Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1974-02-01 / 6. szám - PE: A matematikaoktatás korszerűsítése iránt érdeklődőknek ajánljuk! / Könyvekről
minél többet találkozzon a szülő a pedagógussal, hogy minél sokoldalúbban ismerjék meg a gyermeket és szükségleteinek megfelelően alkalmazzák a nevelőhatásokat. H. Plichtová arról számol be egy további írásban, hogyan dolgozik csupán cigányszármazású gyermekekből összetevődő osztályával illetve a szülőkkel. Az első probléma az volt, hogy megnyerje a gyermekeket az iskolába járásra. Játékosán kezdte. A gyermekek labdázás közben csevegtek az otthoni körülményekről is. — A szülőkkel ott teremtett kontaktust, ahol éppen érte őket: utcán, autóbuszon, üzletben, akár a kocsma előtt is. A beszélgetést többnyire a gyermek megdicsérésével kezdte. Az összes hibát, fogyatékosságot egyszerre soha nem sorolta fel. („Olyan szépen fejlett a gyerek, kár, hogy olyan maszatosan jár“.] A szülői értekezleteket a cigányok települése közelében levő gyepen tartja. Oda ugyanis hamarább eljönnek, mint az iskolába. A gyerekét az iskolába tisztán, rendes ruhában küldő anyákat megdicséri. „Na látják, ha nem járna iskolába, ki tudná, hogy a faluban a maga fia a legjobb futó... ha rendszeresen járna, épp olyan jó eredményt ér el minden tantárgyból, mint a legjobb tanulók.“ A cikk azért megkapó, mert igazi pedagógiai optimizmus csendül ki soraiból. A legreménytelenebbnek látszó helyzetben is lehet találni megoldást, csak sok kitartással, türelemmel, tapintattal keresni kell. * * * Család — iskola — internátus a címe annak a cikknek, amelyet M. Švolíková, a testi fogyatékos gyermekek számára szervezett kisegítő iskola tanítónője írt. Hangsúlyozza a családi nevelés és az iskola közös kapcsolatának a fontosságát, s azt, hogy a kisegítő iskolába járó gyermekek szüleivel mennyivel nehezebb az együttműködés. Itt ugyanis nem tévesztheti szem elől a pedagógus, hogy nevelői törekvésének végső célja a növendék öntudatának, önértékelésének a felemelése, ez kapcsolatban van azzal, hogy a társadalom számára is hasznos, munkaképes egyéneket kell nevelnie. Ha a rendes iskolába járó, tehát egészséges gyermekek világnézeti nevelésében fontos szerepet játszik az egység kérdése, a fogyatékos gyermekek esetében ez még sokkal lényegesebb. Rendkívül nehéz a nevelők munkája abban az esetben, ha a szülő lemond testileg fogyatékos gyermekéről, nem látogatja meg, és sem karácsonykor, sem a nyári szünidőben nem veszi magához. Sokszor a nevelők áldozatos, türelmes és kitartó nevelőmunkája is alig segíti őket át a holtponton. Sz. J. Könyvekről A MATEMATIKAOKTATÁS KORSZERŰSÍTÉSE IRÁNT ÉRDEKLŐDŐKNEK AJÁNLJUK! Diénes Zoltán: Építsük fel a matematikát Gondolat, 1973; 18,50 Ft. A magyar származású szerző jelenleg a Shorbrook egyetem pszichomatematikai intézetének igazgatója, hosszú évek óta foglalkozik új szemléletű, eredményesebb matematika-tanítási módszer kidolgozásával. A Magyarországon folyó matematika tanítási kísérletek is az ő rendszeréhez kapcsolódnak. Ez a műve módszerének rövid összefoglalása. Hét fejezetre oszlik. Először a matematikatanulás célját és jelenlegi helyzetét elemzi. Ebben a részben közli neves pszichológusok — Piaget, Bruner, Barlett — matematika tanulási kutatásainak eredményeit. A következő fejezetben foglalkozik a számtani alapműveletek, az elemi algebra, lineáris algebra fogalmainak tanításával. Leírja: hogyan lehet tízéves gyereknek függvények, mátrixok fogalmát érthetővé tenni. Az utolsó részben új geometria tanítási módszerét ismerteti, elméletét számtalan példával illusztrálja, és saját kísérleti tapasztalataival támasztja alá. A könyv pedagógusoknak, szülőknek egyaránt hasznos segítséget nyújthat e nehéznek tartott tantárgy megkedvelte- tésében. PE 191
