Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-09-01 / 1. szám - Sz.J.: A hátrányos helyzetű tanulókról / Figyelő
A számhármas az egységes könyvtárépítést kívánja szolgálni. Ajánlatos lesz minden iskolán egy aktív pedagógust megbízni a könyvtár- fejlesztéssel, aki a tantárgybizottságok vezetőivel vagy az egyes szakosokkal megbeszéli és időben intézi a rendeléseket, és pontosan vezeti majd a rendelt és megérkezett könyvek jegyzékét, segít a könyvtárkezelés és kölcsönzés egy szerűsítésében. Ö lesz a könyvtárfelelős, a könyvtárfejlesztéssel kapcsolatos javaslatok megvalósítója, tőle és az iskola vezetőségétől függ majd, hogy az ajánlott könyvekből hány példány található az iskolában vagy a helyi könyvtárban. Természetesen a helyi könyvtárral rendszeresen és gondosan együttműködve kell a könyvtárfejlesztést megvalósítani. Kérjük az iskolai könyvtárak fejlesztését szívükön viselő kollégákat, hogy a könyvtárfejlesztéssel kapcsolatos megjegyzéseiket, tanácsaikat, javaslataikat küldjék el a szerkesztőségbe. Figyelő A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ TANULÓKRÓL UČITEĽSKÉ NOVINY Nemcsak a pedagógiai jellegű, de minden rangosabb társadalmi problémával foglalkozó folyóirat, újság hasábjain gyakran felmerül a szocialista sajtóban a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozás rendkívül időszerű problémája. Tulajdonképpen a fogalmat nem egységesen értelmezik a különféle szerzők. Legáltalánosabban véve azokat a tanulókat nevezik hátrányos helyzetűeknek, akiknek szociális viszonyaik kedvezőtlenebbek a nagy átlagénál, vagyis ha családi viszonyaikban különféle egyenetlenségek, fogyatékosságok akadályozzák zavartalan fejlődésüket, bekapcsolódásukat a tanulók közösségébe (felbomlott családi élet, alkoholizmus, a szülők aszociális erkölcsi magatartása stb.j. A törődéshiány következtében rendszerint fizikai lemaradásról is szó van, ami az iskolába kerülő gyermekeknél csak fokozza a szellemi-erkölcsi lemaradást és eleve rossz starthelyzetet jelent a többi tanulóhoz képest. A hátrányos helyzetet viszont nem csupán a szülők amoralitása, kiegyensúlyozatlan családi élete okozza. Legyen bár erkölcsileg kifogástalan, de szakképzetlen és szerény jövedelmű fizikai dolgozó gyermeke a tanuló, jó anyagi körülmények között élő társaihoz képest máris hátrányos helyzetű, hiszen a kultúra eredményeiből lényegesen kevesebb jutott birtokába az objektív feltételek miatt. Az ún. ingerszegény környezetben élő gyermek fejlődése jóval lassúbb, szókincse, fogalmi köre szegényes, nehezen tudja magát kifejezni (gondoljuk csak el, mennyire fokozhatja a hátrányos helyzet érzetét az a tény, ha a gyermek olyan iskolába, gyermekek közé kerül, ahol nem az anyanyelvén folyik a tanítás! Hiszen az anyanyelven beszélő gyermekektől is lemaradt fejlődésben, hát még ha a fogalmi, higiéninai és kulturális készséghiányhoz még az idegen nyelvi közeg is hozzájárul!). Sokat olvashatunk arról, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek a környezetből hozott hátrányai újra előbukkannak az életben, a tanulmányok befejezése után, mert bizony hátrányban vannak azokkal szemben, akik az iskolán kívül is szerezhetnek tudást. A fizikai dolgozók gyermekeinek a segítése nem korlátozódhat a tanterv, a „lecke“ körére. Az iskola, a pedagógusok feladata, hogy hatásos módszereket találjanak a hátránnyal induló gyermekek „verseny- képessé“ tételének az érdekében. A lapban több olyan cikkel találkozunk, ahol kiváló pedagógusok számolnak be eredményeikről. A prešovi (eperjesi] járási pedagógiai központ konferenciáján hangzott el Mária Labíkovának Az osztályfőnök munkája a hátrányos helyzetű tanulókkal című hozzászólása. Ebből olvashatunk egy részletet a lap 24. számá29
