Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1974-03-01 / 7. szám - Mózsi Ferenc: Kedves olvasó!
Kedves olvasó! Ahogy közeledik a Pionírszervezet nagy évfordulója, egyre több szó esik az ifjúsági szervezet pedagógiai szerepéről. Ma már mindenki számára elvitathatatlan: a Pionír szervezet a kommunista szellemű, nevelés eredményes megvalósításának rendkívül jelentős tényezője. Nem a Pionírszervezetről, jelentőségéről folyik a vita, hanem tevékenykedése módszeréről, a hogyan kérdéseiről. Sőt, ez év februárjában az egyik alapiskolában így szegezték mellemnek a kérdést: az iskola is és a pionír szervezet is a jövő embere formálója, a kommunista nevelés műhelye. Mi hát az azonosság és a különbség az iskola és a mozgalom e munkája között, mit kell adnia az egyiknek, hogy azért a másik is adhasson, mégpedig úgy, hogy vonzó legyen; tehát: hogyan kell értelmeznünk az iskola és a pionír szervezet sajátos szerepét a felnövekvő nemzedék nevelésében? A válasz persze (elméleti síkon) egyszerű. Az iskola nevelőmunkája és a pionír szervezetben végzett tevékenység lényegében ugyanannak a nevelési folyamatnak más-más oldala. A célok azonosak, „csupán“ a — szervezeti különbségekből fakadó — módszerek eltérőek. A gyermekmozgalom eszközei és módszerei mások, illetve más módon jelentkeznek és hatnak. E sajátosságaként elsősorban az oldottabb légkört, a közvetlenebb kapcsolatokat, a fokozottabban érvényesülő öntevékenységet említi a szakirodalom, meg azt, hogy a mozgalom egyben a szocialista ember vonásai kialakításának gyakorlótere. Természetesen igaz az is, hogy a szocialista iskolának is fontos vonásává kell tennie pl. az oldottabb légkört, a tanulók öntevékenységére való maximális támaszkodást, ami a pionírmozgalom fontos, lényegéből fakadó sajátossága. Mivel az említett alapiskolában a világnézeti nevelésről volt szó, most — a teljesség igénye nélkül — hadd foglaljam össze azt a néhány gondolatot, melyet ott taglaltunk. A Pionírszervezet a világnézeti nevelés lényegét és legfőbb jellemzőit alapul véve legalább két síkon végzi tevékenységét. Egyrészt elmélyíti az iskolai tanítás-tanulás keretében szerzett ismereteket, másrészt a kommunista világnézet meggyőződéssé való fejlesztését biztosító társadalmi, politikai élményeket, tapasztalatokat biztosít. Általános volt az az igény, hogy a pionírszervezet járuljon hozzá erőteljesebben a természettudományos világkép kialakításához, támogatva, erősítve ezzel is az iskolai tanítás-tanulás során szerzett ismereteket. A pionírmozgalom sajátosságának figyelembevétele alapján különösen a természet megismerésének aktív lehetőségeit említették a kartársak. Véleményünk szerint lényegesen nagyobb szerepet kell majd játszania a mozgalomban a szakköri tevékenység egy oldottabb formájának, a vizsgálódás és a gyűjtés lehetővé tételével (persze nem a papírgyűjtés nem mindig higiénikus és csak ritkán hasonló munkára ösztönző ténykedésre gondoltak az elvtársak). Ezt — kiemelkedő szerepénél fogva — különösképpen hangsúlyozták, mert a speciális érdeklődési iránynak megfelelő ismeretek elmélyítésében, gazdagításában, a munkásélet perspektívájára való felkészítésben — tehát: a reális élethez idomított pályaorientációban — igen nagy szerepe lehet a pionírmozgalomnak. Ezen a területen pedig még keveset tettünk ... Kevés még a pionírmozgalom keretében a természettudományos kérdésről
