Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1974-04-01 / 8. szám - Simáné Havas Éva: A tankönyv útja a tervtől a megjelenésig / Tankönyv és tankönyvkiadás a mérlegen
A TANKÖNYV ÚTJA A TERVTŐL A MEGJELENÉSIG SIMÁNÉ HAVAS ÉVA Űgyszólván naponta forgatnak az emberek könyveket, olvassák őket, tanulnak belőlük, de csak kevesen tudják, milyen utat jár be a kiadvány, míg asztalukra, könyvespolcukra kerül. Ez az út mindenkor hosszadalmas, bonyolult, de tankönyv esetében fokozatosan az. Hisz a tankönyv nem „szabad műfaj“, koncepcióját, felépítését, stílusát eleve meghatározzák a vele szemben támasztott követelmények. ,,A tankönyv valamely tantárgy anyagának tudományos, rendszeres kifejtése a tanterv és a didaktika előírásainak megfelelően.“ (Új Magyar Lexikon). A tankönyv első és legfontosabb meghatározója tehát a tanterv. Először ennek kell elkészülnie, csak ez után indulhat meg a munka a tankönyvön — ekkor lép működésbe a szerkesztő. Ö a különböző írásbeli, tervezési munkák elvégzése után hozzálát a szerzői munkaközösség összeállításához. Ez nem könnyű feladat.- Kevés az olyan pedagógus, aki szabad idejét feláldozva vállalja az írással kapcsolatos nehézségeket, gondokat. És akad olyan is, aki ugyan elfogadja a megbízást, de a munka megkezdése után — látva annak igényességét, nehézségeit — visszalép. Ezzel számtalan nehézséget okoz a szerkesztőnek, s értékes hetektől fosztja meg a későbbi szerzőket. A felsőbb szervek által jóváhagyott szerzői munkaközösség hozzákezdhet a kézirat vázlatának kidolgozásához. Ez tartalmazza a fejezetek és részek, olvasmányok címét, terjedelmét, s egy-két oldalnyi mutatványt. A kész vázlatot a Pedagógiai Kutatóintézet hagyja jóvá — ezután kezdődhet a könyv részletes kidolgozása. Erre a munkára kb. 3 hónap áll a szerzők rendelkezésére, ami bizony — figyelembe véve a pedagógusok sokoldalú megterhelését — nem nagyon sok. Kívánatos lenne, ha az iskolaigazgatók beosztottjaik tankönyvírói munkáját figyelembe vennék a különböző iskolán kívüli munkák szétosztásánál. Hisz a szerzők ezzel a munkájukkal nemcsak iskolájuk szűkebb kereteit szolgálják, hanem az egész magyar pedagógus- és tanulóközösséget. Míg a szerzők írják a könyvet, a szerkesztő, aki az előkészítő időszakban szinte állandó feszültségben élt (nem bomlik-e fel a munkaközösség, milyen lesz a vázlat, próbaanyag, megtartják-e a határidőt), lélegzetvételnyi szünethez jut. Feladata ebben az időben biztosítani a bírálókat, az illusztrátort, a grafikai elren- dezőt, hogy mire megérkezik a kész kézirat, azonnal időveszteség nélkül, további kezekbe jusson. A bíráló szerepe nagyon fontos. A szerző hónapok óta „benne él“ az anyagban, nem képes meglátni munkája hiányosságait, hézagait, nincs meg ehhez az a bizonyos „három lépésnyi távolsága“. A bíráló kívülállóként, higgadtan nyúl az anyaghoz, s könnyebben látja meg a hibákat, a pótolnivalót, az átfedéseket, a helytelen, félrevezethető fogalmazást, a tanterv követelményeinek figyelmen kívül hagyását. Míg a bírálók dolgoznak, a szerkesztő is többször — különféle szempontok szerint — átolvassa a kéziratot, majd a saját és a bírálók megjegyzéseivel visszajuttatja a szerzőkhöz. Ők állást foglalnak az észrevételekhez: vagy helyénvalónak találják, s elfogadják, vagy megindokolják, miért nem tehetik magukévá. Az átdolgozott, bírálói és szerkesztői véleményezéssel ellátott kézirat további útja a Pedagógiai Kutatóintézetbe vezet. Itt a felelős előadó tüzetesen átnézi, megállapítja, mennyire felel meg tartalmában és stílusában a tantervnek, a tanulók életkorának, a módszertani és nevelési követelményeknek. Optimális esetben csak kisebb javításokra szorul a kézirat, ezt a szerkesztő is elvégezheti. Ha komolyabb észrevételei, kifogásai vannak, a szerzőkkel kell megbeszélni a problémákat és velük közös nevezőre jutni. A Pedagógiai Kutatóintézet és a szerkesztő által kiadásra javasolt kéziratot a szerkesztő az Oktatásügyi Minisztériumba nyújtja be jóváhagyásra. Eddigre el kell készülniük az illusztrációknak is, hogy a benyújtott anyag teljes legyen. A jóváhagyás után fellélegzik a szerző, a munka nehezén túljutott. A szerkesztő viszont újra átolvassa a kéziratot, a 243
