Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-10-01 / 2. szám - Papp Endre: Korszerű eljárások az 1. osztályban / Az alsótagozati nevelés életéből

Szerintem a konkrét segítségadás lehetőségei és feltételei adottak, könnyen meg is valósíthatók, ha az illetékesek is, e javaslat olvasói és bírálói belátják a szükségességét.

Javaslatom: Létre kellene hozni a Szocialista Nevelés szerkesztő bizottsága mellett működő 4—7 évesek (óvodások kis és nagy csoportja, első és másodikosok) oktatásával foglalkozó társadalmi bizottságot. Ennek a bizottságnak lenne a feladata a konkrét javaslatok és segítségadás kidolgozása. Időt és munkát nem sajnálva jómagam is szívesen közreműködnék a konkrét segítségadás megvalósításában, ha erre szükség lesz.

2. A tanulók, szülők, pedagógusok, igazgatók és tanfelügyelők munkaideje telített, tehát újabb munkával, feladatokkal, terheléssel nem juthatunk előbbre. így tehát csak olyan módszerek, eljárások és segédeszközök tehetik eredményesebbé oktató-nevelő munkánkat, amelyek nem jelentenek újabb megterhelést, újabb igényes munkát, hanem segítik, könnyítik a gyakorló pedagógus munkáját. Ilyen eljárás és segédeszköz ma már van több is. Itt csak egyről, a legfontosabbról, a munkafüzetről, a munkalapokról szeretnék szólni.

A munkalapok, a munkafüzetek a leghatékonyabb, legkorszerűbb segítői a pedagógusoknak. Segítségükkel lehet a leggyorsabban és legeredményesebben befolyásolni a pedagógusok tevékenységét. A feladatlapos munka változatossá, vonzóbbá teszi a munkát, aktivizál, önállóságra, kitartásra, önértékelésre nevel, alkalmazásra kész, teljesítményképes tudást biztosít. Használatával könnyen és gyorsan visszajelzést kapunk munkánk eredményéről, a tantervi követelmények teljesítésének szintjéről, az osztály és az egyén teljesítményképes tudásáról. Jelzi a továbbhaladáshoz szükséges alapvető ismeretek és fogalmak megértésének szintjét és azt is, hogy az egyén vagy az osztály milyen anyagrészből szorul segítségre. Még sorolhatnám tovább a jó munkalap előnyeit, de nem érdemes, mert a legjobban rászorultaknak, a 4—7 éveseknek alig van munkalapjuk. ((Pedig anyanyelvből, számtanból és környezetismeretből már szlovákul is elkészültek a munkalapok.) Itt mindjárt szeretném megjegyezni, hogy addig nincs előbbre haladás, amíg ezt meg nem oldjuk.

Javaslat: A Tankönyvkiadóval való együttműködés a Szlovákiai Pedagógiai Kiadóvállalat, a Madách, a Mladé letá, a Járási Pedagógiai Központok, az egyes magyar nyelvű folyóiratok ezen a téren mutatkozó igényeinek megoldásából — jó szervezés esetén — biztosan kiveszik majd a részüket.

3. Az eddigi és a jelenlegi gyakorlat is azt bizonyítja, hogy az alkotó és az eredményesebb eljárásokat kereső pedagógusok száma egyre kevesebb. Kevesebb, mert az alulról jövő kezdeményezésre az iskolavezetés, a tanügy- irányítás nincs felkészülve, nem tudja az oktató-nevelő munka egészébe beleilleszteni, nem veszi védelmébe, nem támogatja azt. A galántai és a komárnói (és valószínű más) járásokban is több iskola a saját „szakállára“ foglalkozik a korszerűsítéssel. Sajnos a többi igazgató és a járási tanfelügyelő (a többi felettes szerv) sem érdeklődik a korszerűsítési törekvések iránt. Legtöbbször úgy tűnik, mintha egyéni akciókról lenne szó. Pedig, ha teljesíteni akarjuk a CSKP XIV. kongresszusának oktatásügyünk fejlesztésére vonatkozó határozatait, akkor nem csak rendeleteket, nem csak utasításokat, határozatokat kell kiadni, hanem kedvező feltételeket is kell teremteni a fejlődéshez, a tudásszint tényleges növeléséhez.

Javaslatom: Kedvező feltételeket csak úgy teremthetünk, ha önkéntesség elve alapján járásonként 4—6 bázis iskolát hozunk létre. A bázis iskolák igazgatói és pedagógusai évente egyszer tapasztalatcserére jönnének össze és szabadkezet kapnának az eredményes módszerek, eljárások alkalmazásához és bemutatásához. Természetesen már alkalmazott és bevált módszerek átvételéről és alkalmazásáról lenne szó, nem pedig valamiféle új kísér48