Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)
1974-09-01 / 1. szám - Vita a tankönyvekről. Magyar, szlovák és cseh történészek tanácskozása
képet adjunk arról, milyen körben hatott a marxizmus, s milyen szerepet töltött be. A vegyes bizottság elhatározta azt is, hogy még egy fontos, eddig még ki nem aknázott területen bővíti az együttműködést, s ez az 1917-et követő nemzetiségi kérdés bonyolult problematikája. E kényesnek tartott témában meginduló közös munkánkat — az aktuális feladatokon túl — elmélyülő barátságunk teszi lehetővé. Tizenegyedik találkozásunkon került napirendre első alkalommal egy másik nagy- jelentőségű téma is: a magyar és a szlovák középiskolai történeti tankönyvek megvitatása. Megbeszéléseink eredményesek voltak. Hozzájárult ehhez a közös nyelv: a marxista-leninista világnézet, a társadalmi, gazdasági kérdések megítélésében kibontakozó azonosság. A nemzeti vonatkozásokkal kisebb-na- gyobb mértékben, vagy erőteljesebben átszőtt korszakok és események értékelésében is sok a közös vagy a hasonló vonás. Többek között a szlovák nemzeti mozgalom megindulását 1848-ig, vagy a polgári forradalom jellegét, eredményeit, következe t ián ságeit említhetnénk. Ezt mondhatjuk el az 1867 utáni fejlődésről, a jórészt egy közös pártban fejlődő szocialista munkásmozgalomról, a Horthy-korszak- ról, a magyarok részvételéről az 1944. évi Szlovák Nemzeti Felkelésben stb. A marxista történeti szemlélet volt tehát a kiindulópont, s erre építhettük a további közeledést olyan 'kérdésekben, amelyekben korábban a nézetkülönbségek voltak közöttünk. Mindenekelőtt egyetértettünk abban, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az 1918 előtti Magyarország, s az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása u- tán Csehszlovákia soknemzetiségű jellegére, és nemzetiségi viszonyainak bemutatására, illetve hangsúlyozására. Szóba került, hogy a szlovák tankönyvekben gyakorta nincs határozott különbségtétel a magyar uralkodó osztályok és a magyar nép között, amely a szlovák tömegekhez hasonló elnyomásban élt. így egyetértettünk abban, hogy a magyarszlovák viszony megvilágításában szükség van az osztályszempontok érvényesítésére, és nagyobb figyelmet kell fordítani a közös történetünk során népeink között szövődött pozitív kapcsolatokra. Tankönyveink különbözőképpen jelölik a történeti Magyarország időszakában a szlovák Lakosságú területet. A mi tankönyveink általában a Felvidék szóhasználattal, a szlovákok pedig Szlovákia fogalmával operálnak. Miután a Felvidék megjelöléshez a dualizmus korában rossz emlékek társulnak, és ennek következtében a szlovák közvéleményben pejoratív fogalommá vált, javasoljuk ennek kiiktatását. Ugyanakkor Szlovákiáról a XIX. század első évtizedei előtt, amikor ez a szóhasználat a szlovák mozgalomban először felmerült, тэт lehet beszélni. A szlovákok ugyanis az észak-magyarországi megyékben éltek, s a horvátoktól, a szerbektől, valamint a románoktól eltérően nem lévén politikai vagy egyházi ön- kormányzatuk, ennek megfelelő különállással sem rendelkeztek. Ily módon a Felvidék és Szlovákia helyett (а XIX. század elejéig) más fogalom használatát tartjuk tankönyveinkben megfontolandónak; például ilyen lehetne a szlovák lakta terület elnevezés meghonosítása. Mindez persze Magyarország soknemzetiségű jellegét figyelembe véve — s ennek fontosságát kölcsönösen hangsúlyoztuk — nem zárja ki azt a valóságot sem, hogy a kompakt szlovák lakosságú területeken — főképpen a városokban — nagy számban éltek magyarok és németek. E terminológiai problémával szoros ösz- szefüggésben felmerült annak szükségessége — s ebben is egyetértettünk —, hogy a magyar, illetve szlovák helységneveket, vagy első előfordulási helyükön, vagy a tankönyvek végén regiszterben, mai magyar vagy szlovák elnevezésükön is közölni kell. A bizottságok munkája Az általános és a tankönyvek egészét é- rintő kérdések mellett három bizottságban (középkori, újkori és legújabbkori) folyt a munka. A középkori bizottság több kisebb nézeteltérést hidalt át egyetértő megfogalmazással, s nagyobb kérdésekben is sikerült megegyezésre jutni, így a török birodalom elleni közös küzdelem megítélésében. Sor került néhány anakronisztikus nézet korrigálására (pl. Anonymus „magyarosító“ iránya). Egyedül a Rákóczi- szabadságharc megítélése maradt nyitva, ezt a jelentős küzdelmet ugyanis a szlovák historikusok inkább rendi ellenállásnak tekintik, amivel mi nem tudunk egyetérteni. Az újkori szekcióban több olyan kérdés merült fel, amelyben korábban nem volt egyetértés, de megbeszélésünk összhangot teremtett, vagy nézeteink közeledését eredményezte. Szlovák kollégáink elfogadták, hogy nem helyes a szatmári béke utáni időszakban a dualizmus első jeleit keresni, s mi egyetértettünk azzal, hogy a magyar tankönyvekben nagyobb figyelmet kell fordítani a szlovák telepesek szerepére, akiknek a török kiűzése után az Alföld benépesítéslében részük 9
