Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1974-12-01 / 4. szám - Bertók Imre: A szlovák és a magyar nyelv tipológiai összevetése
csak tapogatózások történtek. Igaz, Skalická vázolta a magyar mondatok alaptípusait (kliséit), ezeket összevetette acseh- vel, orosszal, finnel és a törökkel, ez a vázlat azonban nem kielégítő. Saumján szerint a magyar alapmondatok közül a SOV (S — alany, О — tárgy, V — állítmány) van döntő súlyban, pl. Péter levelet ír, vagy Péter a levelet írja. A szlovákban még nem állapították meg ily határozottsággal az alapmondat-modellt, talán itt az SVO, pl. Peter píše list forma jöhet számításba. Figyelmet érdemel ezen a téren Dezső Lászlónak, 1972-ben megjelent Bevezetés a mondattani tipológiába c. műve, amely a magyar, az orosz és az angol szórend tipológiai jellemzései adja, és felhívja a figyelmet a mondattani tipológia és a kontrasztív nyelvtan kapcsolatának fontosságára. Le kell szögeznünk, hogy a kontrasztív tipológia célja nem az, hogy kuriózumokat keressen, hanem elsősorban az univer- zálékat, amelyek minden nyelvben azonosak, pl. fonéma, szó, mondat, és állítsa fel ezeknek az oppozícióit, mert a nyelvben minden elem csupán mással való ellentétein keresztül él és nyer értéket, állítja Skalička a már idézett művében. A kontrasztív tipológia előtt széles távlatok nyílnak, mert az ilyen irányú ösz- szevetések a legegyetemesebbek. Eredményei nemcsak a korszerűsités terén, hanem a közoktatás tartalmi megújítását szorgalmazó törekvésekben is gyümölcsözően kihasználhatók. FELHASZNÁLT IRODALOM 1 VI. SkaliCka: Zur ungarischen Grammatik, Praha, 1935 \ VI. Skalička: Vývoj české deklinace, Praha, 1941 3 VI. Skalička: Vývoj českého jazyka, Praha. 196Ü 4 Tompa József: A magyar névszói ragozásrendszer áttekintése. A magyar nyelv és irodalom tanítása, 1969, 2—3. szám 5 Igor Melcsuk: A magyar főnévragozás modellje, Nyelvtudományi Értekezések, 58. szám 6 Ľ. Novák: Fonológia a štúdium slovenčiny, Matica slovenská, 1934 7 Ján Mihál: Zo slovenského pádoslovia, Slovenská reč, 1936, 8. szánt 8 Belo Letz: Zjednodušenie vo vývine skloňovania našich substantiv, Slovenská reč, 1936, 8. szám 9 A. Raun: A magyar deklinációról és konjugációról. Nyelvtudományi Értekezések, 58. szám 10 Vilém Mathesius: Pokus o teórii strukurální mluvnice, slovo a slovesnost, 1936 II. A szlovák ás a magyar nyelv vázlatos tipológiai összevetése A világ nyelveit alaki sajátságaik alapján különböző csoportokba soroljuk. Az alaki vonásokat vizsgálhatjuk teljességükben, amikor az azonos, a hasonló és az eltérő nyelvi jelenségeket vetjük egybe, ilyenkor beszélünk szaknyelven konfron- tációs nyelvszemléletről. Amikor pedig a vizsgált nyelvekben az eltérő nyelvi jelenségeket vetjük egybe, akkor kontrasztív nyelvszemléletről van szó. A konfrontációs nyelvvizsgálat magállapítja azokat a nyelvi jelenségeket, amelyek a vizsgált nyelvekben azonosak, valamint azokat, amelyek többé-kevésbé e- gyediek vagy sajátosak. „A nyelvi rendszerek konfrontációjának ugyanis elsősorban nem az a célja, hogy az emberi nyelv egyetemes érvényű invariánsait tárja fel, hanem az összevetésre kiválasztott nyelvi rendszerek közös, ilyen értelemben általános törvényeit és sajátos kategóriáit tárja fel, a kategóriák tényeit, szerkezetes kapcsolatait, strukturális jegyeik rendszerszerű azonosságait, hasonlóságait, eltéréseit mutassa be.” (Te- mesi Mihály: A nyelvi rendszerek összevetésének területei és eljárásai. Összevető nyelvvizsgálat, nyelvoktatás. Tankönyv- kiadó, Budapest, 1972. 457. old.) A korszerű nyelvtudomány a világ nyelveit legjellemzőbb alaki sajátságaik alapján típusokba sorolja. A nyevltipológia ad ugyanis kielégítő választ a bonyolult nyelvi szerkezetekből összefonódott nyelvi rendszerek megismerésére. Minden effektiv nyelvoktatás alapja a nyelv gaz- gag szókincsének és sajátos nyelvi szerkezetének minél alaposabb elsajátítása. A tipológiai ismérvek alapján a célnyelvet (a szlovákot) a flektáló, a bázis nyelvet (a magyart) agglutináló típusú nyelvek közé soroljuk. Előrebocsátjuk, hogy a legtüzetesebb csoportosítás ellenére sem találunk tiszta típusokat, mert a nyelv élő organizmus, amely a gyors fejlődés folytán állandóan változik, gazdagodik, átvesz és felvesz más típusok sajátosságaiból, néha csak egy-egy jellegzetes vonást, néha teljes változást, átcsapást, át- szövődést. A nyelvek legjellegzetesebb sajátos vonásai, ismérvei azonban kitapinthatok, s mi most csupán ezeket vesszük számba a szlovák és a magyar nyelv viszonylatában. Vladimír Skalička cseh nyelvész vetette meg a nyelvtipológia alapjait a szláv, illetve a finnugor és a török nyelvekre vonatkozóan. Vývoj české deklinace 106
