Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1974-05-01 / 9. szám - Bertók Imre: A magyar és a szlovák esetrendszer összehasonlítása / A középiskola számára

lentésű álszók (alakszók, formaszók, segédszók) osztályába, azon belül a viszonyszók csoportjába tartozó ragozatlan szófajta, amely a mondatban a határozós szintagma határozó tagjához kapcsolódva annak a meghatározotthoz fűződő speciális viszonyait jelöli.“ (Sebestyén Árpád: A magyar nyelv névutó rendszere. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1965. 8—9. old.)

A magyar névutók sok rokonságot mutatnak a szlovák elöljárószókkal, az abszolút transzgresszívummal, a denominális konstrukciókkal és a komplex elöljáró- szókkal. Ezeknek ekvivalensei nagyobbára fedik a magyar névutókat, a rágós névszói névutókat és a névutószerű kifejezéseket.

A névutóknak igekötőkké, illetve az elöljárószóknak igekötőkké való áthajlása jellemző mindkét nyelvre. „ ... predložkové pády... majú tú vlastnosť, že viažu dejanie na určité miesto. Pre túto funkciu fungujú predložky, ktoré majú túto vlastnosť i ako predpony slovesné, pretože majú schopnosť určite ohraničiť to, čo vyslovujú.“ (Dr. Eugen Pauliny: Štruktúra slovenského slovesa. SAVU, Bratislava 1943. 56. old.)

A szlovák nyelv esetvégződéseire kevés kivételtől eltekintve jellemzők az orosz esetragok rendszerének jegyei. ,,Az orosz esetragok átlalánosabb jegyeknek felelnek meg: az irányulás jegyén kívül ezek a »centrális«, »kontaktus« és »konnexió«. A magyarban további jegyek is jellemzők: a »belsőség«, »Limesz«, »sociativus«, »minőség«, ez utóbbi kettő mögött sajátos szerkezetek húzódnak meg.“ (Dr. Dezső László: Bevezetés a mondattani tipológiába. TIT, Budapest. 1972. 30. old.)

A szlovák esetragokra jellemző, hogy szorosan a szótőhöz tartoznak, a magyar viszonyragoknál (kisebb hangtesttel rendelkeznek. A magyar viszonyragok lazábban függnek össze a tővel, és hangtestük nagyobb. Az esetrendszer egyik merőben eltérő jelensége a két nyelvben, hogy a viszonyragok csoportjába a magyar nyelv beiktatja a jelet is. így a többes számú alanyeset nem viszonyragos eset, hanem csak jelzett. A magyar viszonyragok abban is különböznek a szlovák esetragoktól, hogy nem jelölik a számot. A szlovák esetrag 'külön jelöli a számot:

vojak — ovi brvn — u sestr — e riaditeľ — ovi

vojak — om brvn — ám sestr — ám riaditeľ — och

Ez azt jelenti, hogy az egyes esetragoknak külön-külön meghatározott számértékük van, és a minta-taláksor típusok és

az eset szerinti számfogalom (egyes, többes) kifejezésében váltakoznak. A főnévi számértékre vonatkozó esetleges fedést (homonímiát) a szövegösszefüggés távolítja el, pl. tvrdej palice, dlhé palice, išiel s kamarátom, k našim kamarátom.

A magyar viszonyragok mind az egyes, mind a többes számban azonosak, számérték meghatározással nem rendelkeznek, ezt a névszóragozásban az általános többesjel mutatja.

A szlovák nyelvnek sajátsága az esetkiegyenlítődés, az esetek szinonímiája és homonímiája.

Az esetszinonímia annyit jelent, hogy ugyanazt az esetjelentést alakilag kifejezhetjük -i (chlapi), -ia (ľudia), -ovia (ot- többes számú alanyesetét, amelyre a magyar nyelv az általános többesjelet és a birtoktöbbesítő jelet használja, kifejezhetjük -i (chlapi), -ia (l'uáia), -ovia (otcovia), -á (mestá), -tá (dievčatá), -é (stroje) végződésekkel. Az egyes szám részeshatározó esetét kifejezhetjük -ovi (rybárovi), -u (plotu), -e (dojičke), -i (polici), -iu (uspokojeniu) esetvégződésekkel.

Az esethomonímia azt jelenti, hogy különféle esetjelentéseket vagy viszonyjelentéseket ugyanazzal az esetvégződéssel fejezehetjük ki. Pl. az egyes szám és a többes szám birtokos esete és tárgyesete azonos végződést kap a hímnemű élőlényt jelölő főneveknél: učiteľa, učiteľov. A nőnemű főnevek többes számú alanyesete és tárgyesete a žena minta-alaksor alapján ragozandó főneveknél azonos: predavačky. Sokkal szélesebb a homonímia hatósugara a kosť minta-alaksor alapján ragozandó nőnemű főnevek esetében. Itt az egyes szám birtokos esete, részeshatározó esete, elöljárós esete, valamint a többes szám alanyesete és tárgyesete ugyanazzal az esetvégződéssel van kifejezve: kosti.

A teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy a magyar viszonyragrendszer sem mentes a szinonímiától és a homonímiától. Pl. túsznak, túszként, túszul hurcolták el, ugyanazt a jelentést fejezzük ki a szövegösszefüggés alapján három különféle alakú viszonyraggal. Vagy a -nak, -nek viszonyrag kifejezi a birtokos esetet és a részeshatározó esetet mind az egyes, mind a többes számban alakilag ugyanazzal a viszonyraggal. A nyelvészek egy része tagadja is a -nak, -nek viszony- raggal alkotott birtokos eset létjogosultságát és azt állítja, hogy ennek az eset- mák a viszonyjelentése nem eredeti, hanem „csak a rag részeshatározói funkció- körének egykori gazdagodásából, illetőleg megoszlásából keletkezett, s e történeti összefüggést még ma is több átme280