Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-12-01 / 4. szám - Tábi László: Új célok, új távlatok

A gimnáziumok nem nyújtanak szükséges politechnikai és munkára való felkészítést, bár a végzett növendékeknek mintegy fele tanulmányai közvetlen befejezése után munkaviszonyba lép.

A szakközépiskolák csak gyönge matematikai és természet- tudományi előkészítést biztosítanak, bár a végzett növendékek 20 °/o-a tanulmányait a főiskolákon folytatja.

A főiskolákon a hallgatók előkészítésének aránylag alacsony hatékonysága és a „lemorzsolódás” (a bukások) magas százaléka tapasztalható, ez 20 %, máshol eléri a 40 %-t is. Néhány szakon túlságosan hosz- szú a tanulmányi időszak. A legkomolyabb hiányosságok az eszmei-politikai jellegű nevelés terén jelentkeznek, mind a tudományos — pedagógiai dolgozók, mind a hallgatók körében.

Ez iskolarendszerünk fő problémáinak rövid, jelszavas felvázolása, amelyekről a júliusi plenáris gyűléseken szó esett. Ezekhez társul még két általános jellegű probléma:

— a kommunista nevelés rendszerének feldolgozatlansága az iskola- rendszer egészében és

— a pedagógusképzés nem megfelelő színvonala és lebecsülése.

Ebből a rövid jellemzésből adódik, hogy a megoldásra váró feladatok

mindenekelőtt tartalmi jellegűek. A CSKP és az SZLKP KB júliusi plenáris gyűléseinek előkészítésével összefüggő elemzések, valamint a párton belüli vita és a CSKP KB plénuma elé terjesztett, a „Csehszlovák iskolaügy fejlődéséről, helyzetéről és fő feladatairól” szóló dokumentum megmutatták, hogy a jelenlegi iskolarendszer egészében véve megfelel, és nincs szükség szerkezeti beavatkozásra, csak esetleges részleges változtatásokra. Ebből adódik, hogy a jövőben a fő figyelmet a tartalmi kérdésekre, a pedagógiai munka színvonalára fordíthatjuk az iskolarendszer egyes láncszemeiben.

Iskolarendszerünk megítélésénél figyelembe kell vennünk a fejlődés egész irányát; ezt a tudományos-műszaki forradalom előtérbe nyomulása és a szocializmus olyan fejlődése jellemzi, amely lehetővé teszi (és kényszeríteni fogja) az anyagi és szellemi területen dolgozók növekvő szükségleteinek kielégítését szolgáló minden előny egyre szélesebb ki- terjesztését. Ez az irányzat mindinkább sürgetőbbé teszi a közép- és főiskolai képzés színvonala emelésének szükségességét és egyben teljes középiskolai képesítés nyújtását a tehetséges fiataloknak — és azoknak a feltételeknek a megteremtését, hogy minél több fiatal főiskolai képzettséget szerzzen. Ez nagyon hosszantartó távlati feladat, amelyet nem lehet egyszeri intézkedéssel, sem néhány éven belül teljesíteni, hanem csak fokozatosan, távlatilag lehet megvalósítani.

Változásokra lesz szükség mind az alap-, mind a főiskolákon. Kulcskérdésként szerepel majd az említett szemszögből nézve az ún. II. ciklusú iskolaügy, tehát az iparitanuló-, szakközépiskolák és gimnáziumok. Nem valami kigondolt új iskolamodellről van szó, hanem a meglevőt kell tartalmilag magas szintre emelni, hogy megfeleljen a szocialista társadalom dinamikus fejlődése szükségleteinek. Arról van szó, hogy az ipari- tanuló-iskolák az eddiginél jobban készítsék fel eszmei-politikai és szakmai szempontból a dolgozó ifjúságot, mint társadalmunk vezető osztályának jövő képviselőit, hogy tegyék lehetővé a teljes középiskolai kép300