Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1974-02-01 / 6. szám - Bertók Imre: Az alsótagozatos szlovák nyelvoktatás korszerűsítése / A kilencéves alapiskolák számára

Módszertani munkánkat racionálisan úgy irányítjuk, hogy a hímnemű élőlé­nyek 1. sz. tárgyesetét gyakoroljuk be először, itt ugyanis csak kétféle esetvég­ződés állhat fenn, mégpedig az -a. és az -u. A hímnemű élettelen főnevek és a lágy végződésű nőnemű főnevek tárgy­esetében begyakorlását hagyjuk utoljára, mivel ennek esetvégződései nagyon sok­félék és zavarják a tanulók analógiás készségének kialakítását. A mellékneveket ne tanítsuk elszigetel­ten. A főnévvel összekapcsolt melléknév­tanítás lerakja nemcsak a determinativ szintagmák alapjait, hanem nagyban elő­segíti a főnevek nemének automatizálását is. A lágyvégződésű főnevek esetében biz­tos iránytűként igazodnak el a tanulók a hímnemű és a nőnemű főnevek között pl. žltý hrebeň, pekná pieseň, vysoký kopec, veľká obec, elektrický stroj, široká koľaj stb. Az állatnevekből képzett birtokos mellékneveket csak informatív jelleggel tanítsuk, ahol a szövegelemzésben előfor­dulnak. Érdekes, hogy ezeknek a mel­lékneveknek és a főneveknek a kapcso­lata nagyobbára összetett szónak felel meg a magyarban. Az alsó tagozatos osztályokban erős in­terferenciát váltanak ki a számnevek. Az igék tanításában a zavaró hatás el­sősorban az anyanyelvi eltérésekből szár­mazik. Különös gondot okoz az anyanyel­vi alanyi és tárgyas igeragozás, az anya­nyelv szintetizáló jellege egyes igeidők és igemódok esetében, valamint az eltérő igei vonzatok, amelyek az idiomatikus jel­leget hozzák felszínre. Helyes lenne, ha az eddigi szokástól eltérően tanítanók a szlovák főnévi ige­név magyar ekvivalenseit, még akkor is, ha a magyarban meghonosodott, hogy az igék szótári alakját a kijelentő mód jelen idejének egyes számú harmadik szemé­lyében tüntetik fel. Az alsó tagozatban ez csak könnyíthetné a megértést. A létige tanítása annál is fontosabb, mert a szlovákban nagyobb a hatósugara, az alapmondatmodellekben fontos szere­pet kap, sőt a magyar nyelvben a szlo­vák mať igének is megfelel. „A szófajo­kat tulajdonságaik alapján önmagukban meghatározó hagyományos nyelvtan sze­rint a van létezést fejez ki. Azt is, de nemcsak azt. Míg a francia pl. a lét ki­fejezésére az etre-t, a birtoklásra az avoir-t használja, nálunk ezt a funkciót mindkét esetben a van tölti be, éspedig úgy, hogy amikor az alannyal áll, akkor létezést fejez ki, amikor viszont a részes- határozóval áll, akkor birtoklást: van va­lami valahol, van valakinek valamije.“ (Hegyi Endre: A magyar nyelv idegen nyelvként való tanításának főbb elvi és módszertani problémái. Idegen nyelv — anyanyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. 68. old.]. Ez a jelenség teljesen azo­nos a magyar és a szlovák nyelv reláció­jában. Az alsó tagozatban csínján kell bánnunk a segédigékkel és a szenvedő­igékkel. Ez utóbbiak a szlovák nyelvben magas gyakorisági mutatóval rendelkez­nek. A ragozatlan szófajok közül sokat ta­lálkoznak a tanulók az elöljárószókkal, ezeket az alsó tagozatban még nem rend­szerezzük, de meglétük és gyakoriságuk megkívánja, hogy figyelembe vegyük őket tekintettel a kontrasztivitásokra. Az oktatás korszerűsítése megkívánja, hogy kellő hangsúlyt helyezzünk a kont­rasztív hangtan tanítására. A tanulókban ki kell fejlesztenünk a fonematikus és az intonematikus hallást és a célnyelvi arti­kulációs bázist. Végezetül le kell szögeznünk, hogy a kontrasztivitások bevonását az iterferen- cia csökkentésére és felszámolására kell felhasználni, és a központi feladatnak, a beszédtanításnak kell alárendelni. A korszerűsítés taglalásában nem tér­tem ki a didaktikai technika legújabb vívmányai használatának fontosságára, noha a célnyelvi oktatást ma nélkülük már el sem tudjuk képzelni. Meggyőződésem, hogy az oktatás tar­talmának kontrasztív alapokra helyezése, a klasszikus és az új módszerek arányos ötvözete nagymértékben hozzájárulhat a szlovák nyelvoktatás korszerűsítéséhez az alsó tagozatban. AZ ALSÓ FOKON TANÍTÓ PEDAGÓGUSOK SZÍVES FIGYELMÉBE AJÁNLJUK A KŐVETKEZŐ TANULMÁNYOKAT: 1. Számolás a 10-es számkörben. A tanító, 1973/11. 2. Kerület- és területszámítás a 4. osztályban. A tanító, 1973/11. 3. Mérési eljárásunk a mechanikus olvasási szint egyértelmű kimutatá­sára. A tanító, 1973/11. 188

Next

/
Oldalképek
Tartalom