Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1974-12-01 / 4. szám - Máliková, Mária: A monoglották és bilingvisták
A beszédhallást2 az idegennyelvi képesség3 részének tekintik. Közvetlen kapcsolatban van a beszéddel, és fontos szerepet játszik az anyanyelvi kiejtésben, különösen pedig az idegen nyelv elsajátításának folyamatában. Feltételezik, hogy az olyan egyén, aki helytelenül vagy nem e- léggé finoman különbözteti meg az idegennyelvi hang- és prozódikus elemeket, bizonyos nehézségekkel küzd, különösen az idegen nyelv elsajátításának kezdeti időszakában. A nem eléggé fejlett hallási érzéklés nem teszi lehetővé az idegen nyelv hangjai helyes kiejtését. A hallási érzéklés és a megkülönböztetés a visszakapcsolás döntő mechanizmusai a hangképző szervek ideg-izom-munkájának egybehangolása során az új hangkapcsolatok, valamint a prozódikus elemek elsajátításának folyamatában. Az idegen szavak, kifejezések és nagyobb egységek a- kusztikai képeinek kialakítására, a hallási emlékezetben való elraktározásra, újból való felismerésére és felidézésére hatással van a fejlett hallási analizátor. Van olyan feltevés is, hogy az újrafelismerés során a hallás megelőzi a látást, és hogy a közvetlen emlékezet hallási terjedelme nagyobb, mint a látásié. Dornic ezt azzal indokolja, hogy a vizuális információk is akusztikailag4 raktározódnak el. Ez csak hangsúlyozná a hallási receptor fontoságát és elsődlegességét a látási receptorral szemben, főleg az idegen nyelv elsajátításában. A kísérlet módszere és a teszt ismertetése Az 1973/74-es iskolai évben kutatást végeztünk a monoglották és a bilingvis- ták beszédhallásának érzékenységével kapcsolatban. A kutatást a pedagógiai diagnosztika segítségével bonyolítottuk le. A kísérlet materiális bázisát olyan teszt képezte, amely két résztesztből állt. Az 1. számú részteszt a megvizsgált egyének hallási analizátorának érzékenységét állapította meg a rendellenes szóhangsúly megfigyelésével kapcsolatban, a 2. öZimú részteszt pedig az idegen hangelemek megkülönböztetésére vonatkozott. Mind a két részteszt 20 tételt (feladatot) tartalmazott, és két idegen nyelvre vonatkozott. Az idegen nyelvek kiválasztását néhány nem európai nyelv fonetikaifonológiai rendszerének tanulmányozása előzte meg. A teszt összeállítása során a következő követelményeket tartottuk szem előtt: a) A tesztben előnyben részesítettük az idegen nyelveket a holt vagy műnyelvekkel szemben. b) A tesztben szerepeltetett nyelveket nem volt szabad ismernie egyetlen vizsgázónak sem. (Ez az objektivitás követelményével függött össze.) c) A tesztben szerepeltetett idegen nyelveknek olyan fonetikai és fonológiai e- lemeket kellett tartalmazniuk, amelyek nem fordulnak elő sem a szlovák, sem a magyar nyelvben. (Ez a két nyelv a megvizsgált egyének anyanyelve volt.) d) A tesztnek meg kellett állapítania a megvizsgált egyének hallási analizátorának az érzékenységét a szegmentális és prozódikus elemekkel kapcsolatban. Tájékozódás céljából konzultáltunk néhány egyénnel, akinek anyanyelve a kiválasztott idegen nyelv volt, és csak aztán döntöttünk a szuahéli5 és a kurd6 nyelv mellett. A szuahéli nyelvben a szóhangsúlyra nincs állandó szabály. Egyes négy- és több szótagú szavakban két főhangsúly érvényes;l. A szuahéli nyelvben a szóhangsúly dinamikus. Nincs benne meny- nyiségi megkülönböztetés. A hangsúlytalan szótagokban a magánhangzók nem rövidülnek. A szuahéli nyelv volt az első részteszt anyaga. Összesen húsz szuahéli szót választottunk ki, amelyek szótagszáma négy es héc között mozgott, valamennyi szót született szuahéli bevonásával magnetofonszalagra rögzítettük. A tesztvizsgaiatnak alávetett egyének a szavak reprodukálását (a hangfelvételt) magnószalagról hallgattak. A tesztvizsgálat első percéről otr volt a megvizsgált egyének előtt az az ív, amely szótagolt formáDan tartalmazta mind a húsz szó írott alakját latin betűkkel./ Az első öt szó szerepe az volt, hogy a vizsgázó egyének eisajantsak a nem szabályos szóhangsúly érzékelését, és bejegyezzék a hangsúlyos szalagukat az előttük levő ívoe. Az első ör szuanéii szót a vizsgázó egyének kétszer Hallottak. A hatodik szüluí kezdve a huszadikig ügyeltük, milyen a vizsgálatnak alávetett egyének hallasi analizatoranak érzékenysége a szabályhoz nem kötött szóhangsúllyal kapcsolatban. Ezután a vizsgázók minden szót egyszer hallottak tízmasodperces idő- közökoen. (Ez az idő elegendő volt arra, hogy a vizsgázók „belső oeszédben” rög- zmiessék az ívre a hangsúlyos szótagot.) Az eisö részteszt a gyakorlással együtt öt percet vett igényűé. A második résztesztben négy kurd szó szerepelt, amelyek a kevésoé érzékeny hallásúak szamara egymáshoz nagyon hasonlóak voltak. Mind a négy szó kétszó- tagú volt. Mindegyik szóban volt három massalhangzó és két magánhangzó. A mássalhangzók minden szóban azonosak vol110
