Szocialista Nevelés, 1973. szeptember-1974. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1973-11-01 / 3. szám - Könyvekről / Könyvekről

solja a tanulók személyiségének fejlő­dését. Nem közömbös azonban azoknak a ta­nulóknak a helyzete sem, akik már az al­só tagozatban elbírnák a nagyobb arányú megterhelést. A könnyen elért siker, a számukra viszonylag alacsonynak mond­ható követelményszint teljesítése nem készteti őket megfelelő erőkifejtésre. Meg­szokják, hogy a legjobb eredményt is könnyen el lehet érni. Ez a „felismerés negatív irányba befolyásolja a munkához való viszonyukat, s ugyanakkor képessé­geik sem fejlődnek megfelelő arányban.” A korszerűbb eljárás- és eszközrendszer alkalmazásával, új szervezeti formák ke­resésével növelhető az alsótagozatos ok­tató-nevelőmunka hatékonysága, de önma­gában nem elegendő az egyik legsürge­tőbb kérdés, az első osztály helyzetének a megoldására. A tanítók szerint ma már a legnagyobb nehézséget nem a szokások kialakítása, s a betűk titkainak a megis­mertetése jelenti az 1. osztályban, hanem az egyes tanulóknál tapasztalható nagy­arányú fejlődésbeli lemaradás, mely a si­kertelenség kezdetét, majd a kudarcok so­rozatát vonja maga után. A magyar fővárosban a gyermekek szo­matikus és pszichés érettségére kiterjedő vizsgálat lehetővé tette az első osztályos tanulók differenciált beiskolázását. Az is­kolaérettnek minősített gyermekek normál létszámú osztályban kezdték meg tanul­mányaikat. A pszichésen vagy szociálisan iskolaéretlen gyermekek a szülőkkel tör­tént megegyezés alapján korrekciós osz­tályba kerültek. Ebben a tanévben 700 ta­nuló jár 51 alacsonyabb létszámú (12—15 fős] tanulócsoportba. A szomatikus fejlő­désben lemaradt gyermekeket egy tanév­re felmentették az iskolába járás alól. Azok, akik nem jártak óvodába, az isko­lára előkészítő foglalkozásokon vesznek részt. SZEBERÉNYI ZOLTÄNNÉ Könyvekről BALÁZS BÉLA: ISKOLÁINK (Részlet a szerzőnek az Életünk című, rövidesen megjelenő művelődéstörténeti monográfiájából) A Februári Győzelmet követő első év: 1949 reményteljesen indult. Az Űj Szó új­évi vezércikke elemezte a helyzetet és el­mondta, hogy a Csehszlovák Köztársaság egyenjogú állampolgárai lettünk, megkez­dődött az itt élő magyarok ügyének, jogi helyzetének rendezése. A Lőrincz Gyula írta Boldog új esz­tendőt című vezércikk többek között az­zal zárult, hogy „... programra kerül az első és második fokú magyar iskolák mű­ködésének megindítása, az ifjúsági és sportszervezetek ügye ...” Iskoláink alapozása különféle tanfolya­mokkal kezdődött. Az első magyar nyelvű pártiskola 30 hallgatóval Sládkovičovón 1949. május 17-én, az első magyar nyelvű ifjúsági vezetőképző tanfolyam 40 hallga­tóval a Zlaté Moravce-i járásban, a Kňa- žice melletti szakszervezeti üdülőben 1949. szeptember 20-án, az első magyar nyelvű népművelési tanfolyam 60 hallgatóval Trenčianske Teplicén 1949. október 19-én, az első magyar nyelvű szövetkezeti okta­tóképző tanfolyam 30 hallgatóval a Bra­tislava melletti Modrában 1950. január 22-én, az első magyar nyelvű esti oktatá- sú tanítóképző tanfolyam — a párhuza­mos szlovák osztállyal együtt — összesen 75 hallgatóval Dunajská Stredán 1950. március 2-án, az első magyar tannyelvű új­ságírói tanfolyam 20 hallgatóval Budme- ricen 1950. december 1-én kezdődött. A Dunajská Streda-i esti tanfolyamot a Februári Győzelem második évfordulójá­nak az ünnepségei jegyében nyitották meg. Az ünnepély szónokai meleg szavak­kal méltatták a magyarok helyzete ren­dezésének újabb bizonyítékát és kiemel­ték, hogy a februári események a népmű­velés területén is nagy változást eredmé­nyeztek. 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom