Szocialista Nevelés, 1972. szeptember-1973. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1972-10-01 / 2. szám - Mózsi Ferenc: Pedagógus köszöntő
összehívandó ünnepi akadémiáján a történelmi jelentőségű események méltatása mellett büszkén szólhatnak tanulóink szülei az elvégzett munkáról is. — Végezetül hangsúlyozni szeretném — folytatja az igazgató —, hogy az ilyen kiemelkedő eseményekről és jubileumokról nem szabad egyszeri esemény formájában emlékezni. Mélyre ható és teljes ideológiai sikert hozó ünnepségsorozatot kell szervezni, amely nem légüres térben történik, hanem a tanítás-tanulás szerves részeként a tananyag átadásával hatványozódik. Ez a marxista pedagógia alapja, és csak így kerülhetjük el az események pedagógiai buktatóit. Végh Miklós iskolaigazgató szavai is bizonyítják, hogy a Seneci Kilencéves Alapiskolában komolyan veszik az eszmeipolitikai nevelést. Elképzeléseik, terveik kitűnő példaként szolgálhatnak azon iskolák számára, ahol ez ideig esetleg kevesebb gondot fordítottak az előttünk álló jelentős jubileumok jegyében rendezendő eseménysorozatok megszervezésére. PEDAGÓGUS KÖSZÖNTŐ Nehéz köszöntein az életút jelét megjárt jó barátot, munkatársat, — hiszen az ő élete pályája, célja, majdcsaknem olyan, mint a legtöbb kortársé. Nem a fényesen ragyogó csillag pályája, hanem a rengeteg szorgalmas munkával elért pedagógus sikeres életútja. Bertók Imrét — lapunk szerkesztőbizottsági tagját — nem kell bemutatni olvasóinknak, hiszen a csehszlovákiai magyar pedagógusok glóbuszán ki ne ismerné őt, — a tudós szigorával és a pedagógus szeretetével serényen tevékenykedő tanfelügyelőt, a pedagógus-szervezőt és a nyelvészt. Mégis, ha csak nagyon röviden is, hadd foglaljuk össze az általa eddig megjárt utat, tanulságul a fiatalabbak részére, buzdításul mindnyájunk számára — őszinte jókívánságaink jegyében. 1922. augusztus 30-án az újvári járás Kamenín (Kéménd) községben született, középiskoláit Sahy-in (Ipolyságon) végezte. Az iskola padjaiból kikerülve — kortársaihoz hasonlóan — a vérengző szeszélyes hadurat kellett szolgálnia. A Felszabadulást követő hánykódás és zűrzavar évei után, az 1950-51-es iskolai tanévben már szülőfaluja iskolájának katedráján áll. Innen már egyenesen felfelé ívelő a hatalmas munkabírású Bertók Imre pályarajza. 1952-től járási tanfelügyelő előbb Stúrovón (Párkány) majd Sala n.lVáhom-ban (Vágsellyén). 1958- tói a Komárnói Gimnázium igazgatója, 1965-től kerületi és 1969-től központi tanfelügyelő. A párt megbízásából 1971—72-ben a Bratislavai Kerületi Pedagógiai Intézet igazgatója, és most pedig a Szlovák Tankönyvkiadó Vállalat főszerkesztő-helyettese, a magyar tankönyvek szerkesztőségének vezetője. Persze, mindezt könnyű így felsorolni, de mi, a munkatársak, láttuk önmagát nem kímélő, önvizsgáztatóan igazságkereső, a tudományos munkába belenövő Bertók Imrét, a magyar-szlovák szakos középiskolai tanárt, aki nem elégedett meg a „piros“ diplomáival, hanem közel 100 magvas tanulmányban kereste a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák leg járhatóbb útját. 197141
