekesebbé teszi a zenei foglalkozásokat, és neveli a hangmagasság eltalálásában az énekesek biztonságát. A ma általánosan használt kézjelek a következők: 77 „Do“ kulcs és a színes gombok használata megvonalazott rajzlapon: A Kodály-módszer a relatív szolmizáció mellett a ritmizálásra is nagy súlyt fektet. A ritmikus elemek gyakorlása tapssal, járással, kopogással, stb. már a zeneoktatás kezdeti fokán is igen hasznos. A ritmikai mozgás elemeit E. Jaques Dalcrore (1865—1950), a genfi konzervatórium tanára vezette be. Sok követője van, nemrég Londonban Dalcrose-szimpózium is volt. A kezdeti nehézségeken igen jól átsegíti a tanulókat, ha különböző értékű hangjegyek ritmizálásához a következő szótagokat használjuk: i n > x j. j) m la li-li li lá- i lá-i li li-ri-ri J ГЛ J. lá- á li - li -li lá- á- á lá- á-á- á Az oktatás folyamán a tanulókkal e- lőször az új dal ritmusát hangoztatjuk, gyakoroljuk. Ezt követi a dal bemutatása és betanítása. Az egyes hangközöket ismert dallamfordulatok segítségével ismertetjük. Helyes volna a zenét az alsó tagozaton is szakosítva oktatni, különösen, ha van az iskolában zenekedvelő pedagógus, így már az első osztályban lehetne végezni egyszerű szolmizációs gyakorlato19
