Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1974-01-01 / 5. szám - Sz.J.: A pályaválasztásról / Figyelő

megoldásában. Különösen megszívlelendők M. Prachatická sorai az 1. számban, ahol a tanulók komplex értékeléséről ír. A komplex értékelésbe az osztályfőnök belefoglalja a tanuló kötelező iskolaláto­gatása során szerzett tapasztalatait an­nak testi, szellemi, erkölcsi és értelmi fejlődéséről, előmenetelét, jellegzetes sze­mélyi tulajdonságait, a munkához való vi­szonyát, egész magatartását. Az értéke­lést az igazgatónak vagy az általa meg­bízott pedagógusnak meg kell tárgyalnia a szülővel, közli vele, hogy továbbtanu­lásra vagy munkaviszonyba lépésre ajánl- ják-e a tanulót. A gyakorlatban sok probléma merül fel, többek között azért, mert az iskola nem ismeri igazán jól a tanulóit minden esetben. A cikkíró különösen a tanulók­ról készített feljegyzések technikai és tartalmi kérdéseit boncolgatja ezzel kap­csolatban. Másik probléma: vajon tevékenyen hoz­zájárul-e az iskola a tanuló pályaválasz­tási elhatározásához? A számos kiadvány (amelyeket elsősorban a pedagógiai kiadó és a minisztérium ad ki a továbbtanulás lehetőségeiről] ellenére a nevelési ta­nácsadó még mindig nincs kellőképpen tájékozódva a tanulók számára nyíló le­hetőségekről. Számos megkérdezett pedagógus egybe­hangzó véleménye az, hogy legkésőbb a 6. osztálytól kezdve meg kell kezdeni az intenzív, tervszerű pályaelőkészítést. Sok a probléma a gyermekre ható ne­velőtényezők egysége terén is. Nem ki­elégítő a család és az iskola kapcsolata. Végül azt a kérdést fejtegeti a szerző, hogy vajon a komplex értékelés való­ban jellemző és igazságos megítélése-e a tanuló személyiségének? Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a kilencedikesek osztályfőnökei gyakran ta­lálják szembe magukat információhiány­nyal illetve nem megbízható információk­kal (a tanulókról készített feljegyzések nem egységes vezetése, gyakori osztályfő­nökváltozás stb. miatt]; sok esetben a ki­jelölt határidő rövidsége is gátolja az ér­tékelés adminisztratív feldolgozását (az elhelyező szervek is gyakran késve küldik el az iskoláknak utasításaikat]. A szerző közöl egy mintát is a komplex értékelés­re. Ugyanebben a számban a Banská Bystri- ca-i kerületi Pszichológiai Nevelőintézet és Pályaválasztási Központ dolgozója, S. Fil- la azokról a forrásokról ír, ahonnét a ne­velési tanácsadás szakemberei informá­ciókat szereznek. Pszichológiai tanácsadásnak nevezik a képesség- és személyiségvizsgálat alapján történő pályaválasztási tanácsadást. A pszichológus a következők megállapításá­ra törekszik, ha a pályaválasztásban se­gíteni akar: 1. Az általános értelmi képesség meg­állapítása — intelligencia-vizsgáló tesztek segítségével. 2. A speciális képességek színvonalának megállapítása — speciális képességek fel­tárására készült tesztek segítségével. 3. A személyiség struktúrája — kérdő­ívek, projekcióstesztek segítségével. 4. Az érdeklődés intenzitása és struktú­rája — az érdeklődés vizsgálatára szol­gáló tesztek segítségével. A kapott adatok elemzése után a pszichológus kiválasztja a foglalkozások, illetve tanulmányok körét, amely a kér­dezettnek leginkább megfelel. GYERMEKÜNK „Mi legyek? Miért éljek" címmel szá­mol be a 10. számban Horgas Béla az Or­szágos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet dolgozójával, dr. Ritoók Pálné pszicholó­gussal folytatott beszélgetéséről, amely­nek témája a pályaválasztás néhány olyan összefüggése, gondja, amely a minden­napi életben, a családi vagy az iskolai beszélgetésekben, majd döntésekben rit­kán kerül elő, de a felszín mögött nagyon is elevenen él és hat. Sok pályaválasztással bajlódó szülő pa­naszolja, hogy magával a választással van baj, mert a gyerek sem vonzalmat, sem ellenszenvet nem érez egyetlen pálya iránt sem, nem akar semmi sem lenni. A pszichológusnő szerint a tanácstalan gyermekek esetében nem kell nyomban valamiféle súlyos zavarra gondolni. Külö­nösen a VII. osztályosok — és a fiúk! — között akadnak szép számmal ebben a korban bizonytalankodók, akik tulajdon­képpen csak játszani szeretnek igazán, nem jutottak el arra az érettségi fokra, hogy feltámadjon bennük a világba való aktív beavatkozás vágya. Amíg a gyermek nem érzi magában, nem akarja, hogy ne­ki is köze legyen a világhoz, addig elég nehéz a pályaválasztásban érdemlegesen dönteni. A fordulat többnyire gyorsan kö­vetkezik be, de nem lehet megjósolni, hogy mikor jön el az a felgyorsult két- három hónap, amikor a „mi legyek“ kér­désre is keresi a választ. 158

Next

/
Oldalképek
Tartalom