Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1974-04-01 / 8. szám - Simáné Havas Éva: A tankönyv útja a tervtől a megjelenésig / Tankönyv és tankönyvkiadás a mérlegen

A TANKÖNYV ÚTJA A TERVTŐL A MEGJELENÉSIG SIMÁNÉ HAVAS ÉVA Űgyszólván naponta forgatnak az embe­rek könyveket, olvassák őket, tanulnak belőlük, de csak kevesen tudják, milyen utat jár be a kiadvány, míg asztalukra, könyvespolcukra kerül. Ez az út mindenkor hosszadalmas, bo­nyolult, de tankönyv esetében fokozato­san az. Hisz a tankönyv nem „szabad mű­faj“, koncepcióját, felépítését, stílusát eleve meghatározzák a vele szemben tá­masztott követelmények. ,,A tankönyv valamely tantárgy anya­gának tudományos, rendszeres kifejtése a tanterv és a didaktika előírásainak meg­felelően.“ (Új Magyar Lexikon). A tankönyv első és legfontosabb meg­határozója tehát a tanterv. Először en­nek kell elkészülnie, csak ez után indul­hat meg a munka a tankönyvön — ekkor lép működésbe a szerkesztő. Ö a külön­böző írásbeli, tervezési munkák elvégzése után hozzálát a szerzői munkaközösség összeállításához. Ez nem könnyű feladat.- Kevés az olyan pedagógus, aki szabad idejét feláldozva vállalja az írással kap­csolatos nehézségeket, gondokat. És akad olyan is, aki ugyan elfogadja a megbí­zást, de a munka megkezdése után — látva annak igényességét, nehézségeit — visszalép. Ezzel számtalan nehézséget okoz a szerkesztőnek, s értékes hetektől foszt­ja meg a későbbi szerzőket. A felsőbb szervek által jóváhagyott szerzői munkaközösség hozzákezdhet a kézirat vázlatának kidolgozásához. Ez tartalmazza a fejezetek és részek, olvas­mányok címét, terjedelmét, s egy-két ol­dalnyi mutatványt. A kész vázlatot a Pe­dagógiai Kutatóintézet hagyja jóvá — ez­után kezdődhet a könyv részletes kidolgo­zása. Erre a munkára kb. 3 hónap áll a szerzők rendelkezésére, ami bizony — fi­gyelembe véve a pedagógusok sokoldalú megterhelését — nem nagyon sok. Kí­vánatos lenne, ha az iskolaigazgatók be­osztottjaik tankönyvírói munkáját figye­lembe vennék a különböző iskolán kívüli munkák szétosztásánál. Hisz a szerzők ez­zel a munkájukkal nemcsak iskolájuk szűkebb kereteit szolgálják, hanem az egész magyar pedagógus- és tanulóközös­séget. Míg a szerzők írják a könyvet, a szer­kesztő, aki az előkészítő időszakban szinte állandó feszültségben élt (nem bomlik-e fel a munkaközösség, milyen lesz a váz­lat, próbaanyag, megtartják-e a határ­időt), lélegzetvételnyi szünethez jut. Fel­adata ebben az időben biztosítani a bí­rálókat, az illusztrátort, a grafikai elren- dezőt, hogy mire megérkezik a kész kéz­irat, azonnal időveszteség nélkül, további kezekbe jusson. A bíráló szerepe nagyon fontos. A szer­ző hónapok óta „benne él“ az anyagban, nem képes meglátni munkája hiányossá­gait, hézagait, nincs meg ehhez az a bi­zonyos „három lépésnyi távolsága“. A bí­ráló kívülállóként, higgadtan nyúl az anyaghoz, s könnyebben látja meg a hi­bákat, a pótolnivalót, az átfedéseket, a helytelen, félrevezethető fogalmazást, a tanterv követelményeinek figyelmen kí­vül hagyását. Míg a bírálók dolgoznak, a szerkesztő is többször — különféle szempontok sze­rint — átolvassa a kéziratot, majd a sa­ját és a bírálók megjegyzéseivel vissza­juttatja a szerzőkhöz. Ők állást foglalnak az észrevételekhez: vagy helyénvalónak találják, s elfogadják, vagy megindokol­ják, miért nem tehetik magukévá. Az átdolgozott, bírálói és szerkesztői véleményezéssel ellátott kézirat további útja a Pedagógiai Kutatóintézetbe vezet. Itt a felelős előadó tüzetesen átnézi, meg­állapítja, mennyire felel meg tartalmá­ban és stílusában a tantervnek, a tanulók életkorának, a módszertani és nevelési követelményeknek. Optimális esetben csak kisebb javításokra szorul a kézirat, ezt a szerkesztő is elvégezheti. Ha komolyabb észrevételei, kifogásai vannak, a szerzők­kel kell megbeszélni a problémákat és velük közös nevezőre jutni. A Pedagógiai Kutatóintézet és a szerkesztő által ki­adásra javasolt kéziratot a szerkesztő az Oktatásügyi Minisztériumba nyújtja be jóváhagyásra. Eddigre el kell készülniük az illusztrációknak is, hogy a benyújtott anyag teljes legyen. A jóváhagyás után fellélegzik a szer­ző, a munka nehezén túljutott. A szerkesz­tő viszont újra átolvassa a kéziratot, a 243

Next

/
Oldalképek
Tartalom