Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1974-12-01 / 4. szám - Horváth István: A bilingvizmus fogalmáról

nyelvűség (multilingvizmus) között is. Ez a kérdés természetesen, elég nehéz. Ügy gondoljuk, hogy az adott esetben talán abból a szemléletből Indulhatnánk ki, amely az ember kultúrájának fejlődése során a számbeli vonatkozások jelölésében tükröződik vissza. Még ma is a civilizáció igen alacsony fokán élő egyes népek különbséget tesznek a kettős (duális), hármas (triális) és négyes (kvartális) szám között. Ezeknél a népeknél a többes szám (plurális) csak az ötre és az ötnél följebb levő számokra vonatkozik.7 Ezek szerint többnyelvűségről beszélhetünk talán akkor, ha valaki három vagy négy nyelvet tud, és soknyelvűségről, ha valaki öt és több nyelvet ismer.

II. A második nyelv ismereti foka szerinti bilingvizmus

Ha egy egyén a második nyelvet olyan szinten bírja, mint anyanyelvét, akkor szimmetrikus (arányos) bilingvizmusról beszélünk. Ezt a bilingviz- must Havránek totális bilingvizmusnak nevezi.8 Példának a Német Demokratikus Köztársaságban élő lausitzi szerbeket említi, akik a múltban is, de még a 20. században is csaknem teljesen kétnyelvűek. Hasonló esetek, természetesen, más országokban is előfordulnak.

T. A. Bertagajev szovjet kutató azt a bilingvizmust, amelyre jellenző mindkét nyelv hangtani, szótani és nyelvtani normájának a betartása, normatív bilingvizmusnak nevezi. Példának a Szovjetunió nemztiségi köztársaságainak rádió- és televízióbemondóit említi, akik képesek saját anyanyelvűket és az orosz nyelvet azok normáinak bármilyen megsértése nélkül használni.9

Ha valaki a második nyelvet alacsonyabb szinten bírja, mint anyanyelvét, akkor aszimmetrikus bilingvizmusról beszélünk.

Ide tartozik például az olyan aktív bilingvizmus, amelynél a második nyelv szóbeli és írásbeli megnyilvánulásában a normától bizonyos eltérések tapasztalhatók.

Passzív bilingvizmusról beszélünk akkor, ha a második nyelven nem tudunk beszélni. Megértjük azonban majdnem teljesen az ezen a nyelven írt szöveget, valamint azt az egyént, aki ezt a nyelvet beszéli.

III. Az ismert nyelvek genetikai rokonsága szerinti bilingvizmus

Ugyanannak a nyelvnek irodalmi és nyelvjárási szinten való bírásánál nem beszélhetünk sem bilingvizmusról, sem pedig diglossziáról. Bilingvizmus alatt csak két genetikailag eltérő nyelv ismeretét értjük. Vannak azonban tudósok, akik arra a körülményre is a bilingvizmus szakszót használják, ha valaki ugyanazt a nyelvet irodalmi és nyelvjárási szinten is beszéli. Pohl például ennek a jelölésére a vertikális bilingvizmus szakkifejezést javasolja,10 mások pedig a diglosszia terminust tartják találóbbnak. Szerintünk az adott esetben egyik szak- kifejezés sem helyes. Itt ugyanis nem két nyelvről van szó (lat. lingua — nyelv, gör. glossza, glotta — nyelv), hanem csak egyről, amelyet az egyén két különböző szinten, fokon (lat. gradusz — fok) bír. Azért ezt a jelenséget találóbban b i g r a- duális unilingvizmusnak vagy monoglottizmusnak nevezhetnénk. A diglosszia szakszót Havránek akadémikus is fölöslegesnek (unnöteiger Terminus11) tartja.

IV. A kétnyelvű egyének száma szerinti bilingvizmus

A kétnyelvűség hordozóinak száma szerint négyféle bilingvizmust különböztetünk meg:

Egyéni (individuális) bilingvizmust, ha a kétnyelvűség csak néhány egyénre vonatkozik. A bilingvizmusnak ez a formája a legelterjedtebb és a világ minden nemzeténél előfordul.

A csoportos bilingvizmust, amely a lakosságnak egy kompakt csoportjára, például az ifjúságra, értelmiségiekre, pártfunkcionáriusokra stb. jellemző. A bilingvizmusnak ez a formája jelenleg a Szovejtunióban a lakosság műveltségi színvonalának általános emelkedése és az egyes nemzetek és nemzetiségek közti érintkezés fokozásának következtében nagyon terjed. Ennek a folyamatnak a kezdete a harmincas évekbe, az általános kollektivizálás időszakába nyúlik vissza, amikor ugyanis a szovjet kolhozparasztok és a pártkáderek tömegesen kezdték elsajátítani az orosz nyelvet. így nyelven kívüli tényezők járultak hozzá a csoportos bilingvizmus terjedéséhez és megszilárdításához, főleg az ifjúság között.

Tömeges bilingvizmusról akkor beszélnek, ha az aktív vagy passzív bilingvizmust egy bizonyos lakosságnak egész tömegei sajátították el.

A teljes (általános) bilingvizmus azt jelenti, hogy egy nemzetnek minden tagja kétnyelvű. Ez a bilingvizmus nincs nagyon elterjedve, de a Szovjetunióban találkozunk olyan nemzetiségekkel, amelyek már majdnem teljesen kétnyelvűek.

101