Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1975-02-01 / 6. szám - Lihocký, Július: Az I. és II. fokú iskolák tanulóinak nyilvántartása
ských informácií) úgy igyekszik tervében megoldani a helyzetet, hogy a nyilvántartásban hangsúlyozza a pszichológiai, pedagógiai és szociológiai szempontok komplexitását, amely ily módon új mozzanatot és az információk gazdagodását jelentené az igazgatási rendszerben. A jelenlegi statisztikai feldolgozásnál, legyen az bármily részletes, alapjában elvész a nevelés képzés sok dimenziójú problémája, elvész benne a rendszer legfontosabb tényezője — a tanuló és egyénisége, melyek az egész rendszer létezésének tulajdonképpeni értelmét képezik. Az adott információk rendszerének jelenlegi helyzetén a legjobb indikátorokkal, a legtökéletesebb szociális mutatókkal5 sem lehet javítani, mert az eddigi gyakorlatban hiányzik az összetettség, a sokoldalú (és tudományos) felhasználhatóság szükségességének tekintetbevétele. A mi komplexitásra vonatkozó követelményünket kizárólag az eddigi rendszer szubszititúciójávai lehet megvalósítani éspedig a tanuló, egyénisége és mindkettőjük fejlődésére vonatkozó, az új rendszer alapján szerzett információkkal. Az előterjesztett nyilvántartás megőrzi az adatgyűjtés extenzivitásából adódó előnyöket, de tekintve összetettségét lehetővé teszi, hogy bepillantsunk a tényezők, a feltételek, a trendek, stb. megállapításába. Az I. és II. fokozatú iskolák tanú ói nyilvántartási tervének további fontos jellegzetessége a tény, hogy központi és diszponáló nyilvántartásról van szó. Ez olyan specifikum, amely ugyan komplikált szervezési munka- és metodológiai problémák egész sorát vonja maga után, de az ily módon szerzett információk jelentősége és felhasználása olyan értéket képvisel, ame’v megérdemli a fáradságot. Az előterjesztett nyilvántartás problémája első sorban funkcionalizmusából adódik. Ez tudományosan feldolgozható információk összeállításának biztosításában rejlik, melyeknek segítségével értékelni lehetne az iskolai nevelési és képzési processzus eredményeit, meg lehetne ismerni a legfontosabb tényezőket, amelyek e processzust determinálják és befolyásolják, egyszer a tanuló mint objektum, másszor mint a nevelés és képzés szubjektuma szempontjából és ily módon szerezni tudományosan kidolgozott alapot az egész nevelési- képzési folyamat operatív igazgatása, a tervezés és racionalizáció számára. Ha a nyilvántartás egész terjedelmében akarja e célját elérni, a következő három síkban kell kövesse azt: Az első síkban (főképp ebben) az előterjesztett nyilvántartás útján szerzett információknak a tanítót mindennapi iskolai tevékenységében, a tanulásban kell segíteniük. E követelménynek jellege nagy fontosságú, és a tanulóra vonatkozó információk kialakulásának első fokán (lásd 1. sz. ábra) a maga módján összefüggési kapcsolatot is képvisel. Ily módon az előterjesztett nyilvántartás két mozzanatot foglal magába. A tanító, aki a tanulóról való információkat összeállítja, nem csupán informátor. Tudatában kell lennünk, hogy elsősorban ő lesz, akinek segítségére lesz az adott indikátorok követése, amellett ő maga, az említett indikátorok alapján részesévé válik az információk tartalmi létrehozásának. E tevékenysége egyrészt serkenteni fogja, hogy kihasználja és alkalmazza a tanulóról szerzett ismereteket, hogy ezek struktúrájába éppen úgy mint kölcsönös összefüggésükbe, létrejöttük mechanizmusába, legszélesebb körű kapcsolataikba, mélyebbre hatoljon, ami aztán eddig soha nem tapasztalt tág teret nyit majd pedagógiai munkásságának fejlesztése számára. Amellett a tanító bíráló tevékenysége, amely a pedagógiai folyamat logikájára támaszkodik, immanens része pedagógiai munkájának. A szocialista tanító a mindennapi tanítás 5) A szociális mutatók problémájáról — bővebben lásd Foret, M., Sociálni ukazovatele. MV které Prístupy k problému v zahraniční literature. Sociologický časopis, 1973, č. 1., 71—83 o. 165
