Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1973-09-01 / 1. szám - Módszertani útmutató a szlovák nyelv oktatásához a 3. osztályban (folyt)
a tanulók a szöveget fordítás és elemzés nélkül megértsék. A szöveg kulcsszavai a legbiztosabb kapaszkodók, amelyek köré a mondat szó- kapcsolatai, fordulatai csoportosulnak. A harmadik osztályban kétféle szintetikus olvasási fokozatot alkalmazunk. Az egyik az irányított, a másik az önálló szintetikus olvasás. Az irányított szintetikus olvasást a pedagógus vezeti, az önálló szintetikus olvasást a tanulókra bízzuk. A lényeget lássuk abban, hogy a tanulók szeressék meg az olvasást, és számukra ez új információszerzést és sikerélményt jelentsen. Az olvasási készség fejlesztését sem szabad elszigetelten kezelni, mert összefügg a beszéd — és írástevékenységgel és pozitívan fejleszti a tanulók szóbeli és írásbeli kommunikációs készségét is. AZ ÍRÁS A célnyelv tanulásában elvitathatatlanul a beszédkészségnek van elsődleges szerepe. Az írásbeliség nem a legfontosabb, de el nem hanyagolható oldala az idegennyelv tanításának. Az írás tanítását megkönnyítik és meggyorsítják az anyanyelvi ismeretek, mivel számos anyanyelvi íráskép azonos a célnyelvi írásképpel, pl. liter, bunda, január, február, december, motor, lekvár, pohár, paprika, kabát stb. Az írás által a grafomotorikus inger bekapcsolásával a hallás és a látás révén szerzett ismereteket megerősíthetjük, alaposabban bevésethetjük. A leegyszerűsísített latin betűs írást használja mind a magyar mind a szlovák nyelv. Az idővel való takarékoskodás arra int bennünket, hogy a két nyelvben azonos betűk, betűcsoportok, szavak gye- kori írásával ne vesztegessük az időt. A mechanikus gyakorlást összpontosítsuk az eltérő betűk, betűcsoportok, szavak begyakorlására. A tanulóknak az írás kezdetén nehézséget okoznak, hogy a) ugyanannak a hangképnek kétféle írásával az anyanyelvben (!y, j), b) ugyanannak a hangképnek az írásképe eltérő a célnyelvben (č, ď, ň, š, s, ž)) és az anyanyelvben (cs, gy, ny, s, sz, ZS j, c) az anyanyelvi hangképnek nincs írásképe a célnyelvben (ü, ű, ö, ő), d) a célnyelvi hangképnek nincs írás- képe az anyanyelvben (ä, ô, ch), e) a célnyelvi hangkép írásképe egyes betűk és betűcsoportok előtt módosul, pl. a d, 1, n, t írása az é és i és a kettőshangzók előtt, ď, ť, ň, l'-nek ejtjük, de d, t, n, 1-nek írjuk. f) a kiejtéstől eltérő bizonyos hangcsoportok írásképe az anyanyelvben, pl. bát- ja, mondja, bánja — ejtésük báttya, mon- gya, bánnya. Az írás tanítása a helyesírás tanításával párhuzamosan halad. A helyesírás gyakorlása kívánatos minden olyan nyelvi alkotó tanításakor, amikor a szlovák helyesírás szempontjából fontos helyesírási jelenségekkel találkozunk, illetve az anyanyelvi helyesírástól eltérő nyelvi jelenség bukkan fel. Itt az Útmutató meghatározott terjedelme miatt csak néhányra hívjuk fel a pedagógusok figyelmét. Ilyenek, pl. a ritmustörvény alapján írandó szavak (biely, sovietsky) a kettőshangzók (ia, ie, iu, ő,) az ä írása (mäso, päť). Alaposan gye- koroljuk be a h-ch hangzópárok kiejtését, írását a szó elején, a belsejében és a végén (chorý-horí, mucha, ihla, súdruh), a mássalhangzó csoportokból álló szavak írását (vlk, prst, vŕšok). Az elöljáró és a névszó kiejtésével párhuzamosan gyakoroltassuk a helyesírást is. Az egy hangsúllyal kiejtett szócsoport az írásban két szóra oszlik. A lágyítőjelek helyes használatát ellentétpárokon gyakoroltassuk (lavica — ľavica). A helyesírás automatizálását különféle gyakorlatok beiktatásával érhetjük el. A gyakorlatok a tollbamondások különféle válfajai alapján történnek. Ezek lehetnek, másolás, látás utáni, hallás utáni, kiválogató és alkotó tollbamondások. Elvként álljon előttünk, hogy a tanulók életkorát, tudásszintjét figyelembe vevő rövid tollbamondásokat írassunk. Inkább kevesebbet, de alaposan. A tanuló füzetében egy hiba se maradjon kijavítatlanul. A SZÓKINCS TANÍTÁSA A tanulók az 1. és a 2. osztályban már bizonyos mennyiségű szókincset elsajátítottak. A szavak nagy része nyelvi tudatukban aktivizálódott, de egyes szavak csak homályosan élnek a tudatukban. Szavak nélkül pedig nincs nyelvtudás. Ezért a meglevő szókincset gyarapítani kell. Egyes passzív szavakat aktivizálnunk kell, továbbá új szavakkal kell kibővítettünk a tanulók szókincsét. A szókincsben megkülönböztetünk teljes értelmű (autoszemantikus) és nem önálló jelentőségű (szinszemantikus) szavakat. Egyes szavak állandóan használatosak, aktívak, mások ritkábban tűnnek fel a tudatmezőben, passzívak. 17
