Szocialista Nevelés, 1974. szeptember-1975. június (20. évfolyam, 1-10. szám)

1974-11-01 / 3. szám - [SZI]: Az összevont osztályú iskolák problémái / Figyelő

Az egyosztályos iskola pedagógusának fokozott szüksége van a feladatok minél eredményesebb teljesítése végett a következőkre:

1. Pedagógiai, didaktikai, lélektani és módszertani felkészültsége legyen a lehető legtökéletesebb (ez vonatkozik a pedagógiai fakultás hallgatóira s gyakorló pedagógusokra egyaránt).

2. Az oktatási folyamat marxista értelmezése elméletének ismerete és ezen ismeretek gyakorlati alkalmazásának a készsége.

3. Az egyes tantárgyak célkitűzéseit e- lősegítő eszközök (az oktatás menete, módszerei, didaktikai segédeszközök, tankönyvek, munkafüzetek, gyűjtemények stb). ismerete, figyelemmel követése minden évfolyamban.

4. A tanító szervezési készsége legyen minél tökéletesebb.

A szerző a kétosztályos, négy évfolyammal dolgozó iskolák problémáit taglalva óraterv-vázlatot is közöl.

A tanuló önálló munkája

Az oktatási folyamat általános törvény- szerűségei érvényesek az osztatlan iskolákban is. Itt is a tudáshoz, az ismeretek, jártasságok megszerzéséhez kell hozzásegíteni a tanulót, tehát nem igaz, hogy másképp kell tanítani. Ezért a probléma nem az oktatási folyamat önmagában, hanem a kitűzött célok megvalósítását szolgáló módszerek meglelése.

Az oktatás (objektív tanulási szituáció) és a tanuló tanulása (szubjektív aktív tevékenység) szorosan összefügg. A tanulás folyamatának fő mozgató ereje az objektív tanulási szituáció és a tanuló aktivitása közötti ellentét.

Az alsó tagozatos tanulók önálló munkájának azt a sajátságos tanulói tevékenységet (szellemi, fizikái és manuális) tekintjük, amelyet a tanító készít elő és tűz ki a tanulók elé a tanulók célirányos nevelése, művelése érdekében, azért, hogy fejlessze önálló gondolkodásukat, felelősségérzetüket, kötelességérzetüket a tanulók életkori sajátosságaival, addig elért tapasztalatiáival összhangban.

A tanulók önálló munkáját a szerzó pedagógiai szempontból többféleképp értelmezi, mégpedig egyrészt mint a kommunista nevelés egyik hathatós módszerét, másrészt az önállóságra nevelés e- gyik fontos eszközét és az önálló magatartás alkalmát megszervező formát látja benne.

Az önállóságra nevelés előfeltétele, hogy a tanulók bizonyos készségekkel,

jártasságokkal, tapasztalatokkal, diszpozíciókkal rendelkezzenek. Az önállóságra nevelést már az 1. évfolyamban kezdjük el, s lényegében a következőkre irányul:

a) szervezési készségek kialakítása,

b) feltételezi a tanulók alapvető készségét, hogy a munkára serkentésre helyesen és könnyen reagáljanak,

c) az adott helyzet (probléma) elemzésének és az alkalmazandó eljárás (megoldás) eldöntésének a készsége,

d) az ún. visszakapcsolás készségei és jártasságai (vagyis értékelni tudják saját eljárásuk helyességét).

A szervezési készségek körébe tartoznak:

a) a munkakörnyezet megszervezésének a készsége,

b) a munkaeszközökkel végzett munka megszervezésében való jártasság,

c) a munkaidő megszervezésének a

készsége.

Az önálló munka elkezdésében döntő fontosságú az erre vonatkozó utasítás. Ez leggyakrabban szóban .hangzik el, de lehet írásbeli, olykor bizonyos jelzések (koppantás, taps, fejbólintás) formájában nyilvánul meg. Az eredménytelen munka sokszor a pontatlan utasítás következménye, ezért a pedagógus nagyon ügyeljen erre.

A szerző részletesen elemzi, hogy az oktatási folyamat egyes szakaszaiban (az új ismeretekkel való találkozás, az ismeret kialakítása és megszilárdítása, az ismeret készsége, tapasztalattá fejlesztése, az ismeretek és készségek gyakorlati alkalmazása és végül az oktatási folyamat eredményeinek értékelése) milyen jellegű önálló munkát végezhetnek a tanulók.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az összevont csoportokkal foglalkozó iskolákban szinte kizárólag az ismeretek megszilárdítása és a készségek kialakítása és megszilárdítása, illetve az ellenőrzés funkciójában alkalmazzák a tanulók önálló munkáját, s az egyes szakaszokban feleslegesen sok időt fordítanak a tanulók eredményeinek osztályozására. Értékelni persze minden teljesítményt kell, de a még kialakulóban levő készség osztályozása jeggyel nem célravezető.

A szerző részletesen foglalkozik a tanuló önálló munkájának fajtáival és színvonalával, azzal is, hogy amikor lehet és eredményes a tanulónak szóbeli, írásbeli, gyakorlati illetve kombinált jellegű önálló munka feladatot adni.

Alapvető anyagi ellátottság nélkül bajosan valósítható meg az önálló munka! Ahol a tantárgy jellege ezt megköveteli, ki kell dolgozni a megfelelő munkafüze93